gyúró I. szinonimái

melléknév
  • dagasztó
  • dörzsölő, masszírozó, dögönyöző

gyúró II. szinonimái

főnév
  • masszőr
  • (tájnyelvi): gyúródeszka, sodródeszka, nyújtódeszka
  • (tájnyelvi): sodrófa, nyújtófa

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hajtány

főnév
  • járgány (bizalmas), vágánygépkocsi (szaknyelvi), roller (idegen), sínautó (szaknyelvi)

libben

ige
  • lebben, repdes, lippeg (régies), hibban (tájnyelvi)
  • szökell, táncol
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gyúró szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

gránátalma

főnév
  • pomagránát (régies)

fésülködik

ige
  • fésülődik (tájnyelvi), simakodik (tájnyelvi)

feltétel, föltétel

főnév
  • kívánalom, kikötés, megszorítás, megkötés, kondíció, alapfeltétel, előfeltétel, posztulátum (szaknyelvi)
  • adottság

ezer

számnév
  • sok, rengeteg, töméntelen, számtalan

gyermekded

melléknév
  • naiv, gyermekes, őszinte, ártatlan, nyíltszívű, egyszerű, elfogulatlan, természetes, hiszékeny

hasonlatosság

főnév
  • hasonlóság, analógia, megfelelőség

pártoskodik

ige
  • lázad, lázong, háborog, viszálykodik, zenebonáskodik (régies)

előtör

ige
  • kitör, előront, kiront, előrohan, kirohan
  • (folyadék, gáz): kizúdul, feltör, kitör, előlövell, kilövell, kiárad, kibuzog
  • (indulat): kirobban, kiszakad

elnevet

ige
  • (elneveti magát): felnevet, kitör a nevetés (valakiből), nevetésben tör ki, jókedvre derül, elkacagja magát, megkacagja magát (tájnyelvi), elviccsantja magát (tájnyelvi)

bevakol

ige
  • betapaszt, beburkol, beborít, bevon, behúz, bepucol (bizalmas)

eltörik

ige
  • összetörik, széttörik, kettétörik, elpattan, elreped, összezúzódik, szétzúzódik, elszakul (tájnyelvi) Sz: Törtelre megy

havonta

határozószó
  • havonként, hónaponként

horda

főnév
  • banda, csapat, galeri, csőcselék, söpredék, falka, tömeg, csődület
  • sereg, had

kikapós

melléknév
  • könnyűvérű, kicsapongó, ledér, könnyelmű, csélcsap, céda, kirúgó, feslett, vásott, balkörmű (tájnyelvi), szegrejáró (tájnyelvi)

jövendőbeli II.

főnév
  • választott, jegyes, mátka
  • menyasszony, ara, menyasszonyjelölt
  • vőlegény, vőlegényjelölt

gyűjtőmedence

főnév
  • tartály, tároló, tározó (szaknyelvi)
  • ciszterna, víztartály, vízgyűjtő

görbe II.

főnév
  • grafikon, diagram (szaknyelvi), függvénygörbe

hamvad

ige
  • elég, parázslik
  • porlad, elmállik, hamuhodik (régies), hamvadozik (tájnyelvi)
  • (régies): hervad, pusztul

jobbára

határozószó
  • nagyrészt, leginkább, többnyire, túlnyomóan, túlnyomórészt, főként, főleg

hágcsó

főnév
  • létra, lábtó (régies), lajtorja (régies), kötéllétra, felhágó (régies)
  • lépcső, fok, fellépő, grádics (régies)

fiola

főnév
  • üvegcse, ampulla

haragszik

ige
  • mérgelődik, bosszankodik, morog, dúl-fúl, acsarkodik, zabol (szleng), vicsorog, dohog, duzzadoz (tájnyelvi), fujakodik (tájnyelvi), horgol (tájnyelvi)
  • neheztel, appehendál (régies), orrol, fúj (bizalmas), pikkel (bizalmas), pipás (valakire) (szleng), kirúg (valakire) Sz: falra mászik, a plafonon van; az orrában van (valami); be van gerjedve; csomót kötött az orrán; dúl- fúl mérgében; ellenszenvvel viseltetik (valaki iránt); emészti a méreg; epét hány; foga van rá; fogát vicsorítja (választékos); forr az epéje; forr benne a lélek; fortyog a dühtől; fortyog benne a harag; görbe szemmel néz (valakire); hülyét kap; konyít reá, mint a rossz ló az országútra; lila a feje; majd megpukkad; majdnem a lúdméreg eszi meg; nehéz szíve van (valakire); nem lát a pipától (szleng); pöszög, mint a kása; rágja a nyelvét; reszket a dühtől; szikrázik a szeme haragjában; szívja magát; tüzet fúj az orra likán; üti a guta; van valami a begyében; vasvillaszemeket mereszt; vöröset lát

jóváhagyás

főnév
  • engedély, engedélyezés, beleegyezés, hozzájárulás, ámen (bizalmas), konszenzus (szaknyelvi), approbáció (idegen), placetum (régies)
  • elfogadás, szentesítés, törvényesítés, törvénybe iktatás, becikkelyezés, ratifikáció (idegen), helybenhagyás, szankció, jogérvény (régies)
  • megerősítés, alátámasztás, igazolás, konfirmáció (szaknyelvi)