fejes I. szinonimái

melléknév
  • konok, önfejű, makacs, megátalkodott

fejes II. szinonimái

főnév
  • (szleng): vezető, főnök, nacsalnyik (szleng), góré (szleng), főember, elöljáró, nagykutya (bizalmas), főmufti (szleng), valaki (bizalmas), nagyágyú (szleng)
  • fejesugrás
  • (régies): furkós, bunkó, bunkósbot, csögös (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hadiállapot

főnév
  • háborús helyzet
  • ostromállapot (régies), ellenségeskedés, viszálykodás

kibékít

ige
  • összebékít, megbékít, összeegyeztet, összhangba hoz, összehangol, eligazít, elsimít
  • megengesztel, kiengesztel, megnyugtat, lecsendesít, olt, enyhít, csillapít
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fejes szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

evőkanál

főnév
  • kanál, leveseskanál, nagykanál

elolvad

ige
  • felolvad, felenged, kienged, olvadozik, cseppfolyósodik, elillan (szaknyelvi), elpárolog
  • feloldódik, szétolvad, (hó) eltakarodik, megsemmisül, elenyészik, elmúlik, szertefoszlik, elfogy (bizalmas), elévül (tájnyelvi), kevesbedik, megcsappan, elapad, kifúj (szleng)
  • (bizalmas): elérzékenyül, elérzékenyedik

elkeseredik

ige
  • elszomorodik, kedvetlenedik, nekibúsul, kétségbeesik, elcsügged, elszontyolodik, odalesz, letörik, sírva fakad Sz: a búnak fenekébe esik

dúlt

melléknév
  • feldúlt, izgatott, zilált, zaklatott, magából kikelt

farag

ige
  • vés, metsz, ró, bárdol (régies), fúr-farag, barkácsol, fabrikál, farigcsál (bizalmas), faracskál (tájnyelvi), halkál (tájnyelvi)
  • mintáz, alkot, (szobrot) készít, szobrászkodik
  • (ceruzát) hegyez, spiccel (szaknyelvi)
  • (rímeket) kovácsol, (verset) ír, verselget, (rímeket) gyárt (pejoratív)
  • (valakiből valamit): nevel, formál, gyúr

felszólaló, fölszóla

melléknév, főnév
  • hozzászóló, interpelláló
  • javasló, pártoló, támogató, közbenjáró

mozdít

ige
  • elmozdít, mozgásba hoz, eltol, húz, lök, taszít, moccant
  • indít, lendít
  • (tájnyelvi): tesz, csinál
  • késztet, buzdít, bozdít (tájnyelvi), motivál, hajt, sarkall, serkent, ösztökél, ösztönöz, mozgít (tájnyelvi)

cselekvő

melléknév
  • tevékeny, tevékenykedő, ténykedő, tevőleges, tettre kész, tetterős, dolgos, alkotó, ható, teremtő, gyakorló, munkás, dolgozó, munkálkodó, működő, művelő, szorgalmas, igyekvő, buzgó, eleven, teljesítő, fáradozó, szolgáló, fáradhatatlan, iparkodó, törekvő, sürgölődő, nyüzsgő, fontoskodó, lendületes, robotoló, aktív, energikus, dinamikus

cukortartó

főnév
  • cukorpikszis (régies)
  • bonbonniere (idegen)

ájult

melléknév
  • eszméletlen, öntudatlan, alélt, kába, kábult

csókol

ige
  • csókolgat, csókdos (bizalmas), puszil (bizalmas), puszilgat (bizalmas), csőröz (szleng), pusszant (szleng), smárol (szleng), smacizik (szleng), pusziz (régies, bizalmas), apol (régies), édesel (régies), csócsil (tájnyelvi)
  • szeretkezik, ölel, ölelkezik

fenn

határozószó
  • fent, felül, magasan, fennen (régies), magasban, odafent
  • előbb, előzőleg, korábban
  • ébren, felébredve, fölkelve
  • gyógyultan
  • (régies): hangosan, harsányan, fennhangon

főnév

főnév
  • szubsztantívum (régies), nomen (szaknyelvi)

hurka

főnév
  • gömböc (tájnyelvi), tüttös (tájnyelvi), csurka (tájnyelvi)
  • véraláfutás, daganat
  • (jelzőként) (szleng): gyenge

halászcsárda

főnév
  • halvendéglő

fejkötő

főnév
  • főkötő, fejkendő, kendő, bóbita, párta (régies), csepesz (tájnyelvi), bodréjos (tájnyelvi), bodros (tájnyelvi)

étkeztetés

főnév
  • kosztoltatás (bizalmas), ellátás, élelmezés

fellátogat, föllátog

ige
  • felnéz, felmegy, felugrik, meglátogat

hajlandóság

főnév
  • hajlam, készség, vonzódás, vonzalom, előszeretet, ingerencia (tréfás), velleitás (idegen)
  • szándék, akarat, kedv, indulat
  • beleegyezés, hozzájárulás

feldagad, földagad

ige
  • felpuffad, felduzzad, felhólyagzik (régies), felpüffed, megdagad, dudorodik, evődik (régies), felguvadik (tájnyelvi), feljön (tájnyelvi), felnő (tájnyelvi), felpöcced (tájnyelvi)

előny

főnév
  • haszon, nyereség, hozadék, profit, plusz (bizalmas), jutány (régies), sáp (bizalmas)
  • kiváltság, előjog, elsőbbség, mentesség, jog, fölény, engedmény, fór (bizalmas), prioritás (idegen), preferencia (idegen)
  • kedvezés, kedvezmény, kivételezés, kivétel, protekció, védettség

félre I.

határozószó
  • arrébb, odább, oldalra, oldalvást, el, oda, félfele (régies), ad acta (idegen), félszakra (tájnyelvi)

halál

főnév
  • elmúlás, elpusztulás, megsemmisülés, életvesztés, elhunyás, meghalás, elhalálozás, exitus (szaknyelvi), enyészet, kimúlás, elhunyta (valakinek), haláleset, vég, távozás az élők sorából, az árnyékvilág elhagyása, elutazás, a végső búcsú (szleng)
  • kivégzés, halálbüntetés, likvidálás
  • fejvesztés, fővesztés, lefejezés, nyakazás
  • akasztás, bitó, kötél
  • katasztrófa, végveszély
  • kaszás (választékos), a halál angyala, az ötödik lovas (választékos), a küszöb őre (választékos), alvilágisten (választékos)