lopva szinonimái

határozószó
  • titokban, titkon, észrevétlen, észrevétlenül, orvul, orozva, a színfalak mögött, alattomban, csendben, loppal (tájnyelvi), suba alatt, szűr alatt (tájnyelvi), mutyiban (tájnyelvi), suttyomban, sutyiban (bizalmas), sub rosa (idegen), fű alatt (bizalmas), stikában (bizalmas), plenkniben (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

cigánykodik

ige
  • rimánkodik, kunyerál, alkudozik
  • hízeleg, törleszkedik
  • (tájnyelvi): veszekszik, civakodik, perlekedik

egyenlőtlen

melléknév
  • különböző, össze nem illő, aránytalan, aszimmetrikus, szabálytalan, össze nem mérhető, összehasonlíthatatlan
  • (küzdelem): kiegyenlítetlen, igazságtalan, méltánytalan, egyoldalú, inadekvát (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a lopva szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

leolvas

ige
  • megállapít
  • felismer, kikövetkeztet
  • (pénzt): leszámol, leszámlál (tájnyelvi), megszámol
  • (tájnyelvi): megszüntet (rontást, varázslatot), távol tart

köszön

ige
  • köszönt, üdvözöl, tiszteleg, szalutál, bólint, biccent, int, süvegel (régies)
  • hálálkodik

kosarazik

ige
  • (bizalmas): kosárlabdázik

kikerget

ige
  • eltávolít, kidob, kiutasít, kitesz, kihajít, kirúg, kiűz, elűz, kizavar, kicsap, kipenderít, kirak, kitúr, kitaszít, kiebrudal, kipofoz (bizalmas), kiseprűz, kikorbácsol, kikancsukáz (régies), kirudal (régies), kidorongol (régies), kicokigat (tájnyelvi), kicúcál (tájnyelvi)
  • (ellenséget): kiver, kiűz

levert

melléknév
  • letört, megtört, nyomott, szárnyaszegett, kedveszegett, kedvét vesztett, elkedvetlenedett, melankolikus, búvalbélelt (tréfás), csüggedt, elkenődött, elcsüggedt, reményvesztett, depressziós, deprimált
  • spleenes (régies), letargikus, rezignált, desperált (idegen)
  • lehangolt, szomorú, apatikus, életunt, egykedvű, rosszkedvű, bánatos, lógatja a fejét, lógatja az orrát, elengedi fülét-farkát, konya (tájnyelvi), lelombozódott (szleng), elkeskenyedett (szleng)(szleng)

megcáfolhatatlan

melléknév
  • megdönthetetlen, kétségbevonhatatlan, kétségtelen, biztos, szilárd, megalapozott, tagadhatatlan, vitathatatlan, megtámadhatatlan, elvitathatatlan, perdöntő, sérthetetlen, apodiktikus (szaknyelvi)

válás

főnév
  • elkülönülés, elszakadás, búcsúzás
  • bontás (szaknyelvi)
  • (valamivé): átváltozás, átalakulás

káprázik

ige
  • (szem): vibrál, csillámpozik (tájnyelvi), kámpul (tájnyelvi), naplik (régies)
  • (káprázik a szeme): képzelődik

kacérkodik

ige
  • kokettál, flörtöl, enyeleg, édeleg, incselkedik, kelleti magát, játszik, cicázik, huncutkodik, hamiskodik, dévajkodik, pajzánkodik, bujálkodik (régies)

galvánelem

főnév
  • Volta-elem (szaknyelvi), Volta-oszlop (szaknyelvi)

kelletlen

melléknév
  • kedvetlen, mogorva, kényszeredett, vonakodó, húzódozó, fanyalgó, fancsali, mísz (bizalmas), ándorodott (tájnyelvi), nyaffadt (tájnyelvi)
  • erőszakolt

megfenyít

ige
  • megbüntet, megabriktol (tájnyelvi), megver, megkásztigál (régies), megikkant (tájnyelvi), büntet, elpáhol, elfenekel, elagyabugyál, eltángál, megfedd, megró, megdorgál, megszid, megpirongat, korhol
  • megfegyelmez, megreguláz, ráncba szed

megszorítás

főnév
  • korlátozás, megkötés, restrikció (szaknyelvi), limitáció (idegen), redukció, záradék
  • módosítás
  • feltétel, fenntartás, kikötés
  • megfogás, megmarkolás

betegállomány

főnév
  • betegszabadság, táppénz (bizalmas)

önvédelem

főnév
  • önsegély (régies)

napvilág

főnév
  • napfény, napsütés, verő (tájnyelvi), verőfény, világosság
  • nyilvánosság

lovagol

ige
  • léptet, üget, poroszkál
  • (lovát ugratva): szöktet, nyargal, vágtat, vágtázik, galoppozik, galoppíroz
  • (gyerek boton): lovacskázik, lovaz (tájnyelvi)
  • (valamin): hangoztat, ismételget, hajt, hajtogat, csépel, szajkóz, mondogat, bizonygat, állít

lemaradás

főnév
  • elmaradás, hátramaradás, visszamaradás
  • hátrány, kiesés, restancia (bizalmas), retardátum (idegen), hendikep

másodosztályú

melléknév
  • másodrendű, másodrangú, mellékes, alárendelt
  • közepes, középszerű

nagyító I.

melléknév
  • erősítő, fokozó, túlzó

magasföld

főnév
  • (szaknyelvi): fennsík, felföld, plató (szaknyelvi), fenntérség (régies), hegylapály (régies), lapos (tájnyelvi)

közbeszólás

főnév
  • beleszólás, félbeszakítás, közbevetés, belebeszélés, közbevágás, megszakítás

megalapozott

melléknév
  • indokolt, jogos, jogszerű, jogosult, motivált, helyes, helyénvaló, reális, bizonyos, vitathatatlan, tagadhatatlan, megcáfolhatatlan, megingathatatlan, kétségbevonhatatlan, szilárd, stabil
  • átgondolt, logikus, tudatos, felépített

napló

főnév
  • diárium (régies), naplójegyzetek, följegyzés
  • naplófüzet
  • emlékkönyv, vendégkönyv
  • jegyzőkönyv, feljegyzések
  • osztálynapló, osztálykönyv, pecatár (szleng)