előjön szinonimái
ige
- kijön, előbújik, előbukkan, előtűnik, kikel, felbukkan, előkerül, megjelenik, előmerészkedik, kimászik, kikecmereg, kievickél, kijut, kikerül, kilép, előlép
- (bizalmas): szóba kerül, felmerül, előkerül
- (régies): előfordul, felmerül, jelentkezik, előadódik, felvetődik
- (valaki vmivel): előhozakodik, előáll, kirukkol, előrukkol
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
civilizáció
főnév
- kultúra, művelődés, műveltség, közműveltség
- polgárosodás, civilizálódás, polgárosultság
elítélt
főnév
- rab, fogoly, fegyenc, őrizetes (szaknyelvi), sittes (szleng), cinkelt (szleng)
- halálra ítélt
céltudatos
melléknév
- célratörő, meggondolt, szándékolt, tervszerű, eltökélt, átgondolt, megfontolt, lényegre törő, törekvő, kitartó, szilárd, határozott, biztos, megingathatatlan, rendíthetetlen, tántoríthatatlan, törhetetlen, elszánt, következetes, rámenős, szívós, makacs
- szándékos, akaratlagos, szántszándékos
enyveskezű
melléknév
- tolvaj, lopós, hosszúkezű, szarka, kézragadós (tájnyelvi), szajrés (szleng), trombitás (szleng)
meghajlás
főnév
- görbülés, billenés, horgadás, görbedés, meggörbülés
- bókolás, pukedli (régies), hajlongás, főhajtás, térdhajtás, tiszteletnyilvánítás, üdvözlés
- alázat
- tudomásulvétel, belenyugvás, engedékenység, engedelmesség
beszakad
ige
- beomlik, beroskad, bedől, leszakad, besüpped, besüllyed, behorpad, belyukad
- betörik, behasad, bereped, kettéválik
fedezék
főnév
- óvóhely, rejtekhely, búvóhely, menedék, menedékhely, lövészárok, sánc, bunker, dekkung (szaknyelvi)
hagyomány
főnév
- szokás, tradíció, konvenció (szaknyelvi), örökség
- gyakorlat
- (régies): hagyaték, örökrész, juss
előkerül
ige
- megkerül, meglesz, felszínre kerül, felbukkan, napfényre kerül
- előjön, megjelenik
- szóba kerül, felmerül, előjön (bizalmas), felvetődik
elválaszt
ige
- szétválaszt, különválaszt, elkülönít, elkülönöz (régies), kettéválaszt, szeparál, leválaszt, levág, elrekeszt, elszakít, elszakaszt (tájnyelvi), lekapcsol (bizalmas), elzár, elvág, elszigetel, elhatárol, megkülönböztet, izolál, diszjungál (szaknyelvi)
- (szót) megszakít
elpityeredik
ige
- könnybe lábad a szeme, elfutja szemét a könny, elcsempül a szája (tréfás), sírva fakad, elsírja magát, könnyekben tör ki, sír, könnyezik, könnyeket hullat, pityereg Sz: itatja az egereket (tréfás); eltörik a mécses
dorombol
ige
- (macska): doromboz (tájnyelvi), dörömböl (tájnyelvi), brágol (tájnyelvi), dorombékol (tájnyelvi), dorombít (tájnyelvi), dúdikál (tájnyelvi)
- duruzsol, búg