megpillant szinonimái

ige
  • meglát, észrevesz, észlel
  • megismer, kiszúr (bizalmas), felismer, fölfedez

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fals

melléknév
  • hamis, fülsértő
  • hamisított, átdolgozott, téves, rossz, helytelen, fonák, visszás, hibás, elhibázott, ál, talmi, valótlan, alaptalan, kitalált, koholt, hazug, költött

hajófuvarlevél

főnév
  • konosszamens (szaknyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megpillant szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

meghalad

ige
  • megelőz, lehagy, lepipál (bizalmas), lefőz (bizalmas), túlszárnyal, túlmegy, túlhalad, túlnő, túljut, felülmúl, ránő (bizalmas), fölöz (tájnyelvi)
  • nagyobb (valaminél), több (valaminél)
  • túlhalad, elavulttá tesz

leselkedik

ige
  • leskelődik, leskel, megsebesül, kukucskál, kandikál, kukkol
  • figyel, lesben áll, kémkedik, hallgatózik, fürkész, szimatol, szaglász, vizslat, spionkodik, koslat, ólálkodik
  • (veszély): fenyeget, készül

lehorgonyoz

ige
  • horgonyt vet, kiköt, rögzít, lemacskáz (tájnyelvi)
  • megállapodik
  • letelepszik, megragad

köteg

főnév
  • csomag, bála, csomó, nyaláb, kéve, göngyöleg (szaknyelvi), batyu, halom, stóc (bizalmas), paksaméta

meglepődik

ige
  • elcsodálkozik, meghökken, megdöbben, ledöbben (bizalmas), elképed, megütközik, megütődik (régies), elámul, álmélkodik, elbámul, hüledezik, elhűl (bizalmas), nagyot néz, fennakad, frappírozva van (régies), meghőköl (tájnyelvi), meglebben (tájnyelvi), meglepetődik (tájnyelvi) Sz: földbe gyökerezik a lába; szeme-szája eláll a csodálkozástól; egyik ámulatból a másikba esik; leesik az álla; eláll a lélegzete; tátva marad a szája; sóbálvánnyá válik

merről

határozószó
  • honnan, milyen irányból
  • ahonnan

völgykatlan

főnév
  • katlan, medence, völgyteknő, szakadék

kiolvas

ige
  • kiles, kipuskáz (bizalmas)
  • kibetűz, kisilabizál
  • végigolvas
  • kiérez, kikövetkeztet, sejt, gyanít
  • megjósol
  • (régies): számlál, kioszt, kiad
  • (tájnyelvi): megszámol

kikapcsol

ige
  • elzár, elolt, kiolt, lekapcsol, lecsavar, leállít, megállít, kirekeszt
  • kinyit, szétnyit, szétkapcsol
  • mellőz, kirekeszt, kihagy, kizár

hanyatlik

ige
  • dől, roskad, alél (választékos), bicsaklik, (nap) leáldozik (választékos), apad, esik, süllyed, fogy, csökken, alászáll, zuhan, bukik, megcsappan, fogyatkozik, lekókad, hervadozik, lekonyul, billen
  • romlik, tönkremegy, visszaesik, visszafejlődik, gyengül, devalválódik (szaknyelvi), degenerálódik (szaknyelvi), regrediál (szaknyelvi)

kiterjedt

melléknév
  • nagy kiterjedésű, terjedelmes, széles, tágas, hatalmas, roppant nagy, mérhetetlen, határtalan, óriási, irdatlan, kolosszális (bizalmas), gigantikus
  • népes, jókora
  • széles körű, nagymérvű, nagyfokú, átfogó, általános, egyetemes, mindent felölelő, messzemenő

militáris

melléknév
  • katonai, hadi

nagykorú I.

melléknév
  • cselekvőképes, érett, önjogú, teljes jogú, meglett

csakugyan

határozószó
  • valóban, igazán, tényleg, ténylegesen, komolyan, igazából, igazában, okvetlenül, kétségtelenül, kétségkívül, persze, igaziból (bizalmas), igazándiból (bizalmas), csakugyanvalóst (tájnyelvi)

pohánka

főnév
  • hajdina, haricska (tájnyelvi)

önérzet

főnév
  • önbecsülés, öntudat, önértékelés, méltóságérzet, méltóság, méltóságtudat, büszkeség
  • kivagyiság (tájnyelvi), rátartiság, gőg

megpukkad

ige
  • szétszakad, szétreped, felrobban, elpattan, megreped
  • szétrobban (bizalmas), zabos lesz (szleng), mérges lesz, eleszi a méreg, szétveti a feszültség, megszakad, begőzöl (bizalmas)

megfürdik

ige
  • megmártózik, megmártódzkodik (tájnyelvi), pancsol (bizalmas), pancsizik (bizalmas), tisztálkodik, megmosdik, megmosakszik
  • (szleng): pórul jár, hoppon marad, befürdik (szleng)

mellékes II.

főnév
  • mellékjövedelem, mellékkereset

osztozkodás

főnév
  • osztozás, felosztás, szétosztás, osztály (régies), risztelés (szleng)
  • (tájnyelvi): veszekedés, civakodás, balhé (szleng), hepaj (szleng), bruszt (szleng)

megszenved

ige
  • megbűnhődik, meglakol, megfizet, bán, megadózik (tájnyelvi)
  • (régies): elvisel, eltűr, elszenved

létrejön

ige
  • meglesz, keletkezik, terem
  • születik, megszületik, szülemlik (tájnyelvi), megszülemlik (régies), támad, kel (választékos), ered, fakad, előáll
  • összeáll, létesül, organizálódik (idegen), képződik, fejlődik
  • kialakul, alakot ölt, testet ölt, realizálódik, származik, megvalósul, elkészül, koholódik (tájnyelvi), csinálódik (tájnyelvi)

mentalitás

főnév
  • észjárás, gondolkodásmód, szellemiség, lelkület, életfelfogás, nézet, meggyőződés, viselkedés, vélekedés, beállítottság, hajlam, elképzelés

ölyv

főnév
  • ölyü (régies), kánya (tájnyelvi)