megalapozott szinonimái

melléknév
  • indokolt, jogos, jogszerű, jogosult, motivált, helyes, helyénvaló, reális, bizonyos, vitathatatlan, tagadhatatlan, megcáfolhatatlan, megingathatatlan, kétségbevonhatatlan, szilárd, stabil
  • átgondolt, logikus, tudatos, felépített

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elváltozás

főnév
  • megváltozás, átváltozás, átalakulás, metamorfózis (szaknyelvi), módosulás
  • rendellenesség, deformálódás, deformáció

megfontolás

főnév
  • fontolgatás, körültekintés, meggondolás, mérlegelés, okoskodás, latolgatás, elmélkedés, gondolkodás, töprengés, fontolóra vétel, rágódás, kérődzés, tűnődés, spekuláció, konszideráció (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megalapozott szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

mágus

főnév
  • varázsló, jövendőmondó, álomfejtő, boszorkánymester
  • bűvész, szemfényvesztő

kvázi I.

határozószó
  • szinte, mintegy, majdnem, csaknem, látszólag, úgyszólván, körülbelül, megközelítőleg

krematórium

főnév
  • hamvasztó, halotthamvasztó, hamvasztókemence

kíváncsi

melléknév
  • érdeklődő, kíváncsiskodó, kérdezősködő, tudakozó, fürkésző, búvárkodó, ég a kíváncsiságtól, leskelődő, kémlelő, kukkoló (szleng), indiszkrét (választékos), kotnyeles, minden lében kanál, kandi (tájnyelvi), bámészkodó Sz: mindenbe beleüti az orrát; fúrja az oldalát (valami); majd kifúrja az oldalát a kíváncsiság

másik

névmás
  • más (régies), másforma, további, egyéb
  • (régies): második

megnyílik

ige
  • kinyílik, kifakad, kitárul, feltárul
  • széthasad, szétnyílik, kilyukad
  • kitárulkozik, kipakol (szleng), kiönti a szívét, könnyít a lelkén, kibeszél, megnyilatkozik(bizalmas)
  • működni kezd, megkezdődik, kinyit

vérmérséklet

főnév
  • természet, alkat, lelki alkat, lelkivilág, alaptermészet, hajlam, véralkat, temperamentum, vér

kerülő I.

melléknév
  • kitérő, kanyargós
  • elodázó, kerülgető, köntörfalazó, terjengős, körülményes, mellébeszélő, nyakatekert, komplikált, szövevényes

kényes

melléknév
  • finnyás, finomkodó, kényeskedő, elkényeztetett, válogatós, válogató, háklis (bizalmas), nyafka, paszomántos (tájnyelvi), pintyös (tájnyelvi), fincos (tájnyelvi), undorodós, affekta
  • prűd, szemérmeskedő, szemérmeteskedő, álszemérmes
  • kifinomult, választékos, akkurátus, rafinált, pikákos (tájnyelvi) Sz: a sajtot hámozza; azt kívánná, hogy a szart is megrágnák neki; csak a vajasát eszi a kásának; nebáncsvirág a neve; nyimmel-nyámmal eszik; mindig pástétomot enne; rászokott a porcogósra; vigyáz magára, mint a selyemkendő
  • érzékeny, gyönge, gyenge, finom, törékeny, szenzitív (szaknyelvi), csecskebecske (tájnyelvi), mimóza, szubtilis (idegen), nyevere (tájnyelvi)
  • elpuhult, férfiatlan, nőies, asszonyias
  • rázós (szleng), csiklandós, kellemetlen, nehéz, húzós (szleng), súlyos, bajos, bizalmas, diszkrét, kínos, kritikus, fogas, difficilis (idegen), zsenáns (idegen), zsenánt (bizalmas)
  • büszke, rátarti, rátartós, hetyke, délceg, nyacki, nyalka (régies), difingós (tájnyelvi), pincos (tájnyelvi), pipes (tájnyelvi), cifrálkodó, nyakavági (tájnyelvi), peckes, begyes (tájnyelvi)

gyarmatosító

főnév
  • gyarmatalapító, megszálló, kolonizátor (idegen), konkvisztádor (idegen)

kicsíp

ige
  • kitép, kiszakít
  • felcsíp, kimar
  • (tájnyelvi): kifog (valakin)
  • (kicsípi magát): kirittyenti magát (szleng), kicsinosítja magát, felcicomázza magát, kiöltözik, kiöltözködik, ünneplőbe vágja magát, kinyalja magát, díszbe öltözik, díszt ölt, kikeni-feni magát, felpiperészi magát, kicsípekedik (tájnyelvi)

megsejt

ige
  • megjövendöl, megálmodik, megjósol, megérez, gyanít, megsejdít, kiszimatol, gyanút fog, kifürkész, kikövetkeztet
  • észrevesz, meglát, megneszel, kiszimatol, megszagol, szagot fog, megorront, megtapasztal, megtud Sz: szelét veszi; nyomát veszi; ha nem látta is magát, neszét veszi

métely

főnév
  • szőrféreg (tájnyelvi)
  • mételykór
  • betegség, kór
  • ragály, kontagium (idegen), járvány, kontamináció (szaknyelvi)

borotva

főnév
  • beretva (tájnyelvi), borbélykés (régies), penge, kés, zsilett, kacor (régies), pofagyalu (szleng), sertebuldózer (szleng)
  • önborotva
  • villanyborotva

pannon

melléknév
  • pannóniai
  • dunántúli

nyom1

ige
  • ránehezedik, terhel, nyomaszt, nyomasztólag hat, terhet jelent, gondot jelent, nyomint (tájnyelvi)
  • (valakinek a kezébe): tesz, odaad
  • odaérint
  • feszít, szorít, tör
  • tol, lök, taszít, bök, döf, hajt
  • nyomtat, nyomat
  • megjelöl, stigmatizál, bélyegez
  • rátesz, ráüt (jelet)
  • présel, sajtol, töm, dug, gyömöszöl
  • kifacsar
  • (bizalmas): támogat, segít, felkarol, futtat, patronál, protezsál (bizalmas)
  • fúr (bizalmas)
  • (szleng): közösül
  • (szleng): kábítószert fogyaszt, kábszerezik (bizalmas)
  • drogot bead, felnyom (szleng), lő (szleng), szúr (szleng)

megáll

ige
  • megtorpan, megakad, leáll, megbénul
  • stagnál, vesztegel
  • leáll, elakad
  • befullad, lefullad, lejár
  • abbamarad, megszűnik, eláll
  • helytáll
  • igaznak bizonyul, helyesnek bizonyul, érvényesnek bizonyul
  • kibír, kiáll, győz

magánkívül

határozószó
  • öntudatlanul, eszméletlenül, eszméletlen, ájultan, aléltan, kómában, önkívületben
  • felindultan, izgatottan, felháborodottan

meghülyül

ige
  • (durva): meghibban, bedilizik (bizalmas), elmegy az esze, eltompul, meggárgyul (tájnyelvi), megkukul (bizalmas)

nyamvadt

melléknév
  • gyenge, fejletlen, éretlen, satnya, csenevész, nyápic
  • vékony, sovány, vézna
  • gyámoltalan, ügyefogyott, tehetetlen
  • hitvány, silány, vacak, olcsó

megdöbben

ige
  • meghökken, meglepődik, megriad, megijed, megrendül, elhűl, ledöbben (szleng), elképed, megrökönyödik, megütközik, visszahőköl, megdermed, konsternálódik (idegen), megzöbben (tájnyelvi), lepadlózik (szleng), lebabázik (szleng), paff lesz (bizalmas), berosál (szleng), kikattan (szleng)

lánc

főnév
  • béklyó, kötél, vas (tájnyelvi), rablánc
  • rabság
  • láncolat, sorozat, széria
  • kapcsolat, viszony, kötelék

megkövetel

ige
  • elvár, előír, kikövetel, számot tart (valamire), igényt tart, jogot formál (valamire), praetendál (régies), vindikál (idegen)
  • igényel, szükségel (régies), megkíván, kell (valakinek), híjával van (valaminek), híján van (valaminek)

nyír1

ige
  • vág, metsz, nyes, sarabol, kurtít, rövidít, stuccol (bizalmas)
  • borotvál (régies)
  • (szleng): pusztít, kaszabol, öl, irt
  • támad