megorrol szinonimái

ige
  • megneheztel, megharagszik, megsértődik, duzzog, felhúzza az orrát, rossz néven vesz, zokon vesz, megapprehendál (régies)(valamin)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rovat

főnév
  • rubrika, rovatkocka
  • hasáb
  • műsorszám
  • (régies): bevágás, rovátka, rovás, véset

igazándi

melléknév
  • (tájnyelvi): valódi, hamisítatlan, igazi
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megorrol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

meggyón

ige
  • bevall, megvall, beismer, megmond, feltár

leplezetlen

ige
  • kendőzetlen, félreérthetetlen, álcázatlan, meztelen (igazság), nyers, nyílt, őszinte, egyenes, nyilvánvaló, takaratlan, világos

lehajol

ige
  • lehajlik, legörnyed, meggörnyed, leereszkedik, kushajt (tájnyelvi)

körülvesz

ige
  • (több személy): körülfog, körüláll, körbevesz, körégyűlik, közrefog, köréje gyülekezik
  • (dolog): övez, környez, keretez, szegélyez, határol, körülölel
  • (tömeg, ellenség): bekerít, körülzár
  • (régies): megkörnyékez, behálóz, körülkörnyékez
  • (körülveszi magát vmivel): körülbástyázza magát (valamivel)

megközelítő

melléknév
  • hozzávetőleges, körülbelüli, hasonló, approximatív (régies), durva

mérgez

ige
  • toxikál (szaknyelvi), étet (tájnyelvi), öl, mételyez (tájnyelvi), károsít, rombol, pusztít, tönkretesz, leépít, megbetegít

vonatkozás

főnév
  • kapcsolat, összefüggés, viszony, viszonylat, reláció (szaknyelvi)
  • szempont, nézőpont, szemszög, aspektus
  • utalás, hivatkozás, célzás

kinövés

főnév
  • görcs, göb, göcsört, csomó, gumó, ághely, nyúlvány, hajtás, fattyúhajtás, bücök
  • daganat, tumor (idegen), dagadás, domborodás, dudor, dudorodó, púp, búb, dúc (tájnyelvi), megnagyobbodás, duzzanat, püffedő, bütyök, bürök (tájnyelvi)
  • bibircsók, szemölcs, szömörcs (tájnyelvi)
  • elfajulás, torzulás, vadhajtás

kiigazít

ige
  • kiegyenget, helyreigazít, helyesbít, korrigál, helyrehoz, rendbe hoz, jóvátesz, orvosol, megszüntet
  • javít, tataroz, foltoz, kijavít, javítgat, reparál, kipofoz (bizalmas), restaurál, helyreállít

hangzás

főnév
  • csengés, zengzet (választékos)

kitalált

melléknév
  • kieszelt, kitervelt, kiagyalt, költött, koholt, alaptalan, mondvacsinált, kifundált (bizalmas), elképzelt, képzeletbeli
  • mondai, mitikus, legendás
  • megtévesztő, félrevezető, légből kapott, fals, fiktív, illuzórikus, abszurd, utópisztikus

mielőbb

határozószó
  • mihamarabb, minél hamarabb, késedelem nélkül, hamar, nemsokára, csakhamar, gyorsan

nagydolog

főnév
  • székelés, széklet, szükséglet, ürülék, fécesz (szaknyelvi), kaka (bizalmas), kaki (bizalmas), szar (durva), trutyi (szleng), trutymó (szleng)

cvikker

főnév
  • csíptető, orrcsíptető
  • monokli, szemüveg, pápaszem (régies)

plusz

főnév
  • pluszjel
  • többlet, nyereség, előny, haszon
  • felesleg
  • (hsz-szerűen): hozzászámítva, beleadva, ráadásul, azonfelül

öltözködés

főnév
  • ruházkodás, flanc (szleng)

megörökít

ige
  • lefest, lerajzol, lefényképez, lefotóz, levesz (bizalmas), lekap (bizalmas)
  • feljegyez, írásba foglal, emlékezetessé tesz, halhatatlanná tesz, állandósít

megfizet

ige
  • megad, kiegyenlít, kifizet, visszaad, visszafizet, megtérít, visszatérít, letörleszt, kvittel (idegen), kompenzál
  • díjaz, honorál, meghálál, viszonoz, gratifikál (régies)
  • megveszteget, lepénzel, megken (szleng), lefizet, felbérel, korrumpál (idegen), megvásárol, megvesz
  • (valamiért): lakol, meglakol, megbűnhődik, megszenved, pórul jár, megkeserül
  • (valakinek): megtorol, bosszút áll, megbosszul, visszavág

melankolikus

melléknév
  • bánatos, bús, szomorú, búbánatos, rosszkedvű, mélabús, búskomor, borongós, borús, örömtelen, lehangolt, levert, reményvesztett, csüggedt, búvalbélelt, elégikus, deprimált, kedélytelen, kedélybeteg, bánatbeteg (tájnyelvi), pesszimista, borúlátó

oszlopos

melléknév
  • jelentős, törzsökös, régi

megszakít

ige
  • félbehagy, megszakaszt, megakaszt
  • szüneteltet, szünetet tart, felfüggeszt, elnapol
  • megszüntet, abbahagy, felhagy (valamivel), véget vet (valaminek)
  • elválaszt (szót)
  • szétkapcsol, szétbont
  • közbevág, beleszól, félbeszakít

leteremt

ige
  • leszid, lehord (bizalmas), lekap (bizalmas), lebaltáz (szleng), lemar, megszapul (régies), összeszid, megszid, megdorgál, letol (bizalmas), legorombít (bizalmas), orcáz (tájnyelvi), simfel (bizalmas), lepocskol (tájnyelvi), lerudal (tájnyelvi), megpupáz (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): földhöz vág, leterít, legyűr, legyőz, lefektet, lebír, ledönt, kinyújtóztat, maga alá gyűr, két vállra fektet, földre visz, földre penderít (tájnyelvi), elgyűr (tájnyelvi), lecsombolyít (tájnyelvi)

menekül

ige
  • visszavonul, megfutamodik, meghátrál, menekedik (régies), szabadul, szökik, elszökik, elszalad, elfut, elinal, eliszkol, pucol (bizalmas), lelép (bizalmas), menti a bőrét, menti az irháját
  • bujkál
  • emigrál
  • (valamitől): őrizkedik, elhárít magától, elfordul, elutasít, felhagy, távol tartja magát

ökör

főnév
  • tinó, sőre (tájnyelvi), tulok, barom, marha, göböly (tájnyelvi), jószág Sz: cipószájú paripa
  • (jelzőként): mamlasz, buta, tökfilkó, tökfej, hülye, hólyag (bizalmas), szamár, állat (durva)