feleszmél, föleszmél szinonimái

ige
  • eszméletre tér, észre jön (régies), öntudatra ébred, magához tér, felocsúdik, felébred, felneszel, felüdül (tájnyelvi)
  • megért, észbe kap, rájön (valamire)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rezsim

főnév
  • uralom, hatalom, éra, kormányrendszer, kormányzati rendszer, rendszer, kormányzat, kormányzás

kulák

főnév
  • nagygazda, zsírosparaszt, gazdag paraszt
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a feleszmél, föleszmél szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

farkasordító

melléknév
  • (időjárás): zord, hideg

elragadtatás

főnév
  • gyönyörködés, gyönyörűség, lelkesültség, lelkesedés, eksztázis, örömmámor, rajongás, bálványozás, önkívület, őrjöngés, szédület, mámor, szenvedély, enthuziazmus (idegen), eufória, megrészegülés, bűvölet, igézet, lángolás, hév, üdvözültség, túlfűtöttség, örömujjongás, diadalmámor, csodálat, bámulat, odaadás, izzás, egzaltáció (régies), transz

elnyugszik

ige
  • megpihen, elpihen, elalszik, nyugovóra tér, lefekszik
  • meghal, elhalálozik
  • (nap): lenyugszik, leáldozik (választékos), leszentül (tájnyelvi)

egyenlet

főnév
  • (szaknyelvi): egyenlőség, ekuáció (régies)

felakaszt, fölakaszt

ige
  • felfüggeszt, fellógat, biggyeszt, bigyerít (régies), eltesz, felrak
  • feltűz
  • felköt, kivégez Sz: a vármegye temette el; a pénteki kolbász megakad a torkán; csak el nem kerülheti a szálfát; ég és föld között lakik; egy poltúrán vették nyakravalóját; elszalad a nyúl a lába alatt; eltemetik szemfedél nélkül; felemelik a polcra; felfűzik, mint a kopót; felhágott a lépcsőn, de le nem jöhetett; felkötik a búfelejtőre; felmagasztalják az ég felé; felviszik a fellegvárba; főbíró prédikál a temetésén; fogasra akad; hóhér falatja lett; hosszabb lett, mint azelőtt volt; hosszú betűt csinálnak belőle; hurokra akad a torka; kiteszik a szellőre; kivitték száradni az akasztófára; kivitték, de a fán felejtették; lajtorján megy a sírba; létrán megy a másvilágra; más köti fel neki a nyakravalót; megette a hóhér; megfúlt a hóhér madzagján; megterhelte a fát; nem éri a lába a földet; olyan magasra emelik, hogy el sem érhetni; összeadja a hóhér a köteles lányával; ország-világ láttára felmagasztalják; szél hányogatja a cserfán; szél fújja a talpát; vezetni kell a sírba

ferde

melléknév
  • rézsútos, rézsút, lejtős, átlós, diagonális, dőlt, srég (bizalmas), görbe, harántos, harántékos (tájnyelvi), csálé, félszeg (régies), kajla (tájnyelvi), csapinós (tájnyelvi), finta (tájnyelvi), kajsza (tájnyelvi), keszegoldalas (tájnyelvi)
  • helytelen, hamis, kínos, fonák, visszás, torz, elferdített

művelődésügy

főnév
  • kultúra, oktatásügy

csiripel

ige
  • csipog, csivitel, csicsereg, énekel, dalol, trillázik, fütyül, csicserél (tájnyelvi), csirimpol (tájnyelvi), zsibol (régies), hangicsál (régies)
  • csacsog, fecseg, locsog, cseveg, beszél, kotyog, karattyol (bizalmas), pletykál

csen

ige
  • eltulajdonít, elvesz, elemel, eloroz, megszerez, lop, lenyúl (szleng), megfúj (szleng), rajzol (szleng), zsebre vág, csór (bizalmas), csíp (bizalmas), csakliz (bizalmas), elsinkófál (bizalmas), csillent (tájnyelvi), kullint (régies), körömcsél (tájnyelvi), csízel (tájnyelvi), csóreszol (szleng), capcarázik (szleng)

alárendel

ige
  • alávet, szolgálatba állít, szubordinál (régies)
  • leigáz
  • háttérbe szorít, mellőz, kiiktat

dakszli

főnév
  • tacskó, borzeb, kotorékeb, csuklós kutya (tréfás)

finomít

ige
  • rafinál (szaknyelvi), tisztít
  • tökéletesít, csiszol, cizellál, palléroz (választékos), nemesít, kiművel, csiszároz (régies)

füstfaragó

főnév
  • (tájnyelvi): kéményseprő

igazol

ige
  • bizonyít, tanúsít, megerősít, megszilárdít, alátámaszt, támogat, tanúskodik, bebizonyít, beigazol, kimutat, megokol, megindokol, megmagyaráz, megvéd, oltalmaz, védelmez, tisztáz, ment
  • elismer, attesztál (régies)
  • megvizsgál, felülbírál, verifikál (idegen), dokumentál, nyugtáz, hitelesít, legitimál (szaknyelvi)

haragszomrád

főnév
  • neheztelés, duzzogás, enyelgés (választékos)

felfal, fölfal

ige
  • megeszik, bekebelez, elnyel, bekap, elemészt, elpusztít, felzabál, belakmározik, magába töm, bekajál (szleng), eltüntet, bepofáz (szleng), burkol (szleng), bepallóz (tájnyelvi), bebegyel (tájnyelvi), bevedel (tájnyelvi), felhalámol (tájnyelvi), fellabétol (tájnyelvi)

falragasz

főnév
  • plakát, hirdetmény, hirdetés, reklám, reklámcédula, felirat, nyalóka (bizalmas), affiche (idegen), tacepao (bizalmas)

felszívódik, fölszív

ige
  • behatol, beivódik, beszűrődik, beolvad, bejut
  • szétterjed
  • eltűnik, elpárolog, elillan, meglép (bizalmas), olajra lép (szleng), meglóg (bizalmas), elpucol (szleng), kámfort játszik (szleng), odábbáll, lelép, elkotródik, lelécel (szleng), megpattan (szleng), dobbant (szleng), elhúzza a belét (szleng), elhúzza a csíkot (szleng)

hamvas

melléknév
  • hamuszín, hamuszínű, szürke
  • bársonyos, üde
  • fiatalos
  • ártatlan, szűzies, tiszta
  • (régies): hamus

feljebbvaló, följebb

főnév
  • felettes, elöljáró, főnök, séf (szleng), góré (szleng), vezető, hivatalfő (régies), parancsnok, principális (régies)

elszegényedik

ige
  • lerongyolódik, elnyomorodik, lecsúszik, tönkremegy, pauperizálódik (szaknyelvi), elszegényül (régies), kifürdik (tájnyelvi), lecseppen (tájnyelvi), levetkőzik (tájnyelvi), megszegényül (tájnyelvi) Sz: árnyékszolgára szorul; átalvetőre szorul; beleütött az erszényébe a lapos guta; csizmában kereste, mezítláb költötte; két táskára szerződik; kihajtja az egeret; kiverte az ág a szemét; kocsin kezdi, targoncán végzi; koldusbotra jut; koldustarisznyát akaszthat a nyakába; Kun László szekerére szorul; lefelé jár a rúdja; lovon jött, gyalog jár; szárazra jutott; taligára szorul; tarisznyára szorul
  • elérctelenedik (szaknyelvi), kimerül (szaknyelvi)

felvilágosult

melléknév
  • felvilágosodott, széles látókörű, tájékozott, haladó

hányattatás

főnév
  • viszontagság, megpróbáltatás, hányódás, sodródás, kálvária, bolyongás, odisszea (választékos)
  • nyomorúság, szenvedés, gyötrődés, ínség, nélkülözés, szükség, katasztrófa, romlás, tortúra, csapás