kozmetika szinonimái

főnév
  • szépségápolás
  • bőrápolás, arcápolás, kikészítés
  • szépítgetés, kozmetikázás, csinosítás, csinosítgatás, finomítás
  • takargatás, kendőzés (bizalmas), elpalástolás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

afféle

névmás
  • olyanféle, olyasféle, olyasmi, olynemű (régies)

átszellemült

melléknév
  • emelkedett, magasröptű, fennkölt, magasztos, szublimis (választékos), apotheizált (régies)
  • ábrándos, rajongó, elmerült
  • (régies): elhunyt, halott, megdicsőült
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kozmetika szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kohó

főnév
  • kemence, ércolvasztó, olvasztókemence, nagyolvasztó, huta (szaknyelvi), vinnye (régies)

kész

melléknév
  • elkészült, előkészített, rendezett, használható
  • felkészült, képesített, kitanult
  • kialakult, befejezett, kiforrott
  • valóságos, teljes, tiszta, teli, egész, hiánytalan, tökéletes, perfekt (idegen), kifejlett, kézenfekvő, nyilvánvaló, effektív, kifogástalan, komplett, totális
  • hajlandó, készséges, prompt (idegen), elszánt, eltökélt, hajlamos, előzékeny, szíves, szolgálatkész
  • vége, kaput (idegen), punktum (bizalmas)
  • elromlott, tönkrement, kinyiffant (szleng), totálkáros (szleng), lerobbant (szleng), bedöglött (bizalmas), kampec (szleng), lestrapált (bizalmas)

kenyérhéj

főnév
  • kenyérhaj

itteni

melléknév
  • helyi, helybeli, helybeni
  • közeli, szomszédos, szomszéd

korábbi

melléknév
  • előbbi, régebbi, azelőtti, előző, előzetes, hajdani, múltbeli, egykori, addigi

kutya

főnév
  • eb, házőrző, blöki (szleng), bolhabusz (szleng), cenke (tájnyelvi), kutyó (tájnyelvi)
  • kutyus, kutyuli, öleb
  • (tagadó kifejezésekben): semmi, senki
  • szoknyavadász, nőcsábász
  • (jelzőként): gyalázatos, cudar, alávaló, semmirekellő, átkozott, dög, veszett
  • (jelzőként): veszedelmes, bajt okozó, nehéz
  • (hsz-szerűen): szörnyen, rettenetesen, borzasztóan, nagyon

terhes

melléknév, főnév
  • megrakott, telepakolt
  • állapotos, várandós, kismama, viselős, gyermeket vár, másállapotos, másállapotban van, teherben van, hasas (tájnyelvi), vastag (tájnyelvi), gravida (szaknyelvi), hozós (tájnyelvi), pocakos, felhasú (tájnyelvi) Sz: áldott állapotban van; anyai örömök elé néz; csontra hízik; két májára hízik; kettőre eszik; kurta elöl a szoknyája; nő a ház eleje; olyan betegsége van, amibe még senki se halt bele; Rómába megy; tele van a zsák; teli a kas
  • ellős (tájnyelvi), vemhes
  • fárasztó, nyomasztó, nyugtalanító, zavaró, kényelmetlen, elcsigázó, strapás (bizalmas), embert próbáló, kellemetlen, nehéz, megviselő, kedvezőtlen, vesződséges
  • feszélyező, erőszakos, tolakodó, okvetetlenkedő

hodály

főnév
  • juhakol, birkaistálló, akol, karám
  • pajta, istálló, ól
  • (bizalmas): terem, hangár, csarnok

hibáztat

ige
  • vádol, okol, kritizál, szemrehányást tesz, dorgál, felelőssé tesz, felró, gyanúsít, bevádol, inkriminál (idegen), bűnösít (tájnyelvi), kárhoztat, elítél
  • rosszall, helytelenít, nehezményez, furcsáll, kivetnivalót talál

fehérvérűség

főnév
  • leukémia (szaknyelvi)

hulla

főnév
  • holttest, porhüvely, tetem, dög, kadáver (idegen)
  • (szleng): részeg, mólés (szleng), siker (szleng), tintás (szleng)
  • fáradt, holtfáradt, kimerült, elcsigázott, megviselt, kidöglött (durva), dögfáradt (szleng), kiakadt (szleng), lerobbant (szleng), rozzant (szleng), totálkáros (szleng)

lakhely

főnév
  • lakóhely, székhely, tartózkodási hely, otthon
  • lakcím, cím

lerakódik

ige
  • leülepedik, leülepszik, felhalmozódik, letisztul, leszáll, leül (tájnyelvi)
  • felhalmozódik, felgyülemlik, felgyűlik, felszaporodik

antipátia

főnév
  • ellenszenv, idegenkedés, utálat, ellenérzés, visszatetszés, averzió (választékos)

motyó

főnév
  • (bizalmas): holmi, batyu, csomag, málha, teher (régies), poggyász, pakk (régies), cucc (bizalmas), cucolék (régies), cókmók, betyárbútor (régies), hóbelevanc (bizalmas), celecula (tájnyelvi), bugyor (tájnyelvi), béngyele (tájnyelvi), szekszemonta (tájnyelvi)

megkezd

ige
  • hozzákezd, hozzáfog (valamihez), nekikezd, nekilát, nekiindul (valaminek)

ködlik

ige
  • sejlik, rémlik, dereng

klisé

főnév
  • (szaknyelvi): nyomódúc, nyomólemez
  • (szaknyelvi): szólam, frázis, közhely, sablon, banalitás, semmitmondás

közömbösít

ige
  • semlegesít, neutralizál (idegen)
  • letompít, paralizál (idegen), elnyom, elfojt, hatástalanít, ellensúlyoz, kompenzál

meghibban

ige
  • megháborodik, megzavarodik, megbolondul, megőrül, eszét veszti, elmegy az esze, meghülyül (bizalmas), bedilizik (bizalmas), megbuggyan, megbomlik, megkábul (tájnyelvi), meggazdul (tájnyelvi), megkámforodik (tájnyelvi), megrándul, meghibásodik (tájnyelvi), megütődik (régies)(bizalmas)

környező

melléknév
  • körülvevő, körülzáró, szomszédos, határos, környéki, környezeti

kezdő I.

melléknév
  • tapasztalatlan, gyakorlatlan, tejfelesszájú, zöldfülű, újdonsült, járatlan, tanuló, debütáns (idegen), újsütetű, kiforratlan

kujon

főnév
  • kópé, selma (régies), huncut
  • szoknyavadász, szoknyapecér (bizalmas), nőbolond, nőcsábász, donjuan, szépfiú, nőhódító, kékszakáll (választékos), casanova, kandúr

megkavar

ige
  • megkever, megforgat, keverget, megmozgat, kavar, kutyul (bizalmas)
  • összezavar, összekever, megzavar, megbolygat, kizökkent, összegubancol (bizalmas), összezagyvál (bizalmas), összegabalyint (bizalmas), meghülyít (bizalmas), megkalótyol (tájnyelvi), megkeringet (tájnyelvi), megkütyül (tájnyelvi)