hozzáértés szinonimái

főnév
  • szakismeret, szakértelem, avatottság, kompetencia (szaknyelvi), tudás, felkészültség, jártasság, gyakorlottság, ügyesség, készség, rátermettség

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

önállóság

főnév
  • függetlenség, autonómia, independencia (idegen), szuverenitás, szabadság
  • önrendelkezés, önkormányzat

kettőspont

főnév
  • kólon (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hozzáértés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

higgadt

melléknév
  • megfontolt, érett, okos, bölcs, józan, komoly, hidegvérű, szenvtelen, visszafogott, mértéktartó, mértékletes, óvatos, előrelátó, elővigyázatos, körültekintő, nyugodt
  • (folyóvíz) (tájnyelvi): leülepedett, kiforrott, letisztult, megtisztult, lecsendesedett

gyöngytyúk

főnév
  • gyöngyös (tájnyelvi)

gyakorlat

főnév
  • elsajátítás, gyakorlás, tanulás, edzés, trenírozás, tréning
  • jártasság, gyakorlottság, szakavatottság, képzettség, rutin, készség
  • úzus (régies), szokás
  • tapasztalat
  • praxis, tevékenység
  • feladat, lecke, penzum (régies)
  • fegyvergyakorlat

fogyatékosság

főnév
  • hiányosság, elégtelenség, pontatlanság, negatívum
  • testi hiba, gyengeelméjűség, tökéletlenség, csökkent képesség, sérülés, defekt (régies), betegség, visszamaradottság, elégtelenség

holdtölte

főnév
  • telihold, telehold

interjú

főnév
  • nyilatkozat, riport, tudósítás, beszélgetés, meghallgatás, kérdezősködés, érdeklődés, tudakozódás, informálódás

rendszeres

melléknév
  • szisztematikus, rendszerezett, rendezett, pedáns, rendes, tervszerű, módszeres, tudományos, metodikus (szaknyelvi), következetes
  • periodikus (idegen), ismétlődő
  • állandó, fix, gyakori
  • rendszeresített, szabványozott, reguláris (szaknyelvi), szabványosított, standard

felborul, fölborul

ige
  • feldől, felbillen, felbukik, felfordul, oldalára billen, összerogy, elesik, kidől, elvágódik, elnyal (szleng), összeesik, összecsuklik, összeroskad
  • felbomlik, megbomlik (választékos), meghiúsul, szétzilálódik, összekuszálódik

fázis

főnév
  • szakasz, időszak, ciklus, korszak, intervallum, periódus
  • állapot, stádium, etap, mozzanat, fok
  • (szaknyelvi): vezetékág, (elektromos) ág

csináltatott

melléknév
  • készíttetett, rendelésre készült, mértékre készült, mérték szerint készült (bizalmas), rendelt, mondvacsinált (régies)

felkent, fölkent

melléknév
  • felszentelt, felavatott

ismeret

főnév
  • tudás, tudnivaló, hozzáértés, tájékozottság, tapasztalat, tudomás, isme (régies)

kaloda

főnév
  • szégyenpad, szégyenoszlop (régies), szégyenkő (régies), kalafa (régies), hegedű (régies)
  • (szaknyelvi): keretléc

közraktár

főnév
  • áruraktár, lerakat, raktártelep
  • tárház (régies)

kinyilatkoztatás

főnév
  • kijelentés, kihirdetés, közhírré tétel, kinyilvánítás, leleplezés, feltárás, felfedés, reveláció (idegen), megvilágítás, kifejtés, elmondás

hozzájut

ige
  • hozzáfér, hozzáférkőzik, kieszközöl, kimódol
  • elér, elnyer, megszerez, megkap, szert tesz, szerez, birtokába jut, beszerez, átvesz, elsajátít
  • időt szakít (valamire), időt talál (valamire), érkezése van (tájnyelvi)

hiány

főnév
  • szűkölködés, nélkülözés, szükség, szegénység, ínség, nyomorúság
  • (szaknyelvi): veszteség, ráfizetés, deficit, adósság, tartozás, mínusz (bizalmas), kár, passzívum (idegen)
  • hiba, tökéletlenség, fogyatékosság, fogyatkozás, hiányosság, kívánnivaló, hézag, hiátus (idegen), defektus (szaknyelvi)

ijedtében

határozószó
  • ijedtségében, félelmében, rémületében

kilát

ige
  • ellát (valameddig)
  • (régies): meglát, kikövetkeztet, észrevesz
  • (tájnyelvi): előteremt, kigazdálkodik
  • (tájnyelvi): kilátszik, kiér, kinyúlik, kilóg, kicsüng, kivillan

húsbolt

főnév
  • hentesüzlet, hentesbolt, húscsarnok, mészárszék, hússzék (régies)

habarodik

ige
  • (valakibe): beleszeret, belebolondul

incselkedik

ige
  • (valakivel): dévajkodik, enyeleg, kacérkodik, kokettál, cicázik, évődik, bolondozik, élcelődik, pajzánkodik, böllenkedik (tájnyelvi), kacérozik (tájnyelvi)
  • kötődik, gonoszkodik, huncutkodik, ugrat, heccel, ingerel, bosszant

kinéz

ige
  • kipillant, kitekint, kiles, kibámul, kikukkant, kikukucskál (bizalmas), kikandikál, kikémlel
  • kimegy, kisétál, kiugrik
  • (tájnyelvi): kilátszik, kikandikál, kilóg
  • (valamiből): látszik, sejthető, kitűnik, megmutatkozik, kisejlik (régies)
  • (valahogyan): fest, mutat
  • kiolvas, lemásol, kipuskáz (bizalmas), lepuskáz (bizalmas), lenéz
  • kiszemel, kipécéz, kiszúr, kiválaszt, kijelöl, kitűz, szemügyre vesz, kikeres, kifürkész