megköt szinonimái

ige
  • megkötöz, odakötöz, odaköt, hozzákötöz, összeköt, odaerősít, odakapcsol, rögzít, kiköt, összecsomóz, megbikacsol (régies)
  • létrehoz, megvalósít, nyélbe üt, lebonyolít, elintéz, szerződik, negociál (régies)
  • megszilárdul, megkeményedik, beköt, megmerevedik, megkeményszik, megdermed
  • (megköti magát): ragaszkodik, makacskodik, dacol, ellenkezik, nyakaskodik, köti az ebet a karóhoz

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tanít

ige
  • oktat, okít, okosít, kiképez, képez, csiszol, palléroz (választékos), kiművel, iskoláz, instruál Sz: tudományt tölt a fejébe; belécsepegteti a tudományt
  • előad, ismertet
  • átad
  • nevel
  • idomít, szoktat (valamire), treníroz
  • hirdet, ismertet, papol, prédikál
  • int, figyelmeztet, sugalmaz

felvet, fölvet

ige
  • feldob, felhajít, felgór (tájnyelvi)
  • említ, megemlít, szóba hoz, szóvá tesz, megpezsdít, előhoz, előáll (valamivel), előhozakodik (valamivel), indítványoz, bedob (bizalmas), utal, exponál (választékos)
  • (ágyat) (tájnyelvi): bevet, megvet
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megköt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megellik

ige
  • megkölykedzik, megkölykezik, megfial, megfiadzik, megvemhezik (tájnyelvi), lemalacozik, legidázik, leborjazik

lektorál

ige
  • elbírál, felülbírál, véleményez

lecsúszott

melléknév
  • deklasszált (idegen), lezüllött
  • elszegényedett, levitézlett, tönkrement, snassz (bizalmas), kócipor (tájnyelvi)

kölcsönös

melléknév
  • viszonzott, kétoldali, kétoldalú, bilaterális (idegen), közös, egybehangzó, egyöntetű, egybevágó, visszaható, összefüggő, rokon, megegyező, viszonos (régies), korrelatív (idegen), reciprok (szaknyelvi)(idegen)

meghirdet

ige
  • kihirdet, nyilvánosságra hoz, elhíresztel, közread, bejelent, kikiált, hírré tesz (régies), közhírré tesz, kikürtöl
  • felolvas, kiplakátoz, kiír, közzétesz, kitűz (választékos), felkínál

méltó

melléknév
  • érdemes, alkalmas, értékes, megbízható, megfelelő, kifogástalan, méltóságteljes, tiszteletet parancsoló
  • illő, egyenrangú, méltóságteljes, derék, való (régies), hozzávaló, megtisztelő, kitüntető
  • figyelmet érdemlő
  • megérdemelt, méltányos, jogos, igazságos
  • helyes, fontos, jelentős

visszavásárol

ige
  • visszavesz, visszaszerez
  • visszavált

kikerül

ige
  • megkerül, elkerül, kitér, elhajlik, (sugár) megtörik
  • kivéd, kitér, felfog, elhárít, kisiklik, kihúzza magát, elejét veszi, megelőz, megakadályoz, hatástalanít
  • elnéz, elkerüli a figyelmét, elmellőz (tájnyelvi)
  • túljut, kijut, megmenekül, megúszik (bizalmas), kikecmereg, kievickél, kivergődik, kivacáholódik (tájnyelvi), kivackolódik (tájnyelvi)
  • kitelik, futja, kijön
  • összeáll, összetevődik, származik, összejön, áll (valamiből)

kiélesedik

ige
  • kiéleződik, hevessé válik, feszültté válik

halkan

határozószó
  • suttogva, súgva, susogva, félhangon, szordínóval (szaknyelvi), piano (szaknyelvi), zajtalanul, nesztelenül, lábujjhegyen, lassan (tájnyelvi), félszájra (tájnyelvi)

kisasszony

főnév
  • hajadon, leány, leányka, leányzó, kislány, fiatal lány, ifjú hölgy, fiatal nő, szűz, leányasszony (régies), hölgyecske (régies), növendék lány, süldő lány, kamasz lány, serdülő lány, fruska
  • úrilány
  • nevelőnő, társalkodónő

mérgesít

ige
  • dühít, ingerel, bosszant, idegesít, hergel, felháborít, felajz, bőszít (választékos), dühbe hoz, kihoz a sodrából, cukkol (bizalmas), haragra gerjeszt, zrikál (szleng), cikiz (szleng), szekál (bizalmas), vegzál (régies), kellemetlenkedik, nyúz (bizalmas), megőrjít, pukkaszt

mustrál

ige
  • nézeget, szemügyre vesz, vizsgálgat, szemlél, számba vesz
  • végignéz, végigmér
  • (tájnyelvi): elver, megver
  • kordában tart

cihelődik

ige
  • szedelőzködik, készülődik, kászálódik, tollászkodik, vászkálódik (régies), csühődik (régies), csimpeszkedik (tájnyelvi)

piktúra

főnév
  • festészet, festőművészet
  • festmény, kép

orvosság

főnév
  • gyógyszer, patikaszer, szer, medicina (szaknyelvi), ellenszer, medikamentum (régies), csodaszer, panácea (idegen), arkánum (régies)
  • ír, balzsam, flastrom, vigasz, vigasztalás

megkülönböztet

ige
  • felismer, kiválaszt, kiemel, különválaszt, disztingvál, elkülönít, szétválogat, szétválaszt, csoportosít, osztályoz, megbélyegez (régies), differenciál (idegen), különbséget tesz, izolál

megcsóvál

ige
  • ide-oda mozgat, lenget, meglóbál
  • (tájnyelvi): meghintáztat

megtestesül

ige
  • testet ölt, inkarnálódik (idegen)
  • tárgyiasul, objektiválódik

ón

főnév
  • cin, stannum (régies)
  • irón

megoldhatatlan

melléknév
  • megfejthetetlen, kibogozhatatlan, oldhatatlan (szaknyelvi), inszolúbilis (idegen)

lényegében

határozószó
  • tulajdonképpen, tulajdonképp, valójában, voltaképpen, igazában, alapjában véve, eredetileg
  • egyáltalán, egyáltalában
  • elvégre, utóvégre, végre is, végül is, végtére is
  • végeredményben, mindent tekintetbe véve, mindent összevéve, végelemzésben (régies)

megviselt

melléknév
  • kopott, lestrapált, ütött-kopott, tépett, elnyűtt, viseltes, rozoga, rozzant, időrongált (régies)
  • kimerült, fáradt, hullafáradt (bizalmas), elcsigázott, legyengült, elgyengült, elgyötört, elkínzott, viharvert, törődött, megtört, nyúzott, gyűrött (arc), zilált, legyalázódott (tájnyelvi)

orsó

főnév
  • cséve, spulni, gombolyító, motolla
  • csörlő