hallatlan I. szinonimái
melléknév
- rendkívüli, hihetetlen, szokatlan, elképesztő, példátlan, meglepő, szenzációs (bizalmas), páratlan, szörnyű, rettenetes, borzasztó, hajmeresztő, égbekiáltó, észbontó
- érthetetlen, felfoghatatlan, váratlan, elkerülhetetlen
hallatlan II. szinonimái
határozószó
- roppantul, túlságosan
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
gőgös
melléknév
- elbizakodott, önhitt, öntelt, önelégült, dölyfös, felfuvalkodott, fennhéjázó, pöffeszkedő, dagályos (régies), prepotens, hivalkodó, pökhendi, beképzelt, nagyképű, felvágós, önimádó, arrogáns, feszelgő (tájnyelvi), hányaveti (tájnyelvi), szuszos (tájnyelvi)
- büszke, kevély, rátarti Sz: a királyt is atyafiának mondja; a köszönést sem fogadja el; a szentháromság után az első személy; a tengert béklyóval fenyegeti; alázatos, mint a páva; azt hiszi magáról, hogy ő az atyaisten; azt hiszi, aranyat szarik; Bécsben volt a bátyja köszörűs; bíró lánya; büszke, mint a pénzes szatyor; csak félvállról felelget; csillagokba néz; csont van a hasában; de nagy fazékkal van!; elkapta a ló; elkapta a süveget; előtte mákszem a hegy is; elragadták a lovak; felfújja magát, mint a duda; felfújta a pofáját; felhordja a pipáját; felhúzta a piros csizmát; felkapott a kocsira; felkeltebb a kovásznál; félszemét sem veti másra; felszemöldök ember; félti az aranygyűrűt; félvállról beszél az emberrel; fenn hordja az orrát; fenn hordja a fejét; fennköltebb a kovásznál; fenn tartja az orrát, mint a harangozó disznaja; feszít, mint két krumpli egy zsákban; feszít, mint két cső tengeri egy zsákban; foghegyről beszél; fokhagymásan lépik; földön lába, égen feje; följebb nézett a meszesfazéknál; fúrót nyelt; ha olyan büdös volna, mint amilyen büszke, a fene se menne közel hozzá; ha repülni tudna, Babilon tornyára rakna fészket; hatot kérdel, egyet felel; hegyeset hugyozik; karót nyelt; keresztül áll a szeg a fejében; kidülleszti a mellét; lóhátról beszél az emberrel; megnő a szarva; mindenkinek bajuszát ő akarja pödöríteni; nagy a kajla szarva; nagy mellénye van; nekidülleszkedik, mint az egésztelkes paraszt; nem nézi, mi mászik, hanem mi repül; nem tudja, hová tegye a lábát; ő hajtja a Göncöl szekerét; orrával túrja az eget; pöffeszkedik, mint a fölfuvalkodott béka; semmi se fér a fogára; széles mellű; tarajosan beszél; tempózik, mint a hasadt teknő; tudja, mit végeztek az égben; úgy jár, mint a páva; úgy sétál, mint a görög az üres boltban; ugyan porzik utána; vizsgálja a csillagokat
kitúr
ige
- kiás, kikapar, kikotor, kiváj, kifordít
- (valahonnan): eltávolít, kiutál, kipiszkál, kiszorít, félreállít, mellőz, kisemmiz, elfűrészel (bizalmas), kifúr (bizalmas), aláteszi a görgőt (valakinek) (szleng), kitesz, kirak, kigolyóz (bizalmas)
fonódik
ige
- tekeredik, rácsavarodik, kuszálódik, összetekeredik, felcsavarodik, összeszövődik, illeszkedik
- átölel, kulcsolódik, összesimul
- szövődik, alakul
finnyás
melléknév
- finnyáskodó, kényes, kényeskedő, válogatós, bélebűzhödt (tájnyelvi), pipónyás (tájnyelvi), nyaska (tájnyelvi)
- háklis (bizalmas), szőröző (bizalmas)
fejt
ige
- hántol, hámoz, lehúz, bont, foszt, tisztít
- kibont, kiold, kivesz, kiszed, hüvelyez, csimál (tájnyelvi), csumál (tájnyelvi)
- (szenet): csákányoz, kitermel, felszínre hoz, bányászik
- (rejtvényt): megfejt, megold
hajlás
főnév
- ívelés, görbülés, görbület, kanyarodás, dőlés
- görbeség, ív, kajács (tájnyelvi)
- elhajlás, eltérés
- esés, ereszkedés, lejtés
- lejtő, lanka, rézsű
- kaptató
- (régies): vonzódás, hajlam, hajlandóság, hasonlás
- pártolás
pillanat
főnév
- perc, minuta (régies), minutum (régies), villanat (régies), szempillantás, momentum (idegen), percenet (régies), csipeszke (tájnyelvi), hunyorítás (tájnyelvi), puntom (tájnyelvi), másodperc
- jelen, ma
- időpont
- pillantás (régies), szemvillanás, tekintet, odasandítás, nézés, tekintés, blikk (idegen), kukucskálás, pillantat (régies)
elszabadul
ige
- elmenekül, elfut, megszökik, meglép (bizalmas), elszelel, elillan Sz: a távozás hímes mezejére lép
- (indulat): kitör, kirobban, fellobban, felgerjed, felébred
bolond I.
melléknév
- őrült, gyengeelméjű, elmebeteg, elmebajos, tébolyult, eszelős, eszeveszett, eszement, zavart elméjű, féleszű, félkegyelmű, tébolyodott, agyalágyult, beszámíthatatlan, háborodott, hibbant, hülye, hígvelejű, agyatlan, ütődött (bizalmas), pszichopata (szaknyelvi), rögeszmés, mániás, bogaras, dilis, dilinyós (bizalmas), esztelen, eszetlen, eszeficamodott, együgyű, mafla, kótyagos, botor, badar, hóbortos, hőbörödött (tájnyelvi), idétlen, zagyva, kerge, csajbókos (tájnyelvi), kolontos (tájnyelvi), félcédulás, félnótás, félnadrág, flepnis (bizalmas), sügönye (bizalmas), rigolyás, kretén, flúgos (szleng), lökött (szleng), nyomott, nyomi (szleng), sügér, bohó (régies), füves (régies), golyós (szleng), balyóka (tájnyelvi), bódi (tájnyelvi), csába (tájnyelvi), csánbókos (tájnyelvi), csuba (tájnyelvi), dideli (tájnyelvi), kanyókás (tájnyelvi), bődült (tájnyelvi) Sz: Alföldön zarándokoskodik az esze; anyja hasában sem volt esze; baj van a káptalanban; beírták a bolondok könyvébe; bolond fáról puffant; bolondgombát evett; disznón keres gyapjút; elment a jó dolga; elszalasztotta az eszét; forgószél van a fejében; hat pénteken se jöhet eszére; hiányzik egy deszkája; hol okos, hol bolond; kivették a kerekét; kóvályog az esze; lágyára esett a sulyok; legelni küldte az eszét; Lipótmezőre való; lóg egy dongája; maszlagot evett; mind esze, mind mesze; mindig kuckóban ül, még sincs otthon; motoz van a fejében, mint a bolond birkának; nem talál útjára az esze; nem tud eszével számot vetni; nincs ki egészen; nincs ki húszra; nincs ki neki a kupa; nincsenek otthon nála; odahaza felejtette az eszét; olyan ember, aki a meszet issza meg tej fejében; olyan, mint aki az ablakfával elszaladt; olyan, mint akitől az Isten őrizzen; se tű, se cérna; visszára beszél
- értelmetlen, meggondolatlan, hebehurgya, hebrencs (tájnyelvi)
- (ötlet): képtelen, komikus, ésszerűtlen, fura, furcsa, különös, szokatlan, valószínűtlen, abszurd, groteszk
hiedelem
főnév
- babona, tévhit, feltételezés, képzelődés
- hit, vallás
- bizalom, bizodalom (választékos)
- (régies): meggyőződés, vélemény
idején
határozószó
- jókor, idejében, idejekorán, időben, a kellő időben, időnek idejében (tájnyelvi)
- előre
kiskabát
főnév
- zakó, zeke (tájnyelvi), ujjas (tájnyelvi), zubbony, bekecs, bujka (tájnyelvi), jánkli (régies), mándli (tájnyelvi)
- dzseki, lemberdzsek
- blézer, spencer
hangzat
főnév
- akkord (szaknyelvi), összhang, összhangzat, harmónia, konszonancia (szaknyelvi)
- (régies): dallam (választékos), zengzet
karfiol
főnév
- kelvirág, virágkáposzta (régies), kertifiola (régies), bimbóskáposzta (tájnyelvi), rózsakel (tájnyelvi), virágkel (tájnyelvi)