megmagyaráz szinonimái

ige
  • elmagyaráz, megértet, érthetővé tesz, bebizonyít, kifejt, megvilágít
  • megokol, igazol, tisztáz, értelmez
  • szájba rág, szemléltet, explikál (szaknyelvi), kimagyaráz (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

törzsőrmester

főnév
  • törzs (bizalmas), törmi (szleng), törzsike (szleng), dörzsőrmester (szleng)

megjegyez

ige
  • észben tart, megfigyel, emlékezetébe vés, bevés, agyába vés, elkönyvel (bizalmas), emlékezetben tart (választékos), megtart (régies), megjelel (régies), obszervál (idegen), annotál (szaknyelvi), felfog (tájnyelvi)
  • kiegészít, hozzászól, hozzáfűz, betold, beszúr, utal, felhoz, felvet (választékos), észrevételez, említ, említést tesz, közbevet (választékos)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megmagyaráz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megérzés

főnév
  • előérzet, ösztön, sugallat, ihlet, intuíció, spuri (szleng), hatodik érzék (bizalmas), szimat, telepátia
  • gyanítás, sejtés, sejtelem

lelkiismeretesség

főnév
  • becsületesség, pontosság, megbízhatóság, kötelességtudás, gondosság, alaposság, korrektség, precizitás, szótartás (tájnyelvi), jólelkűség, igazlelkűség

lefolytat

ige
  • levezet, lebonyolít, megtart, végrehajt

könyöklő II.

főnév
  • mellvéd, ablakpárkány, karfal, balusztrád (régies), tőc (régies)
  • karfa, kartámla, kartámasz, támla, támasz

megint2

határozószó
  • újból, újra, ismét, ismételve, ismételten, esmét (régies), újfent, ezután, továbbá, újon (régies), újonnan (régies), újólag (régies), újolog (régies), megintelen (régies), ismég (régies)

menetel I.

ige
  • masíroz, vonul, gyalogol, marsol (tájnyelvi), masírol (tájnyelvi), kutyagol (bizalmas), baktat

vívó

melléknév
  • harcoló, küzdő, csatározó, hadakozó, háborúzó, ostromló

kilégzés

főnév
  • exspiráció (szaknyelvi), kilélegzés

kifelejt

ige
  • kifeled, kihagy, mellőz, elhagy, figyelmen kívül hagy, megfeledkezik (valamiről), kimegy az eszéből, nem tartja eszében, elfelejt, átugrik

halott I.

melléknév
  • holt, élettelen (választékos), néhai (választékos), elhunyt, meghalt, elköltözött, döglött (durva) Sz: el van intézve (szleng), kész van (szleng), alulról szagolja az ibolyát, jégre van téve (szleng)
  • sivár, kihalt, puszta, néptelen

kiskapu

főnév
  • kisajtó, utcai ajtó, bejárati ajtó, ajtó, átjáró, porta
  • színészbejáró
  • mellékajtó, összeköttetés, jó kapcsolatok, protekció
  • ürügy, kibúvó, kifogás, kiút, egérút, mentség

mérvadó

melléknév
  • irányadó, iránymutató, mértékadó, standard
  • normatív, fontos, lényeges, elemi, alapvető, jelentős
  • illetékes, jogosult, hozzáértő, szakértő, kompetens (szaknyelvi), hiteles, autentikus

műjég, műjégpálya

főnév
  • jégpálya, jég (bizalmas), korcsolyapálya

cinikus

melléknév
  • szenvtelen, közönyös, érzéketlen, részvétlen, egykedvű, kiábrándult, kiégett, szkeptikus, hitevesztett, kétkedő, kételkedő, csúfondáros, csúfolódó, gúnyolódó
  • szemérmetlen, arcátlan, pökhendi, elvetemült

pipázik

ige
  • pipát szív, dohányzik, pipál, pöfékel, pattyog (tájnyelvi), kojtol (tájnyelvi)
  • (bizalmas): cumizik, cuclizik
  • (bizalmas): (kémény, tűzhányó) füstöl

osztás

főnév
  • bennfoglalás
  • elosztás, felosztás, darabolás, szétosztás, parcellázás

megmelegít

ige
  • fölmelegít, hevít, langyosít, előmelegít, tüzesít

megellik

ige
  • megkölykedzik, megkölykezik, megfial, megfiadzik, megvemhezik (tájnyelvi), lemalacozik, legidázik, leborjazik

megütközés

főnév
  • összecsapás, összeütközés, szembekelés (régies)
  • megbotránkozás, csodálkozás, elképedés, meghökkenés, fennakadás

organikus

melléknév
  • szerves
  • szervi, szomatikus, testi

megpuhul

ige
  • meglágyul, megfő, megnyúlósodik, megereszkedik (tájnyelvi), megköved (tájnyelvi)
  • megérik, meglottyad (tájnyelvi), megszotyósodik (tájnyelvi)
  • meghatódik, ellágyul, enged, elgyengül

lépték

főnév
  • méretarány
  • beosztás, skála

mellébeszél

ige
  • félrebeszél, kertel, köntörfalaz, csűr-csavar, hímez-hámoz, ötöl-hatol, ködösít, hasal (bizalmas), blabláz (bizalmas), halandzsázik (bizalmas), rizsázik (szleng), sóderol, hadovál (szleng), linkel (szleng), vakerál (szleng), hamukázik (szleng), hantázik (szleng), süketel (szleng), kamuzik (szleng), púderez (szleng), mismásol (tájnyelvi), fántonfátumoz (tájnyelvi), gatyázik (szleng)(valakinek)

oszcillál

ige
  • (szaknyelvi): rezeg, reng, remeg, vibrál
  • leng, ing, ide-oda mozog, himbálódzik
  • váltakozik, hullámzik, fluktuál (szaknyelvi), ingadozik