köpönyeg szinonimái

főnév
  • köpeny, lebernyeg, körgallér, lepel, esőköpeny, plundra (régies), klepetus (tréfás), malaclopó (tréfás), felhőkergető (tréfás)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

mihelyt

kötőszó
  • mihelyest (tájnyelvi), amint, alighogy, ahogy, miután

bemond

ige
  • bejelent, bekonferál, beolvas, közöl, közzétesz, közread, kihirdet, licitál (szaknyelvi)
  • (bizalmas): beárul, besúg, fölad, följelent, denunciál (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a köpönyeg szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kondíció

főnév
  • erőnlét, kondi (bizalmas), forma, egészségi állapot, állóképesség
  • feltétel, kikötés
  • (régies): társadalmi helyzet, körülmény

kezdve

névutó
  • (valamitől): számítva, fogva

kerékpározik

ige
  • biciklizik, karikázik, kerekezik (bizalmas), pedálozik (bizalmas), tapossa a pedált, teker (bizalmas), bicajozik (bizalmas), cangázik (szleng), bringázik (bizalmas)

járóka

főnév
  • hempergő, járószék, körálló (tájnyelvi), állóka (tájnyelvi)

koszos

melléknév
  • piszkos, mocskos, szennyes, szutykos, szurtos, fekete, maszatos, tisztátlan, mosdatlan
  • (tájnyelvi): rühes, varas, ótvaros, koszmós (tájnyelvi), komporás (tájnyelvi)
  • silány, hitvány, vacak

laboratórium

főnév
  • labor (bizalmas), vegykonyha (régies), officina (régies)

testalkat

főnév
  • termet, alkat, felépítés, alak, fizikum, konstitúció (szaknyelvi), testkötése (tájnyelvi), testépület (tájnyelvi)

honvéd

főnév
  • katona, hadfi (régies), vitéz, harcfi (régies), levente (régies), dalia (régies), harcos, honvész (szleng)

históriás I.

melléknév
  • elbeszélő, történetmondó

félbehagy

ige
  • abbahagy, megszakít, félbeszakít, megszakaszt, szüneteltet, felfüggeszt, félretesz, pihentet, szünetet tart, pihenőt tart, pauzál (régies)

hűs II.

főnév
  • árnyék, enyhely (régies)

látatlanban

határozószó
  • látatlanul, vaktában, kapásból, találomra, blindre (bizalmas), ab invisis (idegen), in bianco (régies)

letilt

ige
  • megtilt, betilt
  • megakadályoz
  • visszatart

aranycsináló

főnév
  • alkimista

munkás II.

főnév
  • dolgozó, munkavállaló, alkalmazott, melós (szleng), iparos (régies)
  • proletár, proli (pejoratív)

megmozdít

ige
  • megmozgat, megemel, megindít, elmozdít, megmoccant, megpöccint (tájnyelvi), mozgat, motivál
  • buzdít, serkent, elmozdít a holtpontról

körforgás

főnév
  • keringés, körforgalom, cirkuláció, pörgés, rotáció (szaknyelvi), forgómozgás (szaknyelvi), szpin (szaknyelvi), körfordulat
  • ismétlődés, váltakozás, periódus, ciklus

komód

főnév
  • fiókos szekrény, fehérneműs szekrény, sublót (tájnyelvi), sifonér (tájnyelvi)

kuckó

főnév
  • zug, zugoly (tájnyelvi), sarok, szöglet, odú, vacok, szuszkó (régies), sut (tájnyelvi), szurdik (tájnyelvi), kutli (tájnyelvi), kucik (tájnyelvi)

megkerül

ige
  • körbejár, körüljár, körülutazik, megkerít (tájnyelvi), körülkerül
  • kikerül, elkerül, kitér, átlép, kerülő utat tesz
  • kibújik, kisiklik, mellébeszél, kerülget, köntörfalaz
  • előkerül, felbukkan, előtűnik, horogra akad, meglesz, előjön, megkapódik (tájnyelvi)

követ2

főnév
  • megbízott, meghatalmazott, küldött, közbenjáró
  • nuncius (szaknyelvi), legátus (régies)
  • (régies): országgyűlési képviselő
  • (régies): előjel

kibök

ige
  • kiszúr (bizalmas), kilyukaszt, átszúr, átlyukaszt
  • kinyög, kikotyog (bizalmas), elköp (szleng), elmond, közöl

kutya

főnév
  • eb, házőrző, blöki (szleng), bolhabusz (szleng), cenke (tájnyelvi), kutyó (tájnyelvi)
  • kutyus, kutyuli, öleb
  • (tagadó kifejezésekben): semmi, senki
  • szoknyavadász, nőcsábász
  • (jelzőként): gyalázatos, cudar, alávaló, semmirekellő, átkozott, dög, veszett
  • (jelzőként): veszedelmes, bajt okozó, nehéz
  • (hsz-szerűen): szörnyen, rettenetesen, borzasztóan, nagyon

megmásíthatatlan

melléknév
  • megváltoztathatatlan, végleges, végérvényes, megingathatatlan, befejezett, szilárd, jóvátehetetlen, visszavonhatatlan, megfellebbezhetetlen, változhatatlan (választékos), immutábilis (idegen)