hajlandóság szinonimái

főnév
  • hajlam, készség, vonzódás, vonzalom, előszeretet, ingerencia (tréfás), velleitás (idegen)
  • szándék, akarat, kedv, indulat
  • beleegyezés, hozzájárulás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

félrehall

ige
  • félreért, elért, félremagyaráz, eltájolja magát (szleng)

standard II.

melléknév
  • szabványos, előírásos, mértékadó, normatív
  • állandó, rendszeres, megszokott
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hajlandóság szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

gyepű

főnév
  • sövény, kerítés
  • határ, határsáv, országhatár

foganatosít

ige
  • megvalósít, végrehajt, érvényesít, kivitelez, elvégez, megcsinál, létrehoz, elintéz, véghezvisz, keresztülvisz, teljesít, eszközöl, perfektuál (idegen)

férfiasság

főnév
  • nemzőerő, nemzőképesség, potencia
  • erő, bátorság, határozottság, keménység

fásítás

főnév
  • erdősítés, erdőültetés, erdőtelepítés, beültetés, betelepítés

ha

kötőszó
  • hogyha, amennyiben, hacsak, föltéve, hogy
  • amikor, valahányszor

hazátlan

melléknév
  • hontalan, otthontalan, földönfutó, bujdosó, hazavesztett (régies), üldözött, száműzött, sehonnai, ágrólszakadt, hajléktalan, csavargó (pejoratív), jöttment Sz: ott van hazája, hol a tarisznyáját szögre akasztják; se országa, se hazája

pénznem

főnév
  • valutanem, pénzfajta

elszökik

ige
  • megszökik, elinal, meglóg (bizalmas), elfut, megugrik (bizalmas), megfutamodik, odábbáll, kereket old, elmenekül, elszalad, eloson, elillan, elsurran, ellopódzik, eltűnik, eliramodik, elrohan, nyakába vesz (valamit), eltávozik, eliszkol, elslisszol (bizalmas), meglép (bizalmas), lelép (bizalmas), elpárolog (bizalmas), felveszi a nyúlcipőt (bizalmas), elkalapol (tájnyelvi), elriszel (tájnyelvi), elsittyen (tájnyelvi), elorozkodik (tájnyelvi), elsuttyan (tájnyelvi), dobbant (szleng), megpattan (szleng), lelécel (szleng), eldönget, elporol (szleng), elhúzza a csíkot (szleng), elpucol (szleng), lefalcol (szleng)

először

határozószó
  • első ízben, elsőnek, elsőként, elsőben (régies), proprimo (idegen)
  • előzetesen, előzőleg
  • legelőbb, leghamarabb, elsőbb (régies)

bizonytalankodik

ige
  • habozik, tétovázik, ingadozik, hezitál, vacillál (bizalmas) Sz: azt se tudja, mihez kapjon

emigráns

melléknév, főnév
  • kivándorló, disszidens, menekült, száműzött, hontalan

helytelenít

ige
  • kifogásol, nehezményez, elítél, rossz néven vesz, rosszall, furcsáll, gáncsol, kivetnivalót talál, megbélyegez, inkriminál (régies), rekriminál (szaknyelvi), reprobál (szaknyelvi), elmarasztal, hibáztat, csepül, leszól

hunyó

melléknév
  • kialvóban levő
  • lehanyatló, leáldozó, eltűnő

kioktat

ige
  • megtanít, kiművel, palléroz (választékos), felokosít (tájnyelvi), feleszel (tájnyelvi), megokosít (tájnyelvi), kitanít, kiokosít, kiképez, betanít, instruál (idegen), irányít, tájékoztat, útbaigazít
  • megleckéztet, rendreutasít

kánon

főnév
  • szabály, törvény, zsinórmérték, mérték, előírás
  • jogszabály

hajmosás

főnév
  • hajápolás, fejmosás

gyarló

melléknév
  • gyatra, csekély, hiányos, silány, gyenge, erőtlen, tökéletlen, tévedő, hibázó
  • esendő, bűnre hajló, bűnös, veszendő, halandó

harsan

ige
  • felharsan, felhangzik, megszólal, felzendül, felcsendül

kádencia

főnév
  • zárlat, záradék
  • rím, rigmus

hallatára

határozószó
  • jelenlétében, előtt, hatására
  • meghallván, értesülvén

folyamat

főnév
  • procedúra, eljárás
  • lefolyás, menet, sor, alakulás, történés

hatókör

főnév
  • hatósugár, hatótávolság, hatókörzet

kanál

főnév
  • kalán (tájnyelvi)
  • vakolókanál
  • cipőhúzó, cipőkanál