elhesseget szinonimái

ige
  • elhajt, elzavar, elriaszt, elijeszt, elkerget, elűz
  • (gondolatot): elűz, elhárít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

paca

főnév
  • tintafolt, tintapecsét, malac (bizalmas), pecsét, pacni (bizalmas), poca (tájnyelvi)

háló1

főnév
  • szövedék, szövevény
  • halászháló
  • szúnyogháló
  • hálószatyor, necc (bizalmas)
  • pókháló
  • hajháló
  • kapuháló
  • védőháló
  • csapda, kelepce
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elhesseget szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elbírálás

főnév
  • mérlegelés, megítélés, döntés, méltatás, kritika, értékelés

csúfnév

főnév
  • gúnynév, ragadványnév, melléknév (régies), csúfolkodónév (tájnyelvi), csúfolónév (tájnyelvi)

csille

főnév
  • bányakocsi, gurítókocsi, görgőkocsi, lóré, kutya (tájnyelvi)

borzongás

főnév
  • remegés, reszketés, cidrizés, didergés, vacogás, hideglelés, hidegrázás, libabőr, lúdbőr, lúdbőrzés

élettartam

főnév
  • élethossz, életidő (régies)
  • fennállás, létezés

elsötétít

ige
  • besötétít, árnyékba borít, beárnyékol, eltakar, elborít, elfed, belep, elhomályosít, homályba burkol, elfátyoloz, elfelhősít, elsötétel (tájnyelvi)
  • elkomorít, elködösít, elszomorít

matúra

főnév
  • (régies): érettségi vizsga, érettségi, észteszt (szleng)

békéltet

ige
  • békít, kibékít, megbékít, összebékít

becsempész

ige
  • belecsempész, becsen, belecsen, becsúsztat, belecsúsztat, belop, belelop, beoroz, besuvaszt, belesuvaszt, besuszterol (bizalmas), beleügyesget (tájnyelvi), bemesterkél (tájnyelvi)

benső I.

melléknév
  • belső, benti, meghitt, lelki, intim, szívből jövő, kordiális (régies)

eltulajdonít

ige
  • ellop, elvesz, elemel, eltüntet, elsinkófál (bizalmas), elrabol, eloroz, elzsebel, elcsen, meglógat (bizalmas), elcsakliz (bizalmas), elcsór (szleng), megcsap (szleng), elzabrál (bizalmas), megfúj (szleng), meglovasít (szleng), eltökít (régies), eltiedel (tájnyelvi), elcsirizel (tájnyelvi), elsuvaszt (tájnyelvi), tolvajol (tájnyelvi)

észlel

ige
  • érzékel, fölfog, appercipiál (idegen), konstatál, tapasztal, kivesz, megfigyel, megérez, megpillant, meghall, ráeszmél, átlát, eszel (tájnyelvi), neszel (tájnyelvi)
  • észrevesz, megállapít, fölismer, obszervál (idegen)

gyalázat

főnév
  • sérelem, csorba, szégyenfolt, szégyenbélyeg, szégyen, infámia (idegen), ignomínia (idegen)
  • becsületsértés, rágalmazás, mocskolás
  • meggyaláztatás, megalázás, pironság (régies)
  • botrány, disznóság, aljasság, csúfság, förtelem, abszurdum

férfinadrág

főnév
  • pantalló, hosszúnadrág

elhízik

ige
  • meghízik, elkövéredik, elhájasodik, elterebélyesedik, elzsírosodik, elpocakosodik (bizalmas), pocakot ereszt, elpotrohosodik, tokát ereszt, kidalmahodik (tájnyelvi)

elállít

ige
  • megszüntet, megállít, megakaszt, feltartóztat, véget vet
  • lemondat, (szándékától) eltérít
  • (tájnyelvi): elszegődtet, beszervez, beszerez

előjön

ige
  • kijön, előbújik, előbukkan, előtűnik, kikel, felbukkan, előkerül, megjelenik, előmerészkedik, kimászik, kikecmereg, kievickél, kijut, kikerül, kilép, előlép
  • (bizalmas): szóba kerül, felmerül, előkerül
  • (régies): előfordul, felmerül, jelentkezik, előadódik, felvetődik
  • (valaki vmivel): előhozakodik, előáll, kirukkol, előrukkol

felvirágzik, fölvirá

ige
  • fellendül, virágzásnak indul, felvirul

elkölt

ige
  • felhasznál, kiad, elvásárol, elpazarol, eltékozol, fölél, fölemészt, elver, nyakára hág, fenekére ver (szleng)
  • elfogyaszt, megeszik, ellakmároz (régies)

dalnok

főnév
  • énekes, énekmondó, dalár (régies), lantos, regős (régies), igric (régies), trubadúr (régies), bárd
  • költő, poéta (választékos), rapszódosz (idegen)

előzetes I.

melléknév
  • előző, megelőző, előlegezett, prelimináris (régies), előbbi, korábbi, előbbeni, eddigi, fent említett, előidejű, kiinduló, kezdeti, régi, hajdani, korai, a priori (idegen)

fénytörés

főnév
  • sugártörés, refrakció (szaknyelvi)