egész III. szinonimái

főnév
  • összesség, teljesség

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fogyasztó I.

melléknév
  • soványító, karcsúsító, koplaltató
  • táplálkozó, falatozó, evő-ivó, étkező, zabáló (szleng), kosztoló (bizalmas)
  • felhasználó, fölemésztő, kimerítő, vásárló, vevő

dolgozat

főnév
  • felmérő, írásbeli, gyakorlat (régies), zárthelyi, zéhá (bizalmas), doga (szleng), doli (szleng), agytorna (szleng)
  • értekezés, tanulmány, pályamunka, elaborátum (idegen), referátum (szaknyelvi), disszertáció
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egész III. szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

divatékszer

főnév
  • bizsu, csecsebecse, zsuzsu (régies)

cigaretta

főnév
  • cigi (bizalmas), szivaróka (régies), szivarka, bagó (szleng), koporsószeg (tréfás), papiroszi (bizalmas), spangli (szleng), staub (szleng), bláz (szleng), tüdőropi (tréfás), nikotinropi (tréfás), bűzrúd (tréfás), füstrúd (tréfás), cigányrékli (tájnyelvi), cimba (tájnyelvi), cigaretli (tájnyelvi)

burukkol

ige
  • (tájnyelvi): turbékol, búg

bepillant

ige
  • benéz, betekint, beles, bekukkant, bekukucskál, bekíváncsiskodik, bekandikál

dugulás

főnév
  • betömődés, torlódás, elakadás, fennakadás, elzáródás
  • székrekedés, szorulás, retenció (szaknyelvi)

elfogad

ige
  • átvesz, elvállal
  • egyetért, elismer, megvall, magáévá tesz, tudomásul vesz, meghajol vki előtt, beleegyezik, belenyugszik, belemegy (bizalmas), tiszteletben tart, méltányol, tolerál, akceptál, szentesít, engedélyez, jóváhagy, helybenhagy, megszavaz, hozzájárul
  • igazol, nyugtáz

lestoppol

ige
  • leállít, megállít, leint
  • (bizalmas): lefoglal, félretétet
  • rezervál
  • (bizalmas): lemér, megállapít, lestopperol (bizalmas)
  • (szleng): letartóztat, nyakon csíp, lefülel (bizalmas)

átkarol

ige
  • átölel, megölel, átfog, átfon, átkulcsol, magához szorít, keblére ölel, karjába szorít, karjai közé kap, karjába zár, átnyalábol, körülkulcsol (régies)
  • (régies): bekerít, körülkerít, körülvesz, körülzár, körbezár, karcsol (régies)

árvácska

főnév
  • kerti árvácska, viola, árvaviola, háromszínű ibolya, viola tricolor (szaknyelvi), szentháromságfű, árvavirág (tájnyelvi), bársonyka (tájnyelvi), császárszakáll (tájnyelvi)

bagoly

főnév
  • halálmadár, kuvik

elindul

ige
  • útnak indul, útra kel, útnak ered, felkerekedik, elmegy, felcihelődik, távozik, elutazik, szedi a sátorfáját, nekivág, startol, rajtol
  • beindul
  • kezdetét veszi, elkezdődik, megkezdődik, megindul

elszánt

melléknév
  • eltökélt, elhatározott, hajthatatlan, megingathatatlan, rendületlen, rendíthetetlen, állhatatos, fáradhatatlan, törhetetlen, rettenthetetlen, céltudatos, tántoríthatatlan, szívós, konok, kitartó, megátalkodott, kérlelhetetlen, szilárd, bátor, merész, halálmegvető, sziklaszilárd, erős lelkű, fanatikus, rezolút (régies), vakmerő, akaraterős, tetterős, tettre kész, erőskezű, vaskezű Sz: nem ijed meg az árnyékától

föveny, fövény

főnév
  • homok, apró kavics, füveny (tájnyelvi), sóder
  • homokos talaj
  • (régies): porond, játéktér, porzó (régies)

felcsattan, fölcsatt

ige
  • felhangzik, felzeng, felzúg
  • kifakad, haragra lobban, felfortyan, felgerjed, felhorkan, felpattan (tájnyelvi), felkiált

égi

melléknév
  • mennyei, túlvilági, földöntúli, éteri, szeráfi, szerafikus, angyali, édeni, paradicsomi, isteni, testetlen, légies, finom, átszellemült, természetfeletti, emberfölötti, lelki, szellemi, magasabb rendű, felsőbb rendű, halhatatlan, szent
  • (választékos): magasztos, fenséges, magasröptű

diszharmónia

főnév
  • disszonancia, kakofónia (szaknyelvi), széthangzás
  • nézeteltérés, véleménykülönbség, nézetkülönbség, véleményeltérés, egyenetlenség, súrlódás, széthúzás, differencia, ellentét, diszkordancia (idegen)

elbukik

ige
  • (tájnyelvi): megbotlik, elbotlik, elesik, hasra esik, elvágódik, elterül, elborul, eldől
  • vereséget szenved, alulmarad, kudarcot vall, veszít
  • (játékból) kiesik
  • megbukik, elhasal
  • (tájnyelvi): elesik (valamitől), csalódik, pórul jár
  • megesik, teherbe esik
  • (régies): alábukik, alámerül

fejléc

főnév
  • fej, kopf (szaknyelvi), vignetta (idegen)
  • homlokléc
  • cégjelzés

egyfelől

határozószó
  • egyik irányból, egy irányból
  • egyrészt, egyoldalúlag

citrancs

főnév
  • grépfrút

elenged

ige
  • elereszt, kienged, kiereszt
  • (elengedi magát): kienged, lazít
  • szabadon enged, szabadon bocsát, szabadjára enged, elold, elköt
  • útnak indít, útra bocsát
  • elbocsát
  • elmulaszt, elszalaszt
  • (régies): megbocsát, elnéz, megenged (régies)

félbolond

melléknév
  • féleszű, félkegyelmű, félőrült, dilis, süsü (bizalmas), félnótás, félnadrág, gügye, gyagyás, hangyás (szleng), hibbant, hóbortos, ütődött (bizalmas), tökéletlen, sügönye (bizalmas), hülye, bogaras, kelekótya, eszement, hiányzik egy kereke, kibillent az esze, eszelógi (tájnyelvi), félcédulás, keszegferke (tájnyelvi), kótyomfitty (tájnyelvi), hőbörödött (tájnyelvi), háromkerekű (tájnyelvi), esztelen