kisasszony szinonimái

főnév
  • hajadon, leány, leányka, leányzó, kislány, fiatal lány, ifjú hölgy, fiatal nő, szűz, leányasszony (régies), hölgyecske (régies), növendék lány, süldő lány, kamasz lány, serdülő lány, fruska
  • úrilány
  • nevelőnő, társalkodónő

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kiskirály

főnév
  • kényúr, zsarnok, basa, diktátor, oligarcha (idegen), potentát (régies), despota, királyka (régies)
  • (tájnyelvi): vőlegény
  • (tájnyelvi): ökörszem

isteni

melléknév
  • istentől eredő, mennyei, szent, istenszerű, csodás, örök, felsőrendű
  • finom, remek, kitűnő, nagyszerű, felséges, csodálatos, óriási, pompás, pazar, kiváló, elsőrangú, gyönyörű, élvezetes, elbájoló, elbűvölő, angyali, tündéri
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kisasszony szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kihalász

ige
  • kifog, kihúz, kiemel
  • előhalász
  • kiválogat, kiválaszt, kivesz

kacifántos

melléknév
  • nyakatekert, körülményes, bonyolult, túlbonyolított, szövevényes, faramuci (bizalmas)

jelképez

ige
  • jelöl, jelent, megtestesít, megszemélyesít, szimbolizál, ábrázol, példáz, mutat

humor

főnév
  • szellemesség, derű, élc (régies), tréfa, tréfálkozás, móka, mókázás, bohóság, bolondozás, nedély (régies)
  • humorérzék

kincsesbánya

főnév
  • tárház, lelőhely, forrás, lelet, fogás, aranybánya

korhadt

melléknév
  • porladt, rothadt, oszló, bomló, mállott, redves (tájnyelvi), odvas, szuvas, szúette, pudvás, penészes, vénült

takar

ige
  • eltakar, elfed, eléáll
  • burkol, göngyöl, bugyolál
  • elborít, borít, ráterít, fed, befed, lep, belep
  • takargat, fedez, rejt, leplez, álcáz, palástol, kendőz, eldug, homályba burkol, elhallgat, kamuflál (régies)
  • (tájnyelvi): arat, betakarít, begyűjt, behord

harang

főnév
  • kolomp
  • csengő
  • harangszó
  • lélekharang
  • vészharang
  • mélyharang, tubafon (szaknyelvi)
  • bura, borítóharang

hallatszik

ige
  • hallik (választékos), hallszik (régies), elhallatszik, hangzik, elhallik, hallatódik (tájnyelvi), hallszódik (tájnyelvi)
  • hírlik, híre van, beszélik, elterjed

érckohó

főnév
  • huta (szaknyelvi), vashuta (régies), ércolvasztó

hazakerül

ige
  • hazajut, hazamegy, hazaér, hazaérkezik, hazakerekedik (tájnyelvi), hazavágódik (tájnyelvi), megkerül

kölcsönöz

ige
  • kölcsönad, kölcsönbe ad, hitelez, hitelbe ad
  • uzsoráskodik
  • kölcsönvesz, kölcsönkér, kikölcsönöz, kivesz, elkér, bérel
  • ad, nyújt

kuvik

főnév
  • halálmadár, vészmadár, bagoly, csuvik (régies), kukurém (tájnyelvi)

ágazik

ige
  • (fa) ágasodik
  • ágakra szakad, szétválik, elágazik, szétágazik, kétfelé hasad (régies)

megvétóz

ige
  • vétót emel, óvást emel, megakadályoz, ellenez, megfellebbez

mandátum

főnév
  • megbízás, megbízólevél, megbízatás, felhatalmazás, jogosítvány

kisegítő I.

melléknév
  • pótló, pótlólagos, kiegészítő, komplementer (idegen), tartalék, ideiglenes, rögtönzött, járulékos, mellékes, kapcsolódó, extra
  • gyógypedagógiai

kifogástalan

melléknév
  • helyes, hibátlan, tökéletes, rendes, szabályos, tipp-topp (bizalmas), helytálló, makulátlan, feddhetetlen, épkézláb, korrekt, példás, példamutató, kitűnő, kiváló, mintaszerű, remek, mesteri, hamisítatlan, hibamentes, megbízható, erkölcsös, eszményi, tadellos (idegen)

kokárda

főnév
  • szalagrózsa, szalagcsokor, tarajka (régies)

magház

főnév
  • magburok, magrejtő (tájnyelvi), ovárium (szaknyelvi), csutka, csuma (tájnyelvi)

kitágul

ige
  • megnő, kiszélesedik, kinyúlik, megereszkedik, kibővül, kiterjed, (cipő) kitaposódik, kiöblösödik, kitácsul (tájnyelvi)
  • (ismeretkör, látókör): kibővül, kiszélesedik, elmélyül
  • (szem): kidülled, mereszkedik (tájnyelvi)

kan

főnév
  • hím, bak, apaállat
  • vadkan, vaddisznó
  • (bizalmas): kujon (bizalmas), kéjenc, nőcsábász, nőbolond, donjuan (idegen)

kongatás

főnév
  • jelzés, ütés
  • harangozás, harangszó, kondítás, csendítés (tájnyelvi), gingallózás (tájnyelvi)

malícia

ige
  • (választékos): gúny, kajánság, rosszmájúság
  • rosszindulat, rosszhiszeműség, rossznyelvűség