felülbírál, fölülbír szinonimái

ige
  • felülvizsgál, revideál

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ötvöz

ige
  • összeolvaszt, eggyé olvaszt, elegyít
  • kombinál
  • szerkeszt, fogalmaz, javítgat

szaglás

főnév
  • szimat, szagérzék, szaglóérzék, olfakció (szaknyelvi), bűzölés (régies)
  • orr, jó orr (bizalmas)
  • megérzés, megsejtés, megorrontás (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felülbírál, fölülbír szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

feljáró, följáró

főnév
  • kapaszkodó, lépcső, kocsifelhajtó, rámpa

epés

melléknév
  • epebajos (bizalmas), epebeteg
  • csípős, maliciózus, szarkasztikus (választékos), rosszmájú, szatirikus, maró, szúrós, gúnyos, kaján, kárörvendő, fullánkos, éles, metsző, csúfondáros, gonoszkodó, pikírt (bizalmas), bosszús, haragos, harapós, mérges, dühös, elkeseredett, keserű, kesernyés, fanyar, morózus

elválaszthatatlan

melléknév
  • elválhatatlan, inszeparábilis (választékos), elkülöníthetetlen, szétválaszthatatlan, megkülönböztethetetlen

életképes

melléknév
  • életerős, életrevaló
  • megvalósítható, kivitelezhető, keresztülvihető, teljesíthető, épkézláb

felruház, fölruház

ige
  • felöltöztet, ruhával ellát, kistafíroz (tájnyelvi), kiruház (tájnyelvi)
  • meghatalmaz, képesít, felhatalmaz, (jogot) megad, ráruház, ellát
  • tulajdonít, javára ír, attribuál (idegen)

főcím

főnév
  • címfej (szaknyelvi), címsor (szaknyelvi)

nomád

melléknév
  • sátorlakó, pusztai, vándorló, költöző, barangoló, kóborló, vándor
  • (pejoratív): civilizálatlan, barbár, vad

dicsfény

főnév
  • glória, glorióla (idegen), sugárkoszorú, sugárkorona, fénykoszorú, dicssugár (régies)

darabol

ige
  • felvág, összevág, vagdal, vagdos, metél, hasogat, szabdal, tördel, darabít (tájnyelvi), aprít, nagyol, felfűrészel, trancsíroz
  • (régies): rombol, tör, ront

apróvad

főnév
  • kisvad

dracéna

főnév
  • sarkantyúcserje, sárkányliliom, sárkányfa

fumigál

ige
  • lekicsinyel, lenéz, semmibe vesz, megvet

gulyás2

főnév
  • bográcsgulyáshús, bográcsgulyás, gulyásleves

iszogat

ige
  • iddogál, poharazgat (bizalmas), italozik, hörpintget, kortyintgat, kortyolgat, pityizál (tájnyelvi), kvaterkázik (régies), tütükél (szleng), szörpölget, szopogat (bizalmas), iszkorál (tájnyelvi), illogál (tájnyelvi), iszokál (tájnyelvi), ivogál (tájnyelvi), felönt a garatra, ürítgeti a poharakat
  • piál (szleng), részegeskedik, nyakal, vedel

hernyótalp

főnév
  • lánctalp, hernyólánc

felüvölt, fölüvölt

ige
  • felkiált, felordít, elkiáltja magát, felkurjant, elkurjantja magát, elbődül, felcsattan

felhergel, fölhergel

ige
  • felbosszant, felingerel, felidegesít, feldühít, felbőszít, felheccel, felloval

fogékony

melléknév
  • érzékeny, kifinomult, gyors felfogású, szenzibilis (szaknyelvi), szenzitív (szaknyelvi), nyílt eszű, intelligens, érző, értelmes, érdeklődő, tanulékony, nyitott, receptív (szaknyelvi), eszes, hajlítható, alakítható
  • hajlamos (valamire)

hegyetlen

melléknév
  • tompa, gömbölyű
  • lapos, életlen

fényűző

melléknév
  • luxuriózus (régies), pompás, pompázatos, pompázó, pazar, fejedelmi, főúri, nagystílű, fényes, költséges, drága, bőséges, lukulluszi (lakoma)

ereget

ige
  • (szleng): szellent, fingik (durva), elszólja magát (tréfás), durrogtat, maga alá morfondírozik (tréfás), púzik (bizalmas), rotyogtat (bizalmas)

foncsor

főnév
  • amalgám (szaknyelvi)

henye

melléknév
  • henyélő, lusta, tunya, tohonya, semmittevő, rest, tétlen, haszontalan, mihaszna, semmirekellő, naplopó, penye (tájnyelvi), vaszka (tájnyelvi), here
  • (megnyilatkozás, magatartás): odavetett, felületes, semmitmondó, nyegle
  • (életforma): haszontalan, semmittevő, munkátlan, dologtalan