egyedülálló szinonimái

melléknév
  • magányos, társtalan, elhagyott, elhagyatott, árva, egyes, szóló, különálló, elkülönült, facér (bizalmas), nőtlen, özvegy, agglegény, elszigetelt, izolált, szeparált Sz: se kutyája, se macskája
  • példátlan, páratlan, ritka, sajátos, sajátságos, különös, különleges, eredeti, kivételes, hasonlíthatatlan, párját ritkító, példa nélkül való, rendkívüli, felülmúlhatatlan, utolérhetetlen, szokatlan, tüneményes, minden képzeletet felülmúló, fantasztikus, speciális, unikális (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elrak

ige
  • eltesz, elrámol, elpakol, elcsomagol, eltakarít
  • elmozdít, áthelyez, elcsuszakol (tájnyelvi), félrerak, félretesz, eltüntet, elrejt, eldug
  • elhány, elbodonyáz (tájnyelvi), elkalabál (tájnyelvi), elkavarcol (tájnyelvi)
  • befőz, konzervál
  • elver, elpáhol, megrak (bizalmas), elnáspángol, elfenekel, elnadrágol, elagyabugyál, eltángál, elkalapál (bizalmas), elpüföl, eldönget, megcsapkod

himpellér

főnév
  • gazember, csirkefogó, gazfickó, szélhámos, svindler (bizalmas), svihák (bizalmas), kókler, pernahajder, zsivány (régies), semmirevaló, semmirekellő, akasztófavirág, mákvirág
  • csibész, gézengúz, kópé, rosszcsont, lókötő, ördögfióka, jómadár, imposztor
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyedülálló szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

domborulat

főnév
  • domborulás, görbület, kidudorodás, dudor, púp, göcs, bütyök, püffedés
  • domb, kiemelkedés, halom, földhányás, bucka

cinóbervörös

melléknév, főnév
  • cinóberpiros, élénkpiros, higanyvörös, karmazsinvörös, duplapiros (tájnyelvi)

bűnbánat

főnév
  • bűntudat, megbánás, töredelem (régies), sajnálkozás, önvád, lelkiismeret-furdalás, lelkifurdalás, vezeklés, szánom-bánom, magába szállás, penitencia (idegen)

berozsdásodik

ige
  • megrozsdásodik, oxidálódik (szaknyelvi)
  • korrodálódik (szaknyelvi)

dzsem

főnév
  • gyümölcsíz, íz, lekvár, liktárium (régies)

elhalálozás

főnév
  • meghalás, haláleset, elmúlás, elhunyta (valakinek), eltávozás, jobblétre szenderülés

letér

ige
  • (útról): lefordul, lekanyarodik, elkanyarodik
  • levág

átöltözik, átöltözkö

ige
  • ruhát vált, ruhát cserél, átvedlik (szleng)

asszonynép

főnév
  • asszonyok, nők, fehérnép (régies), vászonnép, hölgykoszorú

ballaszt

főnév
  • nehezék, holtsúly, holtteher
  • (választékos): kölönc (tájnyelvi), kolonc
  • (szaknyelvi): kavicságy (síné)

elkérezkedik, elkére

ige
  • elkéredzik (tájnyelvi), engedélyt kér, elkérődzik (tájnyelvi)

eltávolít

ige
  • eltüntet, eltakarít, elvisz, levisz (bizalmas), lekapar, letisztít, (akadályt) elhárít, félretol, eliminál (idegen)
  • (szervet, végtagot): kivesz, kioperál, kimetsz, reszekál (szaknyelvi), amputál (szaknyelvi)
  • kitesz, kirak, kidob, elbocsát, kizár, kicsap, eltanácsol, elküld, kiebrudal, kiadja az útját, kihajít, elkerget, kirúg (bizalmas), kivág, destituál (idegen), relegál (régies), leráz, elobsitol (tájnyelvi), meneszt
  • elidegenít, elhidegít, elmar, elválaszt, elszakít, elszakaszt (régies)

fullad

ige
  • fúl, nyuvad (tájnyelvi), fojtódik (régies), fulladozik, fuldoklik, akadozik a lélegzete, kapkodja a levegőt, levegő után kapkod
  • lankad, ellankad (régies)
  • (valamibe): félbeszakad, abbamarad, véget ér, meghiúsul

felelőtlen

melléknév
  • lelkiismeretlen, gátlástalan, gondatlan, állhatatlan, könnyelmű, léha, megbízhatatlan, hanyag, nemtörődöm
  • komolytalan, üresfejű, szeleburdi, féleszű (tájnyelvi), hebehurgya

egyenesen

határozószó
  • közvetlenül, egyenest, sugáregyenesen, nyílegyenesen, simán, direkt, toronyiránt, légvonalban, árkon-bokron át, tüskön-bokron át, ungon-berken át
  • kiegyenesedve, feszesen, peckesen, katonásan, daliásan, délcegen, cövekesen
  • őszintén, nyíltan, tisztán, kereken, áperte (régies), nyilvánvalóan, becsületesen, félreérthetetlenül, magyarán, kertelés nélkül
  • éppen, éppenséggel, pontosan, apodiktice (idegen)

dobbant

ige
  • toppant, dobbint (tájnyelvi), dübbent (tájnyelvi)
  • (szleng): távozik, elmegy, megszökik, lelép (bizalmas), lelécel (szleng), olajra lép (szleng), meglóg (bizalmas), megpattan (szleng)
  • disszidál, emigrál

elég I.

melléknév
  • elegendő, elégséges, kellő mennyiségű, megfelelő, kielégítő, megnyugtató, elfogadható, megjárós (tájnyelvi), adekvát, satis (régies), sufficit (régies) Sz: adja, kifutja; huncut, aki többet akar

feladvány, föladvány

főnév
  • feladat, példa, gyakorlat, kérdés, fejtörő, rejtvény

egyszer I.

számnév
  • egy alkalommal, egy ízben (tájnyelvi), egyrostában (tájnyelvi)

csacska

melléknév
  • beszédes, bőbeszédű, csacsogó, fecsegő, kereplő, nyelves, cserfes (tájnyelvi), csáfordi (tájnyelvi), fecske (tájnyelvi), fecske-locska (tájnyelvi), locska (tájnyelvi), locska-fecske (tájnyelvi), szócsiszár (tájnyelvi), szómalom (tájnyelvi)
  • bohó, butuska, csacsi, gyerekes, gyermekded, gyermeteg, oktalan, oktondi

életpálya

főnév
  • pályafutás, foglalkozás, hivatás, érvényesülés, karrier
  • sors, életmenet (régies), élet, életút

feledékeny

melléknév
  • rövid emlékezetű, tyúkeszű, gyenge emlékezőtehetségű, rövideszű, szórakozott, nemtörődöm, hanyag, figyelmetlen, szeleburdi, szenilis, hóvízeszű (tájnyelvi), szalajt az esze (tájnyelvi), vízfejű (tájnyelvi), feledős (tájnyelvi) Sz: nyúlfark az esze; megérdemli, hogy posztóba varrják a fejét; elkoptak az esze kerekei; hátul hordja az eszét, mint a szamár a kötényét; ritka szita az esze; lyukas a feje; minden kimegy a fejéből; minden kimegy az eszéből; hátul hordja az eszét