felzavar, fölzavar szinonimái

ige
  • felkavar, felkever, felkorbácsol
  • felkelt, felébreszt, felriaszt, felver, felráz, kiugraszt az ágyból

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

belefúj

ige
  • belelehel, belefuvint (tájnyelvi), belehuhukol (tájnyelvi)

levente

főnév
  • vitéz, lovag, harcos, dalia, bajnok, bajvívó, hős, katona, honvéd, hadfi (régies), harcfi (régies), szálember (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felzavar, fölzavar szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fellázít, föllázít

ige
  • felizgat, felbujt, feltüzel, uszít, felkavar, felheccel, lázadásra buzdít, zendülésre bír, fellázaszt (régies), felháborít (régies), felindít, ingerel (régies), felbizgat (régies), revoltál (régies)

érdekes

melléknév
  • érdekfeszítő, izgalmas, izgi (bizalmas), tetszetős, regényes, szenzációs (bizalmas), figyelemfelkeltő, figyelemre méltó, fordulatos, kalandos, olvasmányos, lebilincselő, szórakoztató, lenyűgöző, megkapó, megragadó, elmés, ötletes, színes
  • különös, furcsa, bizarr, groteszk

elvitathatatlan

melléknév
  • kétségbevonhatatlan, kétségtelen, indokolt, tagadhatatlan, cáfolhatatlan, megcáfolhatatlan, vitán felül álló, vitathatatlan, nyilvánvaló, apodiktikus (szaknyelvi), bizonyos, biztos

elfogadhatatlan

melléknév
  • elutasítandó, inakceptábilis (régies), rossz, lehetetlen, alkalmatlan, megengedhetetlen, imposszíbilis (régies)

felszerelés, fölszer

főnév
  • ellátás
  • kellékek, eszközök, hozzávalók, tartozékok, berendezés, málha, poggyász, felkészület (tájnyelvi), ájriktum (tájnyelvi), cajg (tájnyelvi), adjusztírung (tájnyelvi), stafírung (tájnyelvi)

főnemesség

főnév
  • arisztokrácia, főúri rend, mágnások, oligarchia (szaknyelvi)

növényzet

főnév
  • növényvilág, növénytakaró, flóra (szaknyelvi), vegetáció (szaknyelvi)

direkt I.

melléknév
  • közvetlen, egyenes

deklináció, deklinál

főnév
  • névszóragozás (szaknyelvi), ragozás, névragozás (régies), hajtogatás (régies)
  • mágneses elhajlás (szaknyelvi)

aranyszínű

melléknév
  • arany, aranyszín, aranysárga, királysárga, aranyos, aranyló
  • sárga

dugig

határozószó
  • tömve, telis-tele, zsúfolásig, degeszig, zsúfig (bizalmas)

futurológia

főnév
  • jövőkutatás, jövőtudomány

gyalázatos

melléknév
  • szégyenletes, szégyenteljes, ocsmány, rút, csúfos, csúnya, ronda, cudar, förtelmes, vérlázító, felháborító, iszonyú, megbotránkoztató, kriminális, égbekiáltó, vérforraló
  • aljas, becstelen, hitvány, nemtelen (régies), istentelen, gaz, alávaló, galád, szégyentelen, szemtelen, arcátlan, komisz, mocsok, piszok, rohadt
  • pocsék, vacak, ócska, csapnivaló

izgalmas

melléknév
  • érdekes, érdekfeszítő, szórakoztató, lebilincselő, lélegzetelállító, szenzációs (bizalmas), izgató, vonzó, kívánatos
  • izgi (bizalmas), idegfeszítő, idegtépő, idegborzoló, meleg, vérfagyasztó, kemény, ciki (bizalmas), húzós (szleng)

hiány

főnév
  • szűkölködés, nélkülözés, szükség, szegénység, ínség, nyomorúság
  • (szaknyelvi): veszteség, ráfizetés, deficit, adósság, tartozás, mínusz (bizalmas), kár, passzívum (idegen)
  • hiba, tökéletlenség, fogyatékosság, fogyatkozás, hiányosság, kívánnivaló, hézag, hiátus (idegen), defektus (szaknyelvi)

fenék

főnév
  • alja (valaminek), alap
  • (folyóé): ágy, meder
  • far, hátsó (bizalmas), altáj, hátsó fertály, ülep, tompor, fundus (tájnyelvi), koffer (bizalmas), segg (durva), sejhaj (bizalmas), valag (durva), ülőgumó (tréfás), popsi (bizalmas), popó (bizalmas), tunika (bizalmas)

feljelentés, följele

főnév
  • feladás, árulás, beárulás, besúgás, lebuktatás (szleng), leleplezés, vád alá helyezés, vádolás, panasz, feldobás (szleng), beköpés (szleng), denunciálás (idegen)

fojtogat

ige
  • szorongat, szorít, fullaszt, fojt, torkon ragad, megtorkol (tájnyelvi)
  • nyugtalanít, aggaszt, gyötör

hellyel-közzel

határozószó
  • helyenként, elszórtan, szórványosan, itt-ott, néhol, hellyel-hellyel (tájnyelvi), szemül-szemül (tájnyelvi)
  • időnként, időközönként, hébe-hóba, néha-néha, olykor-olykor, esetenként, elvétve, ritkán

festőművész

főnév
  • festő, képíró (régies), piktor (régies), pingász (tájnyelvi)

erő

főnév
  • munkaerő, izomerő, erőnlét, kondíció, tetterő, teherbírás, energia, szufla (bizalmas), kakaó (szleng), kajak (szleng)
  • hatásfok, intenzitás, ráhatás, erősség, hathatósság
  • lelkierő, akaraterő, életerő, vitalitás (választékos)
  • erőfeszítés, erőkifejtés, erőlködés, lendület, erőbedobás
  • csípősség, zamat, tűz
  • haderő, hadierő (régies), fegyveres erő, katonaság, karhatalom
  • hatalom, uralom, befolyás, súly
  • erőszak, kényszer, kényszerítés, nyomás

formál

ige
  • létrehoz, alkot, formába önt, mintáz, megjelenít
  • metsz (valamibe), farag, ábrázol (régies)
  • alakít, változtat, idomít, nevel

hevenyében

határozószó
  • hirtelen, hirtelenében, rögtön, gyorsan, azonnal, nyomban, tüstént, forrón (régies), egyszeriben, íziben (tájnyelvi), legott (régies), sebtében, futtában, sebesen, hamar, hamarosan, hamarjában, sebbel-lobbal, hanyatt-homlok, villámgyorsan
  • elhamarkodva, hanyagul, készületlenül, ötletszerűen, rögtönözve, hevenyészve