elszállít szinonimái

ige
  • elvisz, elfuvaroz, eltalicskáz, eltargoncáz, elhord, eltranszportál (tájnyelvi), eltorboncáz (tájnyelvi), eltakarít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kiöregedik

ige
  • kikopik, kivénül (durva), kivénhedik (durva)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elszállít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elnémít

ige
  • belefojtja a szót (valakibe), elhallgattat, letorkol, félbeszakít, lehurrog, befogja a száját (bizalmas), letromfol (bizalmas)
  • (érzést): lecsillapít, elfojt

dunnyog

ige
  • (tájnyelvi): dünnyög, dörmög, dohog, zsörtölődik, tutyog (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): dúdol, dudorászik

dívány

főnév
  • pamlag, kanapé, rekamié, heverő, kerevet, sezlon, ágy, hencser (tájnyelvi), szófa (régies)

csaknem

határozószó
  • majdnem, jóformán, szinte, megközelítőleg, hozzávetőleg, körülbelül, kábé (bizalmas), úgyszólván, gyakorlatilag, mintegy, többé-kevésbé, közel, már-már, hajszál híján, kis híja, hogy, kis híján, kevés híja, hogy, kevés híján, majdhogynem, csakhogy nem, majd (tájnyelvi), cirka (bizalmas), usque (idegen), kvázi (bizalmas)

elővarázsol

ige
  • előteremt, létrehoz, kibűvöl, kibűvészkedik, kicsal, előügyeskedik

érvényes

melléknév
  • hatályos, fennálló, jogerős, életben levő, jogerejű (régies), foganatos (tájnyelvi)
  • igaz, megalapozott, helytálló, áll (valamire), illik (valamire), passzol (valamihez) (bizalmas)

megmenekülés

főnév
  • megszökés, elmenekülés, megmenekedés (tájnyelvi)
  • megszabadulás, kibontakozás

bikaviadal

főnév
  • bikaharc, tauromachia (idegen), bikahecc

beszorít

ige
  • beleszorít, benyom, beprésel, begyömöszöl, beerőltet, bezsúfol
  • beszúr, beiktat, betold
  • befog, becsíptet, beerősít, becsikorít (tájnyelvi), beszoriszt (tájnyelvi)
  • sarokba szorít, bekerget (valakibe), behajt, bekényszerít

boltos1

melléknév
  • (régies): boltozatos, boltíves, bolthajtásos

esztergályoz

ige
  • esztergál, megmunkál

felelősségérzet

főnév
  • felelősségérzés, felelősségtudat, felelősségvállalás

hamarjában

határozószó
  • gyorsan, sietve, sebtiben, rövid úton, ripsz-ropsz, egykettőre, teketória nélkül (bizalmas), hanyatt-homlok, villámsebesen, hevenyében, melegében, mindjártában (tájnyelvi), hamarocskán (tájnyelvi)
  • hirtelenjében, kapásból
  • nagyjából

fut

ige
  • szalad, száguld, vágtat, üget, vágtázik, kocog, limel (tájnyelvi), rohan, robog, lohol, lót (választékos), nyargal, galoppozik, inal, iramlik, iramodik, cikázik, viharzik, kotor (szleng), darizik (szleng), sprintel (szleng), skerál (szleng), spurizik (szleng), teker (szleng), tép (szleng), kóstat (tájnyelvi) Sz: viszi a ciháját; viszi az inát; viszi az ingét; úgy megy, mint a paripa; eloldja a kereket; szedi a lábát; húzza a csíkot; fut, mint csikó az anyja után; fut, mintha kergetnék; fut, mint a szélvész; fut, mintha kergetné a tatár; fut, mint a nyúl;
  • menekül, visszavonul, szökik
  • (valaki után): kerget, üldöz, űz, hajkurász, hajszol, hajhász
  • (valami után): keres, vadászik (valamire)
  • (valakivel): jár (valakivel)
  • (esemény): folyik, folytatódik
  • (idő): múlik, repül, elszáll
  • (növény): terjed, terjeszkedik, kapaszkodik, kúszik
  • (futja vmire): jut, telik

elszédít

ige
  • elbódít, megszédít
  • elcsábít, elámít, elkápráztat, megszédít (bizalmas), elkábít, megbolondít, elbolondít, magával ragad, elragad, félrevezet, becsap, megcsal, rászed, lóvá tesz, orránál fogva vezet, bolondját járatja (valakivel), áltat, megzavar, összezavar, elcsavarja a fejét, megbabonáz, megigéz, elvarázsol, elbűvöl, megbűvöl, elbájol

elmegy

ige
  • (valamerre): eltávozik, távozik, odébbáll, elvonul, továbbáll, elvitorlázik, elutazik, elsétál, elmarsol (régies), elkotródik, elsomfordál, elsompolyog, elillan, elpályázik (szleng), eldzsal (szleng), kiteszi a lábát, elsiet, eltakarodik, kereket old, ellép, meglép (bizalmas), megpattan (szleng), lelécel (szleng), lekopik (szleng), elhúz (szleng), eltűz (szleng), dobbant (szleng), lelép (szleng), elszelel, elpárolog (szleng)
  • útra kel, útnak indul, útnak ered Sz: veszi a kalapját; hűlt helye támad; szedi a sátorfáját; a távozás hímes mezejére lép; elhúzza a csíkot; elhúzza a szennyest; angolosan távozik
  • odadugja a képét; odatolja a képét
  • (valaminek): beáll, elszegődik, elszerződik, bevonul, felcsap
  • (választékos): meghal, elhuny, elhalálozik, elköltözik, eltávozik az élők sorából
  • elmúlik, eltelik, elfogy, elszalad, tovatűnik, elhalad
  • (szleng): elélvez, kielégül
  • elfogadható, tűrhető, megjárja, jó, kielégítő, elcsúszik

építési

melléknév
  • építészeti, architektonikus (idegen)

főpincér

főnév
  • fizetőpincér, főúr (bizalmas)

elun

ige
  • megun, ráun, beleun, belefárad, megelégel, agyára megy (bizalmas)

edződik

ige
  • erősödik, acélosodik, keményedik

éreztet

ige
  • érzékeltet, kifejez, észrevétet (valakivel), tudtára ad, sejtet, szuggerál

fúrás

főnév
  • áskálódás, ármánykodás, aknamunka, intrika
  • (régies): furat, lyuk, vájat, üreg