kereskedő szinonimái

főnév
  • üzletember, nagykereskedő
  • kiskereskedő, viszonteladó, kalmár, boltos, kufár, nepper, kupec, tőzsér (régies), kofa, szatócs (régies), vásáros, vándorkereskedő, házaló, árucserélő, liferáns (idegen), üzér
  • elárusító, árus, eladó
  • üzletkötő

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

válságos

melléknév
  • súlyos, kritikus, nehéz, viszontagságos, fenyegető, szorongató
  • sorsdöntő, viharos, veszélyes

zsebpénz

főnév
  • költőpénz, juttatás, apanázs (régies), tűpénz (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kereskedő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kartográfia

főnév
  • térképészet, térképírás, térképrajzolás

illetlen

melléknév
  • szemérmetlen, ízetlen, ízléstelen, csúnya, obszcén, disznó, malac, sikamlós, pikáns, közönséges, szabados, trágár, ordináré, szennyes, kétértelmű, frivol, mosdatlan
  • pajkos, csintalan
  • szemtelen, pimasz, arcátlan, pórias (régies), helytelen, tisztességtelen, modortalan, neveletlen Sz: vendégségben sír; torban dalol, lagziban sír

idealista

melléknév
  • ábrándozó, ábrándokban élő, gyakorlatiatlan, fellegjáró, romantikus, naiv, álmodozó

hathatós

névmás
  • hatásos, hatékony, eredményes, sikeres, nyomós (érv), meggyőző
  • (régies): megható, hatásos
  • (tájnyelvi): gyógyító

kenetteljes

melléknév
  • kenetes, szenteskedő, ájtatos, papos

kiküld

ige
  • kidob, kiparancsol, kizavar, kikerget, kiutasít, eltávolít, kitesz, kifelezol (tájnyelvi), kiigazít (tájnyelvi), kiobsitol (tájnyelvi)
  • kijelöl, kinevez, megbíz, utasít, meghatalmaz, előreküld, kihelyez, feljogosít, követként küld, kirendel, kivezényel, delegál, deputál (idegen), emittál (szaknyelvi), expediál (idegen)

szentesít

ige
  • jóváhagy, kanonizál (idegen), ratifikál (szaknyelvi), ellenjegyez, megpecsétel, törvényesít, elismer, megerősít, törvényerőre emel
  • elfogad, magáévá tesz, bevesz

groteszk I.

melléknév
  • furcsa, idétlen, torz, különös, elképesztő, hátborzongató, visszataszító, abszurd, bizarr, kísérteties, elferdült, idegenszerű, képtelen, meghökkentő

giliszta

főnév
  • kukac, pondró, földféreg, hernyó, cservík (tájnyelvi)
  • bélféreg, cérnagiliszta
  • (szleng): gebe, gizda (szleng), girnyó (szleng), keszeg, csontkollekció
  • (szleng): újonc, kopasz (szleng)

elles

ige
  • beles, lenéz, lemásol
  • eltanul, kiles, kitalál, kifigyel (bizalmas)

gyorsforraló

főnév
  • spirituszforraló, snellzíder (régies)
  • merülőforraló

kioszk

főnév
  • kerti ház, kerti lak
  • bódé, pavilon

konkoly

főnév
  • babosgabona (tájnyelvi)

megelevenedik

ige
  • magához tér
  • felocsúdik, föleszmél, felelevenedik, életre kel

legnagyobb

melléknév
  • legjelentősebb, fő, óriási, felülmúlhatatlan, rekord (szleng), csúcs
  • maximális
  • legmagasabb

keresztel

ige
  • elnevez, nevet ad
  • (bort): pancsol, hígít, hamisít, vizez

kárhoztat

ige
  • rosszall, helytelenít, hibáztat, megró, korhol, szidalmaz
  • átkoz, elátkoz, perhorreszkál (idegen)
  • (valamire valakit): ítél, kényszerít

kiemelkedik

ige
  • kidomborodik, kidudorodik, kiugrik, kiáll
  • kiválik, előtűnik, felbukkan
  • felemelkedik, felküzdi magát
  • kitűnik, kimagaslik, kimagasodik, felülmúl, predominál (idegen), dominál (idegen)

lecsap

ige
  • levág, lemetsz, leüt, lesújt, letaglóz
  • lever, ledob
  • támad, rácsap, ráront, rátör, rajtaüt
  • elhódít, lecsikkant (tájnyelvi), lecsillent (tájnyelvi), levillángzik (tájnyelvi)
  • (szleng): leüt, kifektet (szleng), megborít (szleng)
  • (szleng): megszerez, lenyúl (szleng)

kétkedik

ige
  • kétkedik, kételye támad, kétell, tamáskodik, hitetlenkedik, kéteskedik (tájnyelvi), kétségeskedik (régies), megkérdőjelez, vitat, kétségbe von, bizalmatlankodik, aggályoskodik, kötve hiszi
  • bizonytalankodik, tétovázik, ingadozik, határozatlankodik, habozik, hezitál

indulatos

melléknév
  • heves, lobbanékony, ingerlékeny, robbanékony, hirtelen haragú, rabiátus (választékos), féktelen, vad, szilaj, tüzes, szenvedélyes, vérmes, vehemens, zabolátlan, kolerikus (szaknyelvi), heveskedő, fékezhetetlen, pukkancs, faktúrás (tájnyelvi), mordály (tájnyelvi), hörcsögös (tájnyelvi) Sz: olyan, mint a puskaporos hordó; lobban, mint a száraz szalma; nem szilvalé a vére; a víz is méreggé válik benne; nincs kocsisa az eszének (tájnyelvi)
  • haragos, ingerült, felindult, dühös

kiharcol

ige
  • kivív, kiverekszik, kiküzd, kierőszakol, kikényszerít, kivisz, keresztülvisz, kibrusztol (szleng), elintéz

legfőképpen

határozószó
  • leginkább, elsősorban, különösképpen, jobbára, túlnyomórészt, főleg, leggyakrabban, kiváltképpen, többnyire, fölötte, par excellence (idegen), dandárján (tájnyelvi), nagyobbadán (tájnyelvi)