kifoszt szinonimái

ige
  • kirámol, markecol, kizsákmányol, kirabol, megkopaszt (bizalmas), kiszipolyoz, kiuzsoráz, kiforgat (valamiből), kisemmiz, levetkőztet (szleng), prédál, kipakol, megfoszt, elszed, zabrál (szleng), meghámoz (szleng), kizsebel (bizalmas), mezgel (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tökkelütött

melléknév
  • ostoba, buta, tökfej, tökfejű, tökfilkó, hatökör, tyúkeszű, féleszű, szamár, félkegyelmű, hülye, gyengeelméjű, seggfej (durva)

hajtás3

főnév
  • ág, kiágazás, szár (tájnyelvi), kacs (tájnyelvi), rügy, sarj, vessző, csíra, csemete, dugvány, palánta, sarjú (tájnyelvi)
  • fejlemény, kimenetel
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kifoszt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kétéltű I.

melléknév
  • kétlaki, kétéletű

jajgatás

főnév
  • jaj, jajszó, jajveszékelés, jajkiáltás, sírás-rívás, nyögdécselés, nyöszörgés, segélykiáltás, vészkiáltás, kesergés, óbégatás (pejoratív)
  • panaszkodás, siránkozás, sopánkodás, sirám, siralom, lamentáció (régies)

irányzat

főnév
  • irány, cél, tendencia, törekvés, célzat, eszmeáramlat, trend, fejlődésvonal, orientáció (idegen), irányvonal, iskola, mozgalom

históriás I.

melléknév
  • elbeszélő, történetmondó

kicsinyes

melléknév
  • kicsinyeskedő, aprólékoskodó, földhözragadt, szőrszálhasogató, szőröző (bizalmas), körülményes, aggályoskodó, skrupulózus (bizalmas)
  • szűkmarkú, szűkkeblű, spórolós (bizalmas), fukar, zsugori, krajcáros (régies), garasoskodó, sóher (bizalmas), smucig (bizalmas), spur (szleng)
  • jelentéktelen, apró-cseprő, pitiáner (bizalmas), kisszerű, prózai

kivált1

ige
  • visszavásárol, visszavesz, visszavált, visszaszerez
  • (foglyot): kiszabadít, kiment
  • (okmányt): beszerez, megvásárol
  • előidéz, okoz, kelt, gerjeszt, indukál (szaknyelvi), stimulál, ébreszt, megindít, létrehoz, eredményez, szül

szolgai

melléknév
  • alárendelt, kiszolgáltatott, elnyomott
  • szolgalelkű, szervilis (pejoratív), alázatos, megalázkodó, meghunyászkodó, talpnyaló, hajbókoló, lakájtermészetű, csúszó-mászó, seggnyaló (durva)

hagyma

főnév
  • hajma (régies), mózespecsenye (tájnyelvi)

gyömöszöl

ige
  • nyomkod, gyűr, présel, zsúfol, töm, nyomorít, szuszákol (régies)
  • gyúr, dögönyöz, dömöckél, csömöszöl
  • masszíroz

eltántoríthatatlan

melléknév
  • tántoríthatatlan, állhatatos, szilárd, rendületlen, rendíthetetlen, megingathatatlan, rezolút (régies), hajlíthatatlan, hajthatatlan, eltökélt, elszánt, konok

hamvazószerda

főnév
  • hamusszerda (tájnyelvi), hamvasszerda (tájnyelvi)

kódex

főnév
  • törvénykönyv, szabályzat, szabálygyűjtemény, kánon (régies)

következő

melléknév
  • soros, későbbi, utóbbi, folytatólagos, legközelebbi, soron levő, ezutáni, azutáni, távolabbi, további
  • folyó, eredő, származó, adódó

megnyúlik

ige
  • megnő, kitágul, megnyúlad (tájnyelvi), megnövekszik, megnövekedik, kiterjed
  • folytatódik, meghosszabbodik, kiegészül
  • (tájnyelvi): meghal, kinyúlik

lézeng

ige
  • tekereg, ténfereg, csavarog, lófrál (bizalmas), kujtorog, lebzsel, flangál, kódorog, kóborol, lődörög, kószál, teng-leng, lóg (bizalmas), cselleng, ődöng, őgyeleg, bóklászik, kalangyol (tájnyelvi), bőlész (tájnyelvi), leppeng (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): szédeleg, támolyog, tántorog, bukdácsol, kóvályog, botladozik, bukdosik (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): rimánkodik, kunyerál

kifüstöl

ige
  • kiűz, exorcizál (idegen)
  • fertőtlenít, kitisztít
  • (tájnyelvi): megver, elver

késedelem

főnév
  • elmaradás, lemaradás, késés, késedelmeskedés, elcsúszás, időveszteség, hátralék, mulasztás, mora (idegen), restancia (bizalmas), lassúság, veszteség
  • halasztás, halogatás, idővontatás, késleltetés, lassítás

kísérletezik

ige
  • kutat, vizsgálódik, elemez, búvárkodik, tanulmányoz, tesztel, analizál, experimentál (idegen)
  • próbálgat, próbálkozik, fáradozik (valamin), vállalkozik (valamire), bajlódik (valamivel)

letapos

ige
  • letapod
  • lejár, összejár, összetapos, legázol, letipor
  • ledíbol (tájnyelvi), ledöböcskol (tájnyelvi), ledöngöl (tájnyelvi), megtipor (tájnyelvi), (véletlenül) rálép
  • (lábbeli sarkát): félretapos, lekoptat
  • (tájnyelvi): legyőz, felülmúl

kikötés

főnév
  • kipellengérezés, deresre húzás, közszemlére tétel
  • lehorgonyzás, horgonyvetés, partraszállás
  • feltétel, korlátozás, kívánság, követelés, megszorítás, fenntartás, záradék, toldalék, biztosíték, kiírás, kondíció (szaknyelvi), restrikció (szaknyelvi), klauzula (szaknyelvi), rezerváta, stipuláció (idegen)

jegy

főnév
  • bélyeg, billog, tulajdonjegy, jel, mutató (régies), signum (régies), névjegy, pecsét
  • embléma, jelvény (régies), címke, cégér (régies)
  • dögcédula
  • jellegzetesség, jelleg, sajátosság, specialitás, vonás, karakter, attribútum (szaknyelvi), ismérv, kritérium, ismertetőjel, ismertetőjegy, stigma
  • jelkép, szimbólum
  • osztályzat, érdemjegy, numerus (régies)
  • csillagkép, zodiákus (szaknyelvi)
  • belépőjegy, belépti jegy, szelvény, tikett (idegen), kupon (idegen), utalvány, cédula, biléta (régies), bárca (régies), zsuga (szleng)
  • (tájnyelvi): eljegyzési ajándék

kitakar

ige
  • felfed, feltár, kibont, szabaddá tesz, lemeztelenít, lecsupaszít

leveses

melléknév
  • lédús, leves, nedvdús, zaftos, lecses (tájnyelvi), lüccsedt (tájnyelvi), succulens (idegen)(tájnyelvi)