megítélés szinonimái

főnév
  • értékelés, vélemény, vélekedés, elbírálás, bírálat, ítélet, adjudikáció (idegen), meggyőződés, meglátás, felfogás, belátás, kritika, minősítés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

arrafelé

határozószó
  • affelé, arrának (tájnyelvi)
  • ott, azon a tájon

bezár

ige
  • bereteszel, belakatol, lelakatol, lakatra zár, kulcsra zár, bekulcsol, bekapcsol, behorgol (tájnyelvi)
  • behajt, becsuk betesz
  • (valakit valahova): rázár (valamit), berekeszt
  • bebörtönöz, tömlöcbe vet, lecsuk, bekasztliz (szleng), hűvösre tesz (bizalmas), leültet
  • berekeszt, befejez, megszüntet, lehúzza a rolót (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megítélés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megbotránkoztat

ige
  • visszatetszést kelt, sokkol, megütközést kelt, felháborít, megdöbbent, kihoz a sodrából

lehány

ige
  • ledob, ledobál, levet, leszór, lehajigál, lehullat
  • letép, leszaggat
  • lerókáz, leokád, összehány, bemocskol
  • (szleng): lenéz, megvet, semmibe vesz

lázadás

főnév
  • felkelés, zendülés, inszurrekció (idegen), lázulás (régies)
  • zavargás, ellenkezés, villongás, pártütés, láz (régies), riadal (régies), rebellió (régies), puccs

kortyol

ige
  • iszogat, hörpint, szürcsöl

meggebed

ige
  • (durva): megdöglik (durva), meghal, elvész, megtikkan (tájnyelvi), felfordul (durva), kipurcan (szleng)
  • (tájnyelvi): elfárad, kimerül, ellankad, eltikkad
  • (tájnyelvi): megmerevedik, megfagy, meggémberedik
  • (tájnyelvi): megduzzad, megdagad, megvetemedik

melák

melléknév, főnév
  • tohonya, tahó (bizalmas), lomha, málé, mohamet (tájnyelvi)
  • (bizalmas): mafla, bamba, bumfordi, behemót

visszahelyez

ige
  • visszatesz, helyre tesz, visszarak, helyrerak, helyreállít, helyreigazít, reponál (szaknyelvi), restituál (szaknyelvi)
  • visszaállít, rehabilitál

kihallgatás

főnév
  • vallatás, kikérdezés, kérdőre vonás, faggatás, mise (szleng)
  • audiencia (régies), meghallgatás, fogadás, raport

kicsal

ige
  • előcsalogat, elővarázsol, kihúz, kiprésel, előhív
  • kiszed, kisvindliz (bizalmas), kicigánykodik, ablézol (tájnyelvi), hucsor (tájnyelvi)
  • megszólaltat

hajszálnyi

melléknév
  • csekély, árnyalatnyi, finom, hajszálfinom, elenyésző, apró, észrevehetetlen, parányi, csipetnyi, jottányi, szemernyi, fikarcnyi

kiönt

ige
  • kifolyat, kiürít, önt, kiömleszt, locsol, csurgat (bizalmas), öntöz, csepegtet, kidönt, kiloccsant, kilohint (tájnyelvi), elletyikel (tájnyelvi)
  • kidob, kiszór, kirak, lerak, kiborít
  • (haragot) kiad, kitálal, (szívet) kitár
  • megformál, formáz, formába önt, mintáz, megmunkál, alakít, kidolgoz, körvonalaz, alkot
  • (folyóvíz): kiárad, kicsap, kilép a medréből, kiözönlik, túlfolyik, kifakad (tájnyelvi)

ment2

melléknév
  • (valamitől): mentes, mentesített, ellenálló, biztos

mulatságos

melléknév
  • mulattató, nevettető, szórakoztató, kacagtató, tréfás, vicces, humoros, szellemes, komikus, mókás, bohókás, jópofa
  • furcsa, különös, groteszk, muris (bizalmas), fura, bizarr, képtelen

célravezető

melléknév
  • célszerű, hasznos, eredményes, használható, hasznavehető, hatékony, hathatós, alkalmas, ajánlatos, kifizetődő, megvalósítható, keresztülvihető, helyes, helyénvaló, gyakorlatias, előnyös, kedvező, célirányos, józan, ésszerű, bölcs, alkalmazható, találó, gyümölcsöző, járható, effektív, praktikus, applikábilis

pergőtűz

főnév
  • össztűz

oratórium

főnév
  • imaterem, imaház

megjelenés

főnév
  • feltűnés, jelentkezés, láthatóvá válás, szembetűnés, megmutatkozás, előfordulás, jelenlét
  • külső, kinézet, kinézés, külsőség, külalak, látszat, forma, termet, arculat, habitus, küllem, külcsín (választékos), exteriőr (idegen), jelenlét, fizimiska (bizalmas)
  • fellépés, megnyilvánulás

megbékél

ige
  • megegyezik, megállapodik, kibékül, elássa a csatabárdot, juházódik (tájnyelvi)
  • megbékül, megengesztelődik, megenyhül Sz: megfordul benne a borjú; lefonja a gugyelát (a fonnivalót); beadja a korsót

megszilárdulás

főnév
  • megkeményedés
  • megalvadás, gélesedés
  • konszolidáció, helyreállás, megerősödés, stabilizáció (idegen), állandósulás

oldal

főnév
  • fél, rész, tájék, darab
  • térfél
  • lap, felület
  • szél, szegély, éle (valaminek)
  • irány, vonatkozás, tekintet, szempont
  • érdekkör, párt
  • ág, leszármazás, vonal
  • adottság, tulajdonság

megmelegít

ige
  • fölmelegít, hevít, langyosít, előmelegít, tüzesít

lélektelen

melléknév
  • érzéketlen, közömbös, közönyös, gépies, mechanikus (régies), szellemtelen, részvétlen, élettelen, sivár, száraz, unalmas, sablonos, lélekölő, lélekpusztító
  • rideg
  • művészietlen, kifejezéstelen
  • ájult, alélt
  • (régies): alávaló, gyalázatos, lelketlen

megújul

ige
  • megújhodik, felújul
  • megfiatalodik, felfrissül, felüdül, regenerálódik
  • újjáalakul, újjászületik, újjáéled, föllendül
  • kiújul, feléled, megismétlődik, újrakezdődik

operál

ige
  • műt
  • beavatkozik
  • tevékenykedik, ténykedik, működik, dolgozik, munkálkodik
  • variál (bizalmas), ügyeskedik