elnevet szinonimái

ige
  • (elneveti magát): felnevet, kitör a nevetés (valakiből), nevetésben tör ki, jókedvre derül, elkacagja magát, megkacagja magát (tájnyelvi), elviccsantja magát (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ten

névmás
  • (régies): saját, tulajdon, önnön

megvadul

ige
  • megbokrosodik, megtündéresedik (tájnyelvi)
  • felindul, méregbe gurul, dühbe gurul, feldühödik, felmérgesedik, haragra lobban, haragra gerjed, felbőszül
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elnevet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elhallgat

ige
  • elcsendesedik, elnémul, torkán akad a szó, befogja a száját (bizalmas), pianóban nyomja (szleng), megkukul (bizalmas), elkussol (durva), begombolkozik (szleng, tréfás) Sz: azt se mondja, fapapucs; befagy a szája; befogja a lepénylesőt; befogja a kenyeres zsák száját; bőrt húz a fogára (szleng); felteszi a szájkosarat (szleng); felteszi a hangfogót (szleng); kikopik a beszédből, mint a mogyoró a tokjából; lecsapja a reteszt
  • (zene, taps): abbamarad, bevégződik, véget ér, elül, megszűnik
  • hallgat, figyel, figyelemmel kísér
  • (valamit): eltitkol, rejteget, leplez, palástol, álcáz, takargat, magába fojt, visszatart, lenyel (bizalmas), eltussol

dicső

melléknév
  • dicsőséges, fenséges, felséges, magasztos, gloriózus (régies), majesztatikus (választékos)

dagály

főnév
  • ár, áradás, áradat, árhullám, árvíz, nagyvíz (tájnyelvi), vízözön, tengerár, tengerjárás
  • fellengzősség, terjengősség, frázispufogtatás, szószaporítás, szóáradat, tiráda, ömlengés, álpátosz, bombaszt (idegen), koturnus (idegen)
  • (régies): gőg, kevélység, felfuvalkodottság

bűnjel

főnév
  • bizonyíték, bűntárgy (régies), corpus delicti (idegen), indicium (régies)

ellenben

kötőszó
  • de, azonban, csakhogy, ezzel szemben, ezzel ellentétben, viszont, pedig, különben, máskülönben, holott, ámbár, habár, bár, jóllehet, viszontag (régies)

emelkedett

melléknév
  • ünnepélyes, fennkölt, fenséges, ünnepi, magasztos, szárnyaló, magasröptű, választékos (stílus), nemes (gondolkodás), méltóságteljes, patetikus
  • (kedv, hangulat): eleven, vidám, önfeledt, virgonc, víg, szertelen, lelkes, lelkesült, örömteli, örömittas, megittasult (választékos), mámoros, felajzott, ujjongó, rózsás

megfelel

ige
  • felel, válaszol, befelel (tájnyelvi)
  • visszafelel, visszavág, replikáz
  • állja a próbát, állja a versenyt, állja a sarat
  • megüti a mértéket, eleget tesz (valaminek), kielégít (valakit valami), fekszik (bizalmas), konveniál (idegen), beválik
  • tetszik, jó, kielégítő
  • illik, beillik, összevág, összhangban áll, egybeesik, egyezik, egyenlő, harmonizál, stimmel (bizalmas), passzol (bizalmas)

bepiszkít

ige
  • bepiszkol, beszennyez, összeken, bekoszol, összekoszol, bemaszatol, összemaszatol, bemocskol, foltot ejt (valamin), elrondít (tájnyelvi), befen (tájnyelvi), bepocskol (tájnyelvi), betojkol (tájnyelvi)
  • megbecstelenít, meggyaláz, szégyenbe hoz, szégyent hoz (valamire, valakire), lebecsmérel, lepocskondiáz, megrágalmaz, ócsárol, megszeplősít, besároz, sárba tipor
  • becsinál, berezel (bizalmas), berosál (szleng), bekakál (bizalmas), beszarik (durva), bepisál (durva), belőköl (tájnyelvi)

belélegez

ige
  • belehel, beszív (bizalmas), inhalál (szaknyelvi), inspirál (szaknyelvi)(szaknyelvi)

bevarr

ige
  • beölt, összevarr, megvarr, összetűz, bestoppol
  • szűkít, bevesz
  • belevarr, belehímez
  • (szleng): lecsuk, bebörtönöz, fogdába zár, bekasztliz (szleng), rács mögé dug (bizalmas), hűvösre tesz (bizalmas), lesittel (szleng), bekóteroz (tájnyelvi)

épületes

melléknév
  • példás, üdvös, tanulságos, felemelő, lélekemelő, didaktikus

far

főnév
  • fenék, ülep, hátulsó fél, hátsó, popsi (bizalmas), popó (bizalmas), alfél, hátsó fertály, ülőgumó (tréfás), koffer (bizalmas), tompor, segg (durva), valag (durva)
  • tat, hátsó rész, hátoldal

gyűszű

főnév
  • dedzsetár (tájnyelvi)

fokbeosztás

főnév
  • mérce, skála, lépték, fokozat

elnyargal

ige
  • elrohan, elfut, elrobog, elinal, ellovagol, elgaloppoz, elvágtat

elfordul

ige
  • félrenéz, elfordítja a fejét, elserül (tájnyelvi)
  • elkanyarodik, letér, elterelődik, (út) elhajlik, divergál (szaknyelvi)
  • eltávolodik, elhidegül, elpártol
  • (régies): (veszedelem) elhárul

eltaszít

ige
  • ellök, félrelök, ellódít, eltol, eltávolít, eltaszigál (tájnyelvi)
  • kivet, kitaszít, megtagad, elkerget, elküld, repudiál (régies)

flekken

főnév
  • rostonsült
  • cigánypecsenye, rablóhús

előnyomul

ige
  • előrenyomul, előrehalad, közelít, közeledik, előremegy, előretör

disszonancia

főnév
  • diszharmónia, széthangzás, kakofónia (szaknyelvi), hangzavar
  • nézeteltérés, nézetkülönbség

elvásik

ige
  • elkopik, elfoszlik, elfeslik, eldörzsölődik (tájnyelvi), elkeshed (tájnyelvi)
  • (fog): elvásolódik (tájnyelvi), elvásul (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): eltelik, elenyészik, elmúlik
  • elfogy (tájnyelvi), elhasználódik (tájnyelvi)

fogva

névutó
  • (valaminél): folytán, következtében, következőleg (valamiből)
  • (valamitől): kezdve, kezdődően, számítva