meder szinonimái

főnév
  • vízágy, árok, bevágás, kanális, vályú, vágat
  • folyóágy, folyómeder

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

uniformis

főnév
  • egyenruha, mundér
  • mez

elfektet

ige
  • (iratot): félretesz, elodáz, halogat
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a meder szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

magasság

főnév
  • testmagasság, testhossz, nagyság, termet
  • égbolt, ég, menny, mennybolt, magas, világűr

külpolitikai

melléknév
  • külügyi

közül

határozószó
  • köréből

kiül

ige
  • kikoptat, elnyű, kifényesít (ruhát)
  • (régies): (büntetést) letölt, leül, lehúz
  • előreáll, kidülled
  • látszik, feltűnik, lerí (valakiről valami), kirajzolódik, leolvasható

maroknyi

melléknév
  • maréknyi, kevés, kicsi, kis, öklömnyi

ige
  • megfüröszt, megtisztít, vízbe márt, lemos, megmos, lecsutakol (bizalmas)
  • (tájnyelvi): megdorgál, megszid, leszúr (bizalmas)

verejtékes, verítéke

melléknév
  • izzadt, izzadságos, nedves, nyirkos, vizes, loncsos (tájnyelvi)
  • fárasztó, fáradságos, izzasztó, nehéz, strapás, keserves, emberpróbáló, nyomorúságos

kéretlen II.

határozószó
  • kéretlenül, hívatlanul
  • önként

kémkedés

főnév
  • vizsgálódás, vizslatás, fürkészés, leselkedés, szaglászás, puhatolózás, kutakodás, kutatás, nyomozás

gyanakvó, gyanakodó

melléknév
  • bizalmatlan, bizalmatlankodó, óvatos, kétkedő, kételkedő, hitevesztett

kiborít

ige
  • kiönt, kibuktat, kibillent, felbillent, felborít, kidönt, kidűt (tájnyelvi), kiont (tájnyelvi)
  • (bizalmas): feldühít, felidegesít
  • felbosszant
  • (bizalmas): összeroppant

megríkat

ige
  • megindít, elérzékenyít, megrendít, könnyekre fakaszt, megnyíkat (tájnyelvi), megvirgat (tájnyelvi), síróba költ (tájnyelvi)

mesterkedik

ige
  • manipulál, taktikázik, fortélyoskodik, machinál (bizalmas), kunsztol (idegen), fondorkodik, ravaszkodik, ügyeskedik, cselez, manőverez, praktikál, miskulál (tájnyelvi), járánkozik (tájnyelvi), intrikál, ármánykodik, kohol, umbuldál (bizalmas), bundázik (szleng), variál, megkártyáz (szleng)

bordó

melléknév, főnév
  • bordóvörös, bordópiros, borvörös, sötétvörös, sötétpiros, meggyszínű, meggyvörös, meggypiros, lilásvörös, céklavörös, bíborpiros

pályázik

ige
  • nevez, jelentkezik, indul, részt vesz, versenyez
  • törekszik, tör, vágyik, aspirál, folyamodik, igényt tart, számít (valamire)
  • (régies): utazik, megy
  • (bizalmas): utazik (valakire) (szleng), pikkel (bizalmas), kipécéz (bizalmas)

nyilvánít

ige
  • kifejezésre juttat, közöl, kimond, kifejez, szavakba önt, bejelent, bevall, manifesztál (idegen), megállapít, minősít, értékel

megacéloz

ige
  • megedz, megkeményít, megerősít, megnádol (régies), szilárdít

macskajaj

főnév
  • másnaposság, zákányosság (tájnyelvi), borcsömör (tájnyelvi), katzenjammer (idegen)

megházasodik

ige
  • megesküszik, összeházasodik, házasságot köt, örök hűséget esküszik (választékos), házasságra lép, egybekel (választékos), frigyre lép, esküvőt tart, lakodalmat ül, menyegzőt ül, bedobja a törülközőt (szleng), beadja a derekát (szleng)
  • megnősül, elvesz (valakit), feleségül vesz (valakit), nőül vesz (valakit), feleséget vesz (tájnyelvi), megfeleségesedik (tájnyelvi), papucskormány alá jut (tréfás), asszonyt vesz a házhoz (tájnyelvi)
  • férjhez megy, feleségül megy (valakihez), hozzámegy (valakihez), nőül megy (valakihez) (választékos), nejévé lesz, bekötik a fejét, főkötő alá kerül (tájnyelvi)

nyakas

melléknév
  • makacs, konok, akaratos, engedetlen, makrancos, önfejű, csökönyös, ellenkező, dacos, megátalkodott, megrögzött, hajthatatlan, hajlíthatatlan, keménynyakú (régies), keményfejű, merev, kérlelhetetlen, ellenálló, kuruc (régies), kálvinista (tréfás)

megcéloz

ige
  • célba vesz, beirányoz, nekiszegez, puskavégre fog, becéloz
  • címez

lakó

főnév
  • bérlő, albérlő, szobaúr (régies), bérbe vevő
  • lakos, állampolgár, honpolgár, adófizető

megkettőz

ige
  • kettőztet, megdupláz, megkétszerez, duplikál (idegen)

nyersanyag

főnév
  • alapanyag, anyag, matéria (idegen)