koppan szinonimái

ige
  • ütődik, kocódik (tájnyelvi)
  • éhen marad
  • (szleng): felsül, hoppon marad, csalódik, pórul jár, ráfázik (szleng), ráfarag (szleng), befürdik (szleng), lebőg (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elront

ige
  • tönkretesz, megrongál, összecsap, megcsonkít, deformál, összekutyul (bizalmas), elfuserál (bizalmas), gajra tesz (szleng), eldringol (szleng), elbakaláz (tájnyelvi), elcseszterel (tájnyelvi), eldíbol (tájnyelvi), eldézmál (tájnyelvi), elhibáz, elhirtelenkedik, elkapkod, elfőz, elpuskáz (bizalmas), elcsellóz (bizalmas), eltol (bizalmas), elszúr (bizalmas), elpaccol (bizalmas), pacsmagol (tájnyelvi), elpüffent (tájnyelvi), elsedrél (tájnyelvi), elcsesz (szleng), elbaszik (durva), elbaltáz (szleng) Sz: bead neki, mint János deák az isteni tiszteletnek
  • elkényeztet, félrenevel, elnevel
  • babusgat

kartell

főnév
  • csoportosulás
  • érdektársulás
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a koppan szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kíváncsi

melléknév
  • érdeklődő, kíváncsiskodó, kérdezősködő, tudakozó, fürkésző, búvárkodó, ég a kíváncsiságtól, leskelődő, kémlelő, kukkoló (szleng), indiszkrét (választékos), kotnyeles, minden lében kanál, kandi (tájnyelvi), bámészkodó Sz: mindenbe beleüti az orrát; fúrja az oldalát (valami); majd kifúrja az oldalát a kíváncsiság

kérdőív

főnév
  • űrlap, kérdőlap, blanketta (idegen)

kebel

főnév
  • mell, emlő, csecs, csöcs, cici, didi (bizalmas), duda (szleng), begy (tájnyelvi), tőgy (durva)
  • mellüreg, szívtájék
  • szív, lélek

irattartó

főnév
  • iratgyűjtő, iratrendező, levélrendező, dosszié, mappa

komolytalan

melléknév
  • éretlen, meggondolatlan, megfontolatlan, kiforratlan, megbízhatatlan, felelőtlen, gyerekes, gyermekes, gyermeki, gyermeteg, könnyelmű, kelekótya, széllelbélelt, link (szleng), kajla, szélhámos, játékos, bohó
  • felületes, felszínes, megalapozatlan, semmitmondó, üres

krepp

főnév
  • redőszövet

telített

melléknév
  • impregnált (idegen), telült (szaknyelvi), koncentrált, tömény, szaturált (szaknyelvi)
  • (bizalmas): jóllakott, eltelt

hímnem

főnév
  • masculinum (idegen)(idegen)

helyettes I.

melléknév
  • helyettesítő, kisegítő, megbízott, meghatalmazott

fanyar

melléknév
  • savanyú, savanykás, borízű, kesernyés, keserű, fanyarkás, sanyargós (tájnyelvi), húzós (tájnyelvi), vadízű (tájnyelvi)
  • éretlen, zöld
  • barátságtalan, kellemetlen
  • rosszmájú, epés, csípős, csipkelődő (humor)
  • kényszeredett, kelletlen, kedvetlen, fancsali

hordoz

ige
  • visz, hord, hurcol, vonszol, cipel, szállít, fuvaroz, továbbít, hurcolász, hordál (tájnyelvi)
  • (terhet): visel, elvisel, kiáll, elszenved, eltűr, kibír, áll
  • tart, támaszt, alátámaszt
  • (mondanivalót): magában foglal, tartalmaz

kutya

főnév
  • eb, házőrző, blöki (szleng), bolhabusz (szleng), cenke (tájnyelvi), kutyó (tájnyelvi)
  • kutyus, kutyuli, öleb
  • (tagadó kifejezésekben): semmi, senki
  • szoknyavadász, nőcsábász
  • (jelzőként): gyalázatos, cudar, alávaló, semmirekellő, átkozott, dög, veszett
  • (jelzőként): veszedelmes, bajt okozó, nehéz
  • (hsz-szerűen): szörnyen, rettenetesen, borzasztóan, nagyon

lélegzetvisszafojtva

határozószó
  • feszülten, izgatottan
  • rezzenéstelenül, meredten

alsóbbrendűség

főnév
  • alárendeltség, függés, inferioritás
  • kezdetlegesség, primitívség

módos

melléknév
  • gazdag, jómódú, tehetős, vagyonos, zsíros (régies), bírós (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): tetszetős, csinos, szemrevaló, rendes

meghálál

ige
  • viszonoz, megszolgál, megköszön, honorál, megfizet, rekompenzál (idegen), megadózik (tájnyelvi)

koraszülött

melléknév, főnév
  • éretlen, idétlen (tájnyelvi)
  • korababa (bizalmas)

kitúr

ige
  • kiás, kikapar, kikotor, kiváj, kifordít
  • (valahonnan): eltávolít, kiutál, kipiszkál, kiszorít, félreállít, mellőz, kisemmiz, elfűrészel (bizalmas), kifúr (bizalmas), aláteszi a görgőt (valakinek) (szleng), kitesz, kirak, kigolyóz (bizalmas)

következtetés

főnév
  • levezetés, indukció (szaknyelvi), dedukció (szaknyelvi), okoskodás, okfejtés, konklúzió, következmény, megállapítás

megfedd

ige
  • megró, megdorgál, megint, korhol, leszid, lekap, rendreutasít (bizalmas)

kovácsol

ige
  • alakít, kalapál
  • megedz, tesz (valamilyenné)
  • kialakít, megalkot
  • sző

kérő I.

melléknév
  • közbenjáró, folyamodó, kérelmező, esdeklő, esedező, könyörgő, kérlelő, esengő, kéregető

közismert

melléknév
  • ismert, ismeretes, köztudott, köztudomású, közkeletű, közmondásos, tudvalevő, triviális
  • kiváló, kiemelkedő, előkelő, tekintélyes, nagyhírű, hírneves, jónevű, népszerű, neves, nevezetes, befutott, közkedvelt, illusztris
  • hírhedt, rossz hírű, notórius

meggyőző

melléknév
  • kifejező, ékesszóló, beszédes, eklatáns, ékes, hitető, elfogadható, döntő, önmagáért beszélő, kétségbevonhatatlan, ellenállhatatlan, tagadhatatlan, nyomós, súlyos, hitelt érdemlő, bizonyító erejű, világos, frappáns