függetlenít szinonimái

ige
  • felszabadít, elszakít, önállósít
  • emancipál (idegen), egyenjogúsít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

töredékes

melléknév
  • (régies): töredezett, darabos
  • hiányos, töredékben maradt, befejezetlen, félbemaradt, részleges
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a függetlenít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

folyópart

főnév
  • töltés, mart, part

fékez

ige
  • lassít, megállít, visszafog, visszatart, zaboláz, gyeplőz (régies), kantároz (régies), eréz (régies)
  • akadályoz, hátráltat, tartóztat, gátol, korlátoz
  • mérsékel, enyhít, gyöngít, moderál (bizalmas), csökkent, tompít, redukál, csillapít, szelídít, leküzd

faliújság

főnév
  • hirdetőtábla

elszörnyed

ige
  • megijed, elrémül, megrémül, visszahőköl, megborzad, elirtózik, elborzad, eliszonyodik, megundorodik, elretten, visszairtózik (régies), megütközik, megbotránkozik, felháborodik, szörnyülködik, elszörnyenkedik (tájnyelvi)

főzelék

főnév
  • csuszpájz (bizalmas), vastagétel (tájnyelvi), ázalék (régies), mártó (tájnyelvi), mártogató (tájnyelvi), főzemény (régies)
  • (tájnyelvi): (nyers) zöldség

gyanútlan

melléknév
  • jóhiszemű, hiszékeny, mit sem sejtő, naiv, gyermekded, gyermeteg, jámbor

őgyeleg

ige
  • lépdegél, jár-kel, ődöng, csavarog, kóvályog, csatangol, csámborog, tekereg, kujtorog, kódorog, lődörög, sétálgat, flangál, ténfereg, lézeng, kóborol, kószál, lófrál, bolyong, kavillál (tájnyelvi), tészeleg (tájnyelvi), császkál, andalog, cselleng

elbizakodott

melléknév
  • önhitt, magahitt (régies), öntelt, önelégült, hetyke, beképzelt, büszke, kevély, dölyfös, gőgös, fennhéjázó, felfuvalkodott, arrogáns, fontoskodó, pökhendi, pöffeszkedő, nagyképű, nagy a mellénye, rátarti, hányaveti, biggyedt (tájnyelvi), nyegle

egyrészt

határozószó
  • egyrészről, egyfelől, részint, részben, egyrészént (tájnyelvi)

bármennyi

névmás
  • akármennyi, akárhány, bárhány (választékos)

elfut

ige
  • elszalad, elrohan, eliramodik, elinal, elrobog, elnyargal, elvágtat, futásnak ered, elsiet, kereket old, eltakarodik, meglóg (bizalmas), meglép (bizalmas), elszökik, megfutamodik, meghátrál, elmenekül, eliszkol, elkotródik, elpörköl (szleng), elpályázik (szleng), elfüstöl (szleng), elpucol (szleng), elszelel (bizalmas), lelécel (szleng), olajra lép (szleng) Sz: szedi a sátorfáját; elhúzza a csíkot (szleng); elhúzza a belét (szleng); sietősre veszi a figurát (szleng); felköti a nyúlcipőt; szedi a rőfjét; túl van árkon-bokron; eliszkol, mintha puskából lőtték volna ki; nyakába kapja a lábát; szélről köti a derest
  • (idő): elmúlik, eliramlik, eltelik, elszáll, elröpül
  • (tájnyelvi): kifut, kifolyik, elforr

gyors I.

melléknév
  • azonnali, rögtöni, sürgős, operatív, mielőbbi, haladéktalan, prompt, gördülékeny, sietős, rohanó
  • hirtelen, hamar, futó, röpke, odavetett
  • szapora, heves, nagyfokú

harapós

melléknév
  • vad, hamis
  • (bizalmas): ingerlékeny, dühös, haragos, mérges, rosszkedvű, mogorva, morózus, morcos, zsörtölődő, veszekedős, kötekedő, barátságtalan, tüskés, szúrós, agresszív, epés

kebelbarát

főnév
  • bizalmas, jó barát, kenyeres pajtás, testi-lelki jó barát
  • cimbora, haver (bizalmas)

ijedezik

ige
  • riadozik, retteg, borzadozik, fél

fülbemászó I.

melléknév
  • dallamos, melodikus, behízelgő, kellemes (zene)

fohász

főnév
  • ima, imádság, kérelem, kérés, folyamodás, sóhaj, kívánság
  • esedezés, esdeklés, könyörgés

gonosz I.

melléknév
  • rossz, rosszindulatú, rosszakaratú, rosszlelkű, sötét lelkű, álnok, kemény szívű, szívtelen, kőszívű, ádáz, kegyetlen, méregkeverő, cudar
  • aljas, alávaló, lator, csalárd, gaz, bestye (régies), galád, szadista, brutális, embertelen, pokolravaló, ördögi, sátáni, pokoli, démoni, feketemájú (tájnyelvi), istenverte, infernális (régies), elvetemült Sz: az ördög boronája; az ördög cimborája; egyenként szedegeti ki a szemszőrt; egyenként veregeti ki a zápfogakat; ember bőréből fűzné a bocskorát; emberhússal hájasodik; fától szakadt ember; füstös bottal jár; hét ördög lakik benne; Istentől elrugaszkodott; kutyát szopott, nem anyát; megnyúzza, mielőtt megöli; mézből is mérget szí; nincs lelke, csak párája; nyers, mint a tápéi gyékény; ő is ember, lelkétől megválva; ördög ül a szívén, ott is a közepén; ördöggel határos; pokolravaló; repceszalmán kellene megégetni; rókával bélelt, farkassal prémezett; rossz bordában szőtték; sárkánytejet szopott; talpon áll benne az ördög; tüskére való
  • pajkos, huncut, incselkedő, ingerkedő, fránya (tájnyelvi), ördöngös

idióta

melléknév
  • buta, ostoba, bárgyú, szamár, tökfilkó, bamba, tyúkeszű, dinka (bizalmas), kuka (bizalmas), süsü (bizalmas), barom (durva), marha (durva), hatökör, stupid

gang

főnév
  • folyosó, függőfolyosó, körfolyosó, tornác

feldől, földől, feld

ige
  • felborul, felbillen, felbukik, felfordul, eldől, ledől (farakás), elborul (tájnyelvi)

guba2

főnév
  • gubacs
  • bobajka (tájnyelvi)
  • (szleng): pénz, zsozsó (szleng), zsozsetta (szleng), lóvé (szleng), lovetta (szleng), suska (szleng), bagó (szleng), dohány (szleng)

ígérget

ige
  • fogadkozik, szavát adja
  • áltat, hiteget, csábít, kecsegtet