féleszű szinonimái

melléknév
  • zavart, gyengeelméjű, elmebajos, bolond, hülye, félkegyelmű, félbolond, együgyű, félnótás, félhangú (régies), ütődött (bizalmas), lökött (szleng), tökkelütött, tökfejű, tökéletlen, dilis, dilinós, idióta, kretén, imbecillis (szaknyelvi), mamlasz, mafla, bárgyú, szamár (bizalmas), ostoba, sügönye (bizalmas), stupid, bogaras, hóbortos, félcédulás, félnadrág (tréfás), kelekótya, kótyagos, hibbant, dilinós (bizalmas), süsü, fuzsitos (tájnyelvi), gyagyás (tájnyelvi), gügye (tájnyelvi), golyós (szleng), hangyás (szleng), csábérdás (tájnyelvi), csajmota (tájnyelvi), nederkó (tájnyelvi), egon (szleng), ubul (szleng), ergojás (régies), füves (régies) Sz: feje lágyára esett; hiányzik egy kereke; kenyérrel eszi a cipót; kőbölcsőben ringatták; kotlik az esze; kótyagos az agyveleje; nemcsak tökkel, hanem ököllel is ütötték a fejét; nincs ki mind a négy kereke; nincs otthon a gazda; nincs ki a kártyája; van egy karima híja

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

váróterem

főnév
  • előcsarnok, várócsarnok, hall, aula

csomó

főnév
  • bog (tájnyelvi), hurok, csimbók (tájnyelvi), csombók (tájnyelvi), gubanc
  • csomósodás, görcs, bütyök, göcsört (bizalmas), göb (tájnyelvi), bök (tájnyelvi), göcs (tájnyelvi), bücök (tájnyelvi)
  • halom, rakás, tömeg, sereg, nyaláb, köteg, fürt, csomag, sokaság, halmaz, kupac, kazal (bizalmas), paksaméta
  • (szn-szerűen): sok, temérdek, számos, rengeteg, nagyszámú
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a féleszű szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

farizeus

főnév
  • képmutató, álszent, szenteskedő, szemforgató
  • áruló

elrak

ige
  • eltesz, elrámol, elpakol, elcsomagol, eltakarít
  • elmozdít, áthelyez, elcsuszakol (tájnyelvi), félrerak, félretesz, eltüntet, elrejt, eldug
  • elhány, elbodonyáz (tájnyelvi), elkalabál (tájnyelvi), elkavarcol (tájnyelvi)
  • befőz, konzervál
  • elver, elpáhol, megrak (bizalmas), elnáspángol, elfenekel, elnadrágol, elagyabugyál, eltángál, elkalapál (bizalmas), elpüföl, eldönget, megcsapkod

elnyújt

ige
  • (tésztát): kinyújt, elsodor (tájnyelvi)
  • húz-halaszt, halogat, halaszt, elhúz, elodáz, meghosszabbít

egyenletes

melléknév
  • elegyengetett, sima, sík, lapos, csiszolt, egyszintű, redőtlen, ránctalan, lapályos (tájnyelvi)
  • egységes, egyforma, egyöntetű, változatlan, szabályos, arányos, folytonos, folyamatos, állandó, lankadatlan, szakadatlan, kiegyensúlyozott, kiszámítható, ütemes, fokozatos, zökkenőmentes, megingathatatlan, gördülékeny (stílus), stacioner (idegen), stabil

fel-alá, föl-alá

határozószó
  • ide-oda, előre-hátra, oda-vissza, összevissza

ferdén

határozószó
  • haránt, harántul (régies), rézsút, rézsútosan, átlósan, keresztbe, csálén (tájnyelvi), félegyenesre (tájnyelvi), keszegoldalt (tájnyelvi), félszakra (tájnyelvi)

művelődik

ige
  • tanul, képezi magát, tökéletesedik, nemesedik, pallérozódik (régies), csiszolódik, gyarapodik, fejlődik, kupálódik (bizalmas), kulturálódik(bizalmas)

csiriz

főnév
  • ragasztó

csencsel

ige
  • cserél, csereberél, ad-vesz, üzletel, feketézik (szleng), csaklizik (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): lop, csen, elcsór (szleng), eltulajdonít, elemel, megfúj (szleng)

alárendelt I.

melléknév
  • mellékes, másodrendű, másodlagos, másodosztályú, szekunder (szaknyelvi), alsóbbrendű
  • függő, szubalternus (szaknyelvi), alávetett

dal

főnév
  • ének, dallam, dana (régies), zengzet (régies), zönge (régies), nóta, szong (idegen), sanzon, sláger, ária, canzone (idegen), kantiléna, kuplé, carmen (idegen), románc, zengemény (régies), dallás (tájnyelvi), dannó (tájnyelvi), dúd (tájnyelvi)
  • költemény, vers

finomkodik

ige
  • kényeskedik, affektál (idegen), negédeskedik, pipeskedik (tájnyelvi), pipiskedik

füstköd

főnév
  • szmog, füstsapka

igazolás

főnév
  • tanúsítvány, igazolvány, bizonylat, bizonyítvány, attesztáció (idegen), legitimáció (szaknyelvi), certifikátum (idegen), elismervény, okirat, okmány, oklevél, írás, flepni (szleng)

harakiri

főnév
  • hasfelmetszés, öngyilkosság
  • végzetes hiba

felfázik, fölfázik

ige
  • meghűl, megfázik

fals

melléknév
  • hamis, fülsértő
  • hamisított, átdolgozott, téves, rossz, helytelen, fonák, visszás, hibás, elhibázott, ál, talmi, valótlan, alaptalan, kitalált, koholt, hazug, költött

felszólal, fölszólal

ige
  • előad, hozzászól, szólásra emelkedik, szót kér, átveszi a szót, beszédet mond, szónokol, szpícsel (szleng), interpellál (idegen), remonstrál (idegen)
  • beleavatkozik, közbeveti magát, közbenjár, pártfogol
  • tiltakozik (valami ellen), szembehelyezkedik, szembeszáll, ellenszegül, ellenez

hamvaszt

ige
  • porrá éget, fölemészt, eléget

feljegyez, följegyez

ige
  • felír, ráír, bejegyez, leír, beír, bevezet, írásba foglal, lejegyez, papírra vet, lefirkant, rögzít, beiktat, jegyzékbe foglal, nyilvántartásba vesz, lajstromoz, besoroz, regisztrál
  • megörökít

elszegődik

ige
  • elszerződik, fölcsap, szolgálatba áll, munkát vállal, alkalmazásba lép, elígérkezik, megszegődik (tájnyelvi)

felvillan, fölvillan

ige
  • felcsillan, megcsillan, felragyog, feltűnik
  • (gondolat): felötlik, eszébe ötlik, eszébe csillan, eszébe jut, felvetődik, felmerül (valakiben), felbukkan

hanyatt-homlok

határozószó
  • nyakra-főre (tájnyelvi), fejvesztve, fejetlenül, ész nélkül, eszeveszetten, pánikszerűen, árkon-bokron át, lélekszakadva, teljes gőzzel, sebbel-lobbal, villámsebesen, vakon, hűbelebalázs módjára, lóhalálában