idején szinonimái

határozószó
  • jókor, idejében, idejekorán, időben, a kellő időben, időnek idejében (tájnyelvi)
  • előre

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vekker

főnév
  • ébresztőóra, csörgőóra, óra, csaszi (szleng)

csakhogy I.

kötőszó
  • azonban, de, hanem, ám (választékos), ámde
  • sőt, mi több
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a idején szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

honfitárs

főnév
  • hazánkfia, honpolgár, honfi, polgártárs, földi (tájnyelvi)(idegen)

hajócsavar

főnév
  • hajtócsavar, propeller (szaknyelvi)

gyújtóbomba

főnév
  • gyújtólövedék, napalmbomba, napalm (bizalmas)

fővonal

főnév
  • főút, elsőrendű vasút (szaknyelvi), nagyvasút, magisztrálvonal (régies)
  • gerincvezeték, trönk (szaknyelvi)

hunyorgat

ige
  • pislog, pillog, klipicsel (tájnyelvi), hunyorít
  • kacsint, kacsingat, kacsongat (tájnyelvi)

izgalom

főnév
  • izgatottság, idegesség, nyugtalanság, zaklatottság, idegfeszültség, felindulás, excitáció (idegen)
  • izgulás (bizalmas), lámpaláz, szurkolás, szorongás, drukk (bizalmas), várakozás
  • gerjedelem, vágy

robotol

ige
  • gürcöl, gürizik (szleng), húzza az igát, kulizik (szleng), dolgozik, görnyedezik, görbed (választékos), fáradozik, verejtékezik, strapálja magát (bizalmas), hajtja magát (bizalmas), melózik (szleng), lejsztol (szleng), brusztol (szleng), gályázik (szleng)

félkegyelmű

melléknév, főnév
  • félbolond, félnótás, félcédulás, féleszű, esztelen, félkotyó (tájnyelvi), kótyagos, dilis, tökkelütött, gyengeelméjű, ütődött, hibbant, kretén, taszított eszű (régies), hülye, bárgyú, idióta, agyalágyult, imbecillis (szaknyelvi), tökéletlen, együgyű, fajankó, bamba, gügye, stupid, sügönye (bizalmas), gyagya, tabajdok (tájnyelvi), tüttyő (tájnyelvi), neszes (tájnyelvi), nettelke (tájnyelvi), bimbula (tájnyelvi), böszme (tájnyelvi), bedákos (tájnyelvi), bösztöhő (tájnyelvi), düddő (tájnyelvi)
  • bolond, eszelős, tébolyodott, szenilis

feléled, föléled

ige
  • magához tér, újjáéled, életre kel, újjászületik, felocsúdik, felserken (régies), felél (régies), feltenyészedik (tájnyelvi) Sz: új életre támad; visszatér belé az élet
  • felélénkül, felelevenedik, megélénkül, megelevenedik
  • felfrissül, erőre kap, felüdül, kivirul, kedvre kap
  • fellobban, fellángol, (tűz) feltámad

csúszómászó

főnév
  • hüllő, reptilia (idegen)
  • (szleng): felderítő (katona)

feltalál, föltalál

ige
  • felfedez, kitalál, kieszel, kiagyal, kigondol, kimódol
  • (régies): megtalál, rátalál, fellel, rálel, meglel, ráakad, rábukkan, előtalál (tájnyelvi)

jegyes1

főnév
  • mátka, jövendőbeli
  • szíve választottja
  • ara, menyasszony
  • vőlegény

katica

főnév
  • katicabogár
  • (tájnyelvi): kuktáskodó férfi, katicás ember (tájnyelvi), katuska (tájnyelvi)

kültag

főnév
  • csendestárs

kitapasztal

ige
  • megismer, megtud, kikísérletez, kipróbál, kiismer
  • kikémlel, kipuhatol, kiderít, kitudakol, utánajár, végére jár, kiszaglász (bizalmas), kiszimatol (bizalmas), felkutat, kisüt, kitapaszt (tájnyelvi)

ideológiai

melléknév
  • eszmei, világnézeti, elméleti

holdvilágos

melléknév
  • holdas, holdfényes, hold világította (régies)
  • romantikus, ábrándos, ábrándozó

iparcikk

főnév
  • árucikk, termék, áru

kisfiú

főnév
  • legényke, ifjonc, fiúcska, gyerek, kölyök, nebuló (bizalmas), fickó, siheder, suhanc, tökmagzacskó (régies), bubi (bizalmas), jingli (idegen), kiskani (tájnyelvi), fattyacska (tájnyelvi), kölykecske (tájnyelvi)

ihlet2

ige
  • sugall, sugalmaz, sugároz (tájnyelvi), inspirál, ösztönöz, motivál, lelkesít

haldokló II.

főnév
  • moribundus (szaknyelvi)

ismerkedik

ige
  • (valakivel): barátkozik
  • (valamivel): tájékozódik, orientálódik, tanulmányoz, búvárol

kiszorul

ige
  • kinn reked, kizáródik, kicsukódik, kinn marad
  • kimarad (valamiből), eltűnik
  • teret veszt