ikra1 szinonimái

főnév
  • halpete
  • kaviár

ikra2 szinonimái

főnév
  • lábikra, vádli

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

síp

főnév
  • fisztula (szaknyelvi), tilinkó (tájnyelvi), furulya, fütyülő (bizalmas), csirip (tájnyelvi), fütyürűtyű (tájnyelvi)

vigyázó I.

melléknév
  • (régies): éber, figyelmes, óvatos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a ikra szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hősköltemény

főnév
  • eposz (idegen), epopeia (idegen)
  • elbeszélő költemény

halottas

melléknév
  • halotti, temetkezési, gyászos

hágó

főnév
  • hegynyereg, hegynyak
  • szoros, szurdok, mélyút, horhos (tájnyelvi)
  • lejtő, kapaszkodó, kaptató (tájnyelvi)

fülel

ige
  • figyel, figyelmez (régies), hallgat, meghallgat
  • hegyezi a fülét
  • hallgatózik, hallgatódzik, kihallgat, kagylózik (szleng)

idevalósi

melléknév
  • helybeli, földi, idevaló, bennszülött

jegyzet

főnév
  • feljegyzés, emlékeztető, diktátum
  • megjegyzés, magyarázat, kiegészítés, utalás, észrevétel, annotáció (szaknyelvi)
  • kommentár, glossza, széljegyzet, lábjegyzet
  • kisokos (bizalmas), napló, diárium (régies), agenda (idegen), vademecum (idegen), notesz, jegyzetfüzet, jegyzettömb, blokk, tárca (régies)
  • (egyetemi, főiskolai): tankönyv

röfög

ige
  • görrög (tájnyelvi), hörtyög (tájnyelvi)

félreértés

főnév
  • tévedés, hiba, zavar, téves nézet, tévképzet, tévhit, elnézés, hibás ítélet, balmagyarázat (régies), melléfogás, értelemzavar, összecserélés, quidproquo (idegen)
  • civódás, viszály, konfliktus, bonyodalom, ellentét, összezördülés, összekülönbözés
  • disszonancia, elcsavarás (régies)

félig

határozószó
  • feléig, felerészben
  • valamennyire, félig-meddig, nem egészen, nem teljesen, némileg, tökéletlenül, félen (tájnyelvi), félent (tájnyelvi), feleszeg (tájnyelvi), féligformán (tájnyelvi), félkészségig (tájnyelvi)
  • majdnem, szinte
  • fél lábbal

demagóg I.

főnév
  • hordószónok (pejoratív), népámító, néplázító, népvezér (régies), népbolondító (tájnyelvi)

fenséges

melléknév
  • magasztos, lenyűgöző, felmagasztosult, emelkedett, felemelő, fennkölt, dicső (választékos), mennyei, magasságos (régies), szárnyaló, magasröptű, monumentális, elsőrangú, elsőrendű, fejedelmi, impozáns, grandiózus (választékos), szublimis (választékos), nagyszerű, bámulatos, felséges

jólnevelt

melléknév
  • illedelmes, illemtudó, tisztelettudó, tisztességtudó, tisztességes, udvarias, figyelmes, jó modorú, előzékeny, rendes, szófogadó, pallérozott, kiművelt, finom

kémkedés

főnév
  • vizsgálódás, vizslatás, fürkészés, leselkedés, szaglászás, puhatolózás, kutakodás, kutatás, nyomozás

lányos

melléknév
  • nőies
  • pipogya, mulya, puhány, feminin, anyámasszony katonája
  • szűzies, szégyenlős, szemérmes
  • effeminált (idegen)

kivonatol

ige
  • jegyzetel, összefoglal, tömörít, összegez, kiír, excerpál (régies), extrahál (idegen), zanzásít

illatos

melléknév
  • jó szagú, jó illatú, illatozó, szagos, illatdús, balzsamos, fűszeres, aromás

hozzászámít

ige
  • hozzásorol, hozzászámol, hozzávesz, odaszámít, ideszámít, odavesz, idevesz, odasorol, idesorol, hozzáad, hozzászámláz, belekalkulál
  • hozzátartozik, beleszámít

iszap

főnév
  • sár, üledék, latyak, posvány, salak, dágvány (tájnyelvi)
  • seprő, alj, csapadék (szaknyelvi), maradvány (szaknyelvi), reziduum (szaknyelvi)

kitódul

ige
  • (tömeg): kinyomul, kiözönlik, kirohan, kirajzik, kiáramlik, kiomlik (régies), kitolul (választékos), kizúdul, kizúg (régies), kibizsdul (tájnyelvi)
  • (víz): kiáramlik, kiözönlik, kiárad, kizúdul, kiömlik, kifolyik

indulatos

melléknév
  • heves, lobbanékony, ingerlékeny, robbanékony, hirtelen haragú, rabiátus (választékos), féktelen, vad, szilaj, tüzes, szenvedélyes, vérmes, vehemens, zabolátlan, kolerikus (szaknyelvi), heveskedő, fékezhetetlen, pukkancs, faktúrás (tájnyelvi), mordály (tájnyelvi), hörcsögös (tájnyelvi) Sz: olyan, mint a puskaporos hordó; lobban, mint a száraz szalma; nem szilvalé a vére; a víz is méreggé válik benne; nincs kocsisa az eszének (tájnyelvi)
  • haragos, ingerült, felindult, dühös

hangzó I.

melléknév
  • zengő, dallamos, harsány, rezonáló (szaknyelvi), hangot adó, visszhangzó, zengzetes

japánakác

főnév
  • olvasófa, szofóra

kivéve

határozószó
  • leszámítva, nem tekintve, nem számítva, valamin kívül, kivételével (valaminek), eltekintve (valamitől)