bili szinonimái

főnév
  • éjjeliedény, éjjeli, serbli (bizalmas), bigyó (tájnyelvi), binni (tájnyelvi), trón (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

mondvacsinált

melléknév
  • (pejoratív): látszólagos, keresett, színlelt, mesterkélt, erőltetett, hamis, hajánál fogva előrángatott, kiagyalt, kitalált
  • (tájnyelvi): megrendelt, megrendelésre készült
  • törvénytelen (gyermek)

teherautó

főnév
  • tehergépkocsi, teherkocsi
  • furgon, kamion
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a bili szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

bepillant

ige
  • benéz, betekint, beles, bekukkant, bekukucskál, bekíváncsiskodik, bekandikál

asztronómus

főnév
  • csillagász

aránytalan

melléknév
  • mértéktelen, túlméretezett, túlzott, egyenlőtlen
  • idomtalan, ormótlan, otromba, szabálytalan, iromba (választékos), esetlen, idétlen, formátlan, torz, aszimmetrikus, irdatlan (tájnyelvi), diszproporcionált (idegen), ametrikus (idegen)

abroncs

főnév
  • kerékabroncs, ráf (tájnyelvi), pánt, vasalás, gumiabroncs, gumiköpeny

betol

ige
  • benyom, belök, betaszít, betaszigál, becsúsztat, bedöf

bús

melléknév
  • szomorú, bánatos, kedveszegett, levert, csüggedt, vigasztalan, lógó orrú, lehangolt, borongós, örömtelen, elszontyolodott, szontyoli (bizalmas), melankolikus, elégikus, deprimált, boldogtalan, komor
  • (régies): bősz, bőszült, haragos

kilúgoz

ige
  • kiforráz, kifőz, kiáztat
  • kiold, kimos, megfoszt (valamitől)
  • kiszed, kivon

célállomás

főnév
  • végállomás, rendeltetési hely, végcél

csipke

főnév
  • csipkézet, rece

emancipált

melléknév
  • egyenjogú, önállósodott, önálló, független

elapróz

ige
  • elaprít (tájnyelvi), összeaprít, elmorzsál, elmorzsol, csipcsupol (tájnyelvi), szakmatol (tájnyelvi)
  • elpazarol, elfecsérel, elveszteget, elherdál, elforgácsol, szétforgácsol

bimbó

főnév
  • virágkezdemény
  • (tájnyelvi): rügy, hajtás, sarj
  • mellbimbó, csecs

benn, bent

határozószó
  • idebenn, idebent, belül, odabenn, odabent, bévül (tájnyelvi), ittbent (tájnyelvi)

botor

melléknév
  • balga, balgatag, ostoba, buta, nehézfejű, esztelen, dőre, oktalan, oktondi, badar, bárgyú, bamba, hülye, balyóka (tájnyelvi)

együttműködik

ige
  • kooperál, összedolgozik, kollaborál

bóbiskol

ige
  • szundikál, szundít, szunyókál, bicékel (tájnyelvi), bicked (tájnyelvi), bólogat (tájnyelvi), kukkad (tájnyelvi), kukkadozik (tájnyelvi), gyökkent (tájnyelvi), gyökönt (tájnyelvi), bunyít (tájnyelvi), bókol (tájnyelvi), szendereg, fújja a kását (tréfás)

atilla

főnév
  • zubbony, mente, dolmány, huszárdolmány, díszkabát, díszmagyar

búbánat

főnév
  • (választékos): bú (választékos), bánat, bánkódás, búslakodás, szomorúság, lesújtottság, szívfájdalom, búskomorság, mélabú, keserűség, keserv, kesergés, elkeseredés, rosszkedv, levertség

eladósodik

ige
  • tartozik (valakinek), adósságba veri magát, túlköltekezik, leég (szleng) Sz: nyakig úszik az adósságban; teste-lelke zálogban van