berekeszt szinonimái

ige
  • befejez, bezár, lezár, bevégez, feloszlat, véget vet (valaminek), felfüggeszt, megszakít, elnapol
  • (régies): becsuk, bezár, bedug

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

opus

főnév
  • mű, munka, alkotás
  • kompozíció

állhatatlan

melléknév
  • ingatag, ingadozó, változékony, billenékeny, szeszélyes, gyenge
  • megbízhatatlan, inkonzekvens (idegen), verzatilis, következetlen, szószegő, kétkulacsos, szavajátszó (régies), hitszegő, köpönyegforgató Sz: arra hajlik, amerre a szél fújja; ingadozik, mint a nádszál; csepűfonálon áll a hite; állhatatlan, mint a szél; fordítgatja az ingét; fordítja hitét, mint a kását; szellő a hite
  • csapodár, hűtlen, csélcsap
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a berekeszt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

bekebelez

ige
  • annektál (szaknyelvi), csatol, kapcsol, magába olvaszt, asszimilál, elfoglal, meghódít, megszerez
  • elfogyaszt, megeszik, behabzsol, felfal, bezabál (durva), bekajál (szleng), beburkol (szleng), besimogat (tájnyelvi), betestesít (régies)

ápol

ige
  • gondoz, gondot visel (valakire), gondoskodik (valakiről, valamiről), ellát, gyógyít, gyógykezel, kezel, kúrál, dajkál, bábál (tájnyelvi), bágyorgat (tájnyelvi)
  • tisztán tart, rendben tart, művel, karbantart
  • (kapcsolatot): fenntart, tart, erősít
  • (tervet) melenget
  • (régies): apol (régies), ölel, csókol

állvány

főnév
  • állványzat, állás (tájnyelvi), szerkezet, bak (bizalmas)
  • pulpitus (régies)
  • talp, láb, alapzat, talapzat, posztamentum
  • tartó, polc, pult, téka, stelázsi (bizalmas)

beljebb

határozószó
  • belrébb (tájnyelvi), bennebb (tájnyelvi), bentebb (tájnyelvi)(tájnyelvi)

borda

főnév
  • oldalcsont
  • bordaszelet, kotlett (régies), karaj
  • kiemelkedés, kidudorodás

kicsíp

ige
  • kitép, kiszakít
  • felcsíp, kimar
  • (tájnyelvi): kifog (valakin)
  • (kicsípi magát): kirittyenti magát (szleng), kicsinosítja magát, felcicomázza magát, kiöltözik, kiöltözködik, ünneplőbe vágja magát, kinyalja magát, díszbe öltözik, díszt ölt, kikeni-feni magát, felpiperészi magát, kicsípekedik (tájnyelvi)

bölcső

melléknév
  • rengő (tájnyelvi), ingató (tájnyelvi)
  • (régies): szülőföld, szülőhely

csalódás

főnév
  • csalatkozás (választékos), kiábrándulás, decepció (választékos), kijózanodás, hideg zuhany, jeges zuhany
  • tévedés, káprázat, illúzió, hallucináció

elrendeződik

főnév
  • rendbe jön, helyrejön, megoldódik, elintéződik

egzotikus

melléknév
  • tengerentúli, forró égövi, délszaki
  • furcsa, idegenszerű, különös, bizarr

béres

főnév
  • cseléd, napszámos, bérmunkás, zsellér, agrárproletár (régies), fizetéses (régies), szolga, szolgalegény, mindenes, udvaros

behurcolkodik

ige
  • beköltözik, beköltözködik, betelepedik, betelepszik

bizonyíték

főnév
  • bizonyság, tanúbizonyság, tanújel, dokumentum, érv, argumentum, hivatkozás, adat, bizonyítvány (régies)
  • bűntárgy, bűnjel, corpus delicti (idegen)

düledezik

ige
  • rogyadozik, roskadozik, roskad, dülöng, dülöngőzik (tájnyelvi), düléndez (régies), omladozik, inog, pusztul, tönkremegy, összeomlik

beteg I.

melléknév
  • keresőképtelen
  • gyengélkedő, nyavalyás (bizalmas), rossz bőrben levő, lázas, kórságos (régies), maródi (régies), kólikás (tájnyelvi), jóltehetetlen (tájnyelvi), bajos (tájnyelvi), dögrováson van (durva) Sz: hálni jár belé a lélek; nyomja az ágyat; olyan egészséges, mint a falhoz vert macska; se tehetek, se mehetek; sóban van
  • bolond, ütődött (bizalmas), féleszű, hibbant, zavart, tökéletlen
  • ferde hajlamú, perverz, abnormális, fajtalan (régies)
  • hitvány, gyatra, ócska, gyenge

arató

főnév
  • kaszás, aratómunkás, rendvágó

boka

főnév
  • (állaté): csánk, csüd

egészségtelen

melléknév
  • káros, kártékony, kóros, ártalmas, egészségrontó, veszélyes, veszélyeztető, fertőző, ragályos, dögletes (régies), mérges, miazmás (régies), mérgező, toxikus (szaknyelvi), antihigiénikus (idegen)
  • beteges, sápadt
  • romboló, bomlasztó