közkívánat szinonimái

főnév
  • közóhaj, közakarat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

transzfúzió

főnév
  • (szaknyelvi): vérátömlesztés

ráismer

ige
  • felismer, megismer, rekognoszkál (idegen), azonosít
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a közkívánat szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

költő

főnév
  • versíró, versszerző, szerző, lírikus
  • verselő, versfaragó, rímfaragó, rímkovács, verskovács, poéta, vátesz (választékos), nyelvművész (választékos), fűzfapoéta (pejoratív), verstakács (régies), dalnok, lantos, énekmondó, bárd (régies), trubadúr (régies), igric (régies), regös (régies), hadipacsirta (régies)

kifürkészhetetlen

melléknév
  • rejtélyes, sejtelmes, megfejthetetlen, kipuhatolhatatlan, titokzatos, felfoghatatlan, kideríthetetlen, felderíthetetlen, obskúrus (régies), rejtelmes, enigmatikus (idegen), talányos, megmagyarázhatatlan, érthetetlen, tisztázhatatlan, kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan

kiagyal

ige
  • kieszel, kitalál, kitervez, kohol, kifőz, kigondol, kisüt, kifundál, elgondol, kiokoskodik, kiötöl, kiókumlál (bizalmas), kimódol, kispekulál (bizalmas), elképzel, tervez, fejébe vesz

jöttment

melléknév, főnév
  • csavargó, semmirekellő, senkiházi, semmiházi, hontalan, hazátlan, földönfutó, sehonnai, csamangó (tájnyelvi)
  • jelentéktelen, szegény, nyomorult, ágrólszakadt
  • jövevény, bevándorló, külföldi, idegen Sz: bokorból ugrott ember; árvíz hozta ember; fától szakadt ember; se országa, se hazája; víz mosta ide

követel

ige
  • parancsol, megkíván, igényel, elvár, sürget, igényt tart, jogot tart (valamire), vindikál (idegen), kikényszerít, kierőszakol (valamitől)

leéget

ige
  • porig éget, elpusztít
  • leperzsel, megpörköl
  • lekozmáltat, odakapat
  • megszégyenít, blamál, lebőget (szleng), lejárat, elpirít (régies)
  • megaláz
  • (nap): felsüt (tájnyelvi), lekap (bizalmas)

tompít

ige
  • koptat, csorbít, butít (régies)
  • mérsékel, csillapít, enyhít, csökkent, visszafog, gyengít, élét veszi
  • (hangot): halkít, csendesít, gyengít

hüvely

főnév
  • tok, tartó
  • töltényhüvely
  • hüvelytermés, toklász, magtakaró, héj
  • vagina (szaknyelvi)
  • porhüvely, test

hozzáférkőzik

ige
  • odamegy, megközelít, odaférkőzik, hozzáfér
  • megkörnyékez, beszínlel (régies)

felkel, fölkel

ige
  • felébred
  • felpattan, feláll, felemelkedik, kiegyenesedik, feltápászkodik, felül, talpra áll, feltámbászkodik (régies)
  • (ágyból) kikel, kiugrik
  • (nap, hold): előtűnik, feljön, megjelenik, feltámad, kiemelkedik, látható lesz, felbukkan, előbukkan, feltetszik (régies), csirkázik (tájnyelvi), felbuggyan (tájnyelvi)
  • fellázad, harcot kezd, fegyvert ragad, zendül, szembeszáll, ellenszegül, felül (régies)

ily, ilyen

névmás
  • ily, efféle, effajta, ilyenféle, ilyenfajta, ilyesféle, ilyesforma, ilyenforma, ilyenszerű, ilyennemű, hasonló, ilyetén, ilyen szabású, ehhez hasonló

lehet

ige
  • szabad, lehetséges
  • tud, képes
  • elismer, megenged
  • megeshet, előfordulhat, meglehet, megtörténhet, elképzelhető, feltételezhető
  • (hsz-ként): föltehetően, valószínűleg, bizonyára, talán, esetleg

lyuk

főnév
  • rés, nyílás, hézag, pórus, lyukacs, ablak (szaknyelvi)
  • furat, fúradék (régies), perforáció
  • üreg, verem, gödör, barlang
  • odú, vacok, tanya, kotorék
  • (pejoratív): lakás, odú, zug

atavizmus

főnév
  • visszaütés, visszafajzás, ősreütés

naplemente

főnév
  • napnyugta, napnyugat (választékos), napszállta, napszállat (régies), napáldozat (régies), napszentület (tájnyelvi), naphajlat (tájnyelvi), alkony, alkonyat, alkonypír, esthajnal (régies), szürkület, esthomály

megtagad

ige
  • visszavon, visszautasít, elutasít, elvet, refüzál (idegen), ellene van (valaminek), ellenszegül
  • megvon, lemond
  • elvitat, kétségbe von
  • cserbenhagy, hátat fordít (valakinek), elárul, eltaszít(valaki mellett)

közmondás

főnév
  • példabeszéd, szólásmondás, velős mondás
  • szólásmód (régies), szólás

kotyvaszt

ige
  • főz, főzőcskézik, készít, összeüt, összecsap, pancsol, zagyvál, összehabar, egybefőz (régies)

lakos

főnév
  • lakó, polgár, honos, helybeli, földi, lélek, fő

megrövidít

ige
  • megkurtít, lerövidít, csorbít, levág (szleng), felhajt (szoknyát), megnyirbál
  • meghúz, kivonatol (szöveget)
  • megkárosít, megkisebbít (tájnyelvi), becsap, rászed, palira vesz (szleng), átver (bizalmas), átcsesz (szleng), átráz (bizalmas)
  • csökkent, korlátoz, redukál, megfoszt (jogtól)

kujtorog

ige
  • csatangol, csavarog, kószál, kódorog, jár-kel, tekereg, lődörög, lézeng, lófrál, őgyeleg, ődöng, ténfereg, barangol, császkál

kikeres

ige
  • megkeres, kiválaszt, kiválogat, kijelöl, különválaszt, kiböngész (bizalmas), kibolház (tájnyelvi), kifürkész (régies), kikutat, kimolyoz (régies), kikurkász (tájnyelvi), kikoboz (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): (pénzt) megkeres, előteremt

látszólagos

melléknév
  • színlelt, formális, mondvacsinált, színleges (régies), névleges, fiktív, tetsző (régies)
  • képzelt, vélt, illuzórikus, kimerikus (idegen), kvázi (bizalmas), virtuális (idegen)

megszól

ige
  • leszól, becsmérel, befeketít, kibeszél, kipletykál (bizalmas), ócsárol, lepocskondiáz, megszapul (tájnyelvi), leugat (régies), elgáncsol (tájnyelvi), simfel (bizalmas), rempel (régies), szűr-szapul (régies) Sz: rossz hírét költi; szájára vesz; más pendelyét mossa; köszörüli a nyelvét (valakin)