félig szinonimái

határozószó
  • feléig, felerészben
  • valamennyire, félig-meddig, nem egészen, nem teljesen, némileg, tökéletlenül, félen (tájnyelvi), félent (tájnyelvi), feleszeg (tájnyelvi), féligformán (tájnyelvi), félkészségig (tájnyelvi)
  • majdnem, szinte
  • fél lábbal

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ponty

főnév
  • potyka, pozsár (régies), babaj (régies)

lőszer

főnév
  • töltény, muníció (szaknyelvi), patron, töltés (régies), töltet (régies), tűzszer (régies), lövegtöltény (régies), lövet (régies), hadianyag, lóding (régies), ólomtarhonya (szleng), meggymag (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a félig szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fehérorosz

főnév
  • belorusz

elszigetelt

melléknév
  • magános, magányos, egyedülálló, zárkózott, hallgatag, különálló, visszavonult, izolált, el van vágva (valamitől)
  • szórványos, egyes, elválasztott, elkülönített

előnyös

melléknév
  • jutányos, jövedelmező, gazdaságos, gyümölcsöző, kifizetődő, nyereséges, kedvező, hasznot hajtó, hasznos, rentábilis (szaknyelvi), termelékeny, produktív, hathatós, célravezető, célszerű
  • kedvező, tetszetős, vonzó, kellemes, hívogató, megnyerő, rokonszenves, szerencsés, üdvös, alkalmas, jótékony hatású, kecsegtető

egyszerre

határozószó
  • egyidejűleg, egy időben, egy iramban (régies), együttesen, egyúttal, ugyanakkor, párhuzamosan, egyszersmind, egy füst alatt, egy szuszra, egyhuzamban, szimultán, szinkron, fej fej mellett
  • hirtelen, váratlanul, rögtön, hamar, egycsapásra, tüstént, egyszeriben, egyszer csak, egyből, egyenest, egyizromban (régies), hipp-hopp, meglepetésszerűen

felemelkedik, föleme

ige
  • feláll, felkel, fölkel, felegyenesedik
  • felmered, égnek áll, égnek mered
  • felszáll, felszökik, felhág, magasba emelkedik, felrepül, felrebben
  • érvényesül, meggazdagodik
  • felmagasztosul

fillér

főnév
  • garas, krajcár, fitying, fabatka, pikula (régies), picula (régies), vas (bizalmas), grand (szleng), fitty (szleng)

nagyszájú

melléknév
  • (pejoratív): nagyhangú, szájas (pejoratív), nyelves, hangoskodó, hetvenkedő, legénykedő, nagypofájú (durva), háryjánoskodó, kérkedő, hencegő, szájhős, handabandázó, csahos (tájnyelvi), kerepelős (tájnyelvi), szájbók (tájnyelvi)
  • véresszájú (durva) Sz: akkora a szája, mint a bécsi kapu; akkora a szája, mint egy német papucs; be nem dughatni nagy száját; elejéből választotta a nyelvét; felvágta a bába a nyelvét; ha feje befér is az ablakon, de a nyelve be nem férhetne; jól megköszörülte a bicskáját; jól megkenték a kereket, forog a kerék; kibeszélne hat papot is; külön kell a nyelvét agyonütni, ha meghal; nem hagyta az anyjában a nyelvét; nem szorult seggébe a nyelve; olyan a szája, mint egy sikátor; szomszéd határba ér a nyelve

cső2

módosítószó
  • (szleng): csaó, viszlát

csikorgó

melléknév
  • csikorgós, nyikorgó, fülsértő, fülhasogató, bántó, agyargó (tájnyelvi)
  • (hideg): dermesztő, farkasordító

alkotórész

főnév
  • alkotóelem, alkatrész, elem, elementum (régies), összetevő, komponens (szaknyelvi), hozzávaló, kellék
  • tényező

démoni

melléknév
  • démonikus, gonosz, sátáni, ördögi, diabolikus
  • csábító, csábos, kihívó, érzéki, vonzó, kívánatos, szexi (bizalmas)

fogékonyság

főnév
  • érzékenység, szenzibilitás (szaknyelvi), hajlandóság, készség, diszpozíció (szaknyelvi), tehetség, hajlam, érzék, hajlamosság, prediszpozíció (idegen), vonzódás, vonzalom, receptivitás (szaknyelvi)

gátol

ige
  • akadályoz, hátráltat, fékez, nehezít, megakaszt, feltart, feltartóztat, gátat vet (valaminek), akadályokat gördít elé, útját állja, útjába áll, útban van, láb alatt van, visszavet, zseníroz (bizalmas)
  • ellenez, tilt
  • visszafojt, elfojt, elnyom, visszatart, feszélyez, retardál (idegen)

illusztris

melléknév
  • kiváló, neves, előkelő, magas rangú, tekintélyes, kimagasló, kiemelkedő, közismert, nevezetes, híres, hírneves, híres-neves, nagyhírű, nagynevű, ünnepelt, népszerű

használat

főnév
  • felhasználás, alkalmazás, igénybevétel, haszonvétel (régies), úzus (régies)

felismerés, fölismer

főnév
  • azonosítás, ráismerés, megismerés, agnoszkálás (idegen), identifikálás (idegen), identifikáció (idegen)
  • percepció (idegen)
  • érzékelés, észlelés
  • észrevétel, meglátás, megállapítás
  • megoldás, felfedezés

fedél, födél

főnév
  • tető, tetőzet, háztető, födém
  • menedék, védelem, oltalom, lakás, hajlék, otthon
  • fedő, zárókupak, kupak, sapka, tető
  • tábla, borító, kötés, fedőlap, fátyol (régies)

felvillan, fölvillan

ige
  • felcsillan, megcsillan, felragyog, feltűnik
  • (gondolat): felötlik, eszébe ötlik, eszébe csillan, eszébe jut, felvetődik, felmerül (valakiben), felbukkan

harakiri

főnév
  • hasfelmetszés, öngyilkosság
  • végzetes hiba

felolvad, fölolvad

ige
  • fölenged, kiolvad, kienged, feloldódik, cseppfolyós lesz, cseppfolyóssá válik, kiforrad (tájnyelvi)

eltűnődik

ige
  • elgondolkozik, eltöpreng, eltűnölődik (tájnyelvi), elmereng, elmélázik, elábrándozik

férfias

melléknév
  • maszkulin (szaknyelvi), virilis (választékos)
  • bátor, határozott, kemény, tetterős, tettre kész

hasé

főnév
  • vagdalt hús, húsvagdalék