kivonulás szinonimái

főnév
  • kimenetel, távozás
  • kivándorlás, exodus (idegen)
  • felvonulás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szóbeszéd

főnév
  • híresztelés, mendemonda, pletyka, pletykaság, pletyó (bizalmas), szófia beszéd (régies), szófiahír (régies), fecsegés, locsogás, fáma, mesebeszéd, lárifári, szí-szó (tájnyelvi), szódara (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): beszélgetés, megbeszélés, társalgás
  • szószaporítás

lekicsinylő

melléknév
  • fitymáló, leszóló, ócsárló, lenéző, leereszkedő, megvető, pejoratív, vállveregető
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kivonulás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

királyfi

főnév
  • herceg, trónörökös

kaszál

ige
  • arat, betakarít, tarol
  • csámpázik

kamarás

főnév
  • kincstárnok, kincstartó, kamerárius (régies)
  • (régies): hivatalnok

iktató II.

főnév
  • segédhivatal, postázó, iroda, nyilvántartó, regisztratúra (régies)
  • iktatókönyv, regiszter, törzskönyv, lajstrom (szaknyelvi), napló

kiterjed

ige
  • megnagyobbodik, kitágul, kiteljesedik, növekedik, mélyül, gyarapszik, expandál (szaknyelvi)
  • elterjed, szétterjed, kiszélesedik, kibontakozik, kifejlődik, kifejtekezik (régies), fejledez (régies)
  • magában foglal, tartalmaz, felölel, vonatkozik (valamire), áll (valamiből)
  • elnyúlik, elér (terület), kiterjeszkedik, elterül, elhelyezkedik, húzódik, átnyúlik

köszöntő II.

főnév
  • jókívánság, köszöntés, üdvözlés, üdvözlet

társalgó II.

főnév
  • szalon, hall, fogadószoba
  • előcsarnok

házirend

főnév
  • rendtartás, regula (régies), házi szabályok, házi előírások

használhatatlan

melléknév
  • felhasználhatatlan, hasznavehetetlen, haszontalan, alkalmatlan, döglött (szleng), bedöglött (bizalmas), tropa (szleng) Sz: annyit ér, mint az ötödik kerék

észok

főnév
  • bizonyíték, indok, érv, argumentum (régies)

híg

melléknév
  • cseppfolyós, folyós, vizes, vizenyős, folyékony, ivós (tájnyelvi), hígas (tájnyelvi), hibócás (tájnyelvi), vékony (tájnyelvi)
  • felhígított, gyenge, vizezett, íztelen, feleresztett, felöntött
  • gyatra, igénytelen, sekélyes, silány, hiányos, elégtelen, szétfolyó, széteső, tartalmatlan

középkorú

melléknév
  • javakorabeli

leánykérés

főnév
  • megkérés, háztűznéző, nászkérés (régies)

alapján

névutó
  • nyomán, segítségével, szerint, megfelelően, értelmében, után

mérvadó

melléknév
  • irányadó, iránymutató, mértékadó, standard
  • normatív, fontos, lényeges, elemi, alapvető, jelentős
  • illetékes, jogosult, hozzáértő, szakértő, kompetens (szaknyelvi), hiteles, autentikus

megbilincsel

ige
  • vasra ver, megbéklyóz, megbékóz (tájnyelvi), béklyóba ver, bilincsbe ver, rabszíjra fűz, megláncol, leláncol, láncra ver, odaláncol, megvasal (tájnyelvi)

kizökken

ige
  • kiesik, kibillen, kiugrik, kimozdul

kiosztás

főnév
  • szétosztás, elosztás, juttatás, kiutalás, átadás, kiadás, kézbesítés, szétszórás, kiszámlálás (régies), kivetés (régies)

kotkodácsol

ige
  • kotkodál, kotkodákol, kárál, kotyog, tikácsol (tájnyelvi)

mázol

ige
  • fest, beken, bevon (valamivel), pamacsol (bizalmas), ken-fen, kiszínez, pingál, maszatol, ecsetel, pacsmagol, kencefencél (tájnyelvi)
  • (bizalmas): odacsap, odavág

komisz

melléknév
  • durva, rosszindulatú, gonosz, aljas, galád, alávaló, hitvány, bitang
  • rossz, vásott, rendetlen, pimasz, szemtelen, tiszteletlen, arcátlan, haszontalan, csibész, ebadta
  • gyalázatos, szörnyű, cudar, istentelen, förtelmes, iszonyú, zord, kemény, kriminális (bizalmas), gyászos, cefet, kellemetlen

kegyesség

főnév
  • jóakarat, jóság, jószívűség, jóindulatúság, szelídség, szívesség
  • engedékenység
  • ájtatosság, áhítatosság, buzgóság, istenfélés

könyvel

ige
  • bevezet, iktat

megbán

ige
  • sajnálkozik, szán-bán, sajnál, lelkifurdalást érez, vezekel, megsirat, magába száll
  • meggyón
  • megkeserül, kárát látja