jötte szinonimái

személyragos főnév
  • (valaminek): érkezése, bekövetkezése, megérkezése, elkövetkezése

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

széjjel

határozószó
  • szét, szerte, szanaszét, szerteszét

régebben

határozószó
  • régen, azelőtt, korábban, ezelőtt, ennekelőtte, annakelőtte, előzőleg, hajdan, hajdanában, hajdanán, valamikor, egykor, hajdanidőben (választékos), előbbekben (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a jötte szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

izgatottság

főnév
  • izgalom, várakozás
  • lelkesedés, láz, hév, elragadtatás, eufória, ujjongás, eksztázis
  • ingerültség, nyugtalanság, nyughatatlanság, türelmetlenség, idegesség, zaklatottság, felindulás, excitáció (idegen), nervozitás (idegen)

hisztérikus

melléknév
  • (szaknyelvi): hisztériás (idegen), ingerlékeny, eszeveszett, eszelős, zaklatott, őrült, őrjöngő
  • tomboló, mániákus, felindult, felkorbácsolt

helytelenít

ige
  • kifogásol, nehezményez, elítél, rossz néven vesz, rosszall, furcsáll, gáncsol, kivetnivalót talál, megbélyegez, inkriminál (régies), rekriminál (szaknyelvi), reprobál (szaknyelvi), elmarasztal, hibáztat, csepül, leszól

gyúl

ige
  • fellobban, tüzet fog, fellángol, lobot vet, ég
  • világosodik, kigyúl
  • (haragra gyúl): felgerjed, felindul, megmérgesedik
  • (vörösre gyúl): elvörösödik, kipirul, elönti a vér az arcát

jelmez

főnév
  • (szaknyelvi): öltözet, kosztüm
  • maskara, álöltözet, álruha, álarc, álca (régies), maszka (régies)

képletes

melléknév
  • allegorikus, jelképes, szimbolikus, tropikus (szaknyelvi), képes, átvitt, példázatos, parabolikus (idegen), névleges, metaforikus
  • képzeletbeli, költött, állítólagos, fiktív
  • sematikus, figurás, vázlatos, vázlatrajzos, táblázatos

súlytalanság

főnév
  • könnyűség, lebegés, lengeség, testetlenség
  • jelentéktelenség

földi I.

melléknév
  • földlakó, evilági, terresztrikus (szaknyelvi), földünkhöz tartozó(idegen)
  • alacsony (növény), kúszó, földben termő
  • tapasztalható, átélhető, elérhető, reális
  • prózai, anyagias, fizikai, banális, köznapi, közönséges, földhözragadt
  • mulandó (élet), világi

fohász

főnév
  • ima, imádság, kérelem, kérés, folyamodás, sóhaj, kívánság
  • esedezés, esdeklés, könyörgés

ehető

melléknév
  • fogyasztható, élvezhető, ennivaló, finom, jóízű, gusztusos, éldelhető (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): nagy étvágyú, nagybélű (tájnyelvi), mohó, falánk, torkos

fűtetlen

melléknév
  • hideg, hűvös, hűs

kérlelhetetlen

melléknév
  • hajthatatlan, engesztelhetetlen, könyörtelen, kibékíthetetlen, kíméletlen, tántoríthatatlan, irgalmatlan, rendíthetetlen, megingathatatlan, kegyetlen, rigorózus (idegen), intranzigens (idegen), konok, makacs, önfejű, csökönyös, nyakas, hajlíthatatlan

kimarad

ige
  • törlődik, elmarad, nem jelenik meg, kiszorul, kireked, kiesik, kikopik (tájnyelvi), kimúlik (régies)
  • (iskolából) kilép, lemorzsolódik
  • megszakad, szünetel, elakad, kihagy
  • szórakozik, mulat, dorbézol, görbe estét csinál, elhajlik (bizalmas), kileng (bizalmas), kirúg a hámból, lumpol

lohol

ige
  • siet, nyargal, vágtázik, fut, futkos, szalad, szaladgál, szaladozik, viharzik, lót-fut, talpal, rohan, lóstat (tájnyelvi)

közköltség

főnév
  • közadakozás

jövés-menés

főnév
  • járkálás
  • sürgés-forgás, lótás-futás, sürgölődés, búcsújárás, felbolydulás, nyüzsgés, kavarodás

ítélet

főnév
  • döntés, határozat, verdikt (régies)
  • rendelkezés, végzés, törvénytétel, szentencia (régies), judícium (régies), döntvény (régies)
  • vélemény, nézet, meglátás, gondolat, megítélés, meggyőződés
  • (szaknyelvi): állítás, mondat, nyilatkozat, propozíció (idegen)
  • (szaknyelvi): ítéletnap, utolsó ítélet, végítélet, büntetés, bírságnap (régies), dies irae (idegen)
  • (régies): ítélkezés, bíráskodás, igazságtétel
  • (tájnyelvi): ítéletidő, vihar

katlan

főnév
  • üstház, tűzhely, góc (régies)
  • (régies): kazán
  • kemence
  • szenelő (régies), hamulyuk (régies)
  • serpenyő, vasfazék
  • kráter
  • völgykatlan, hegykatlan
  • teknő, gödör, akna

köz2

főnév
  • közösség
  • társadalom, nemzet, állam
  • kapcsolat, viszony

kalkuláció

főnév
  • árvetés, kiszámítás, számítás
  • számvetés, költségvetés
  • becslés

hogyisne II.

határozószó
  • hogyne

keletkezés

főnév
  • kialakulás, képződés, származás, születés, genezis (idegen), létrejötte (valaminek)

közfelháborodás

főnév
  • közutálat, közfeltűnés