összeláncol szinonimái

ige
  • összeköt, összekapcsol, összefűz, összefog

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hajladozik

ige
  • hajlong, leng, lengedezik, himbálódzik, libeg, billeg, imbolyog, inog, ingadozik, ring, integet (választékos), dülöng, hintázik, gabbadoz (tájnyelvi), bukdosik (tájnyelvi), hajlókázik (tájnyelvi)
  • alázatoskodik, görbedez (régies)

ferdén

határozószó
  • haránt, harántul (régies), rézsút, rézsútosan, átlósan, keresztbe, csálén (tájnyelvi), félegyenesre (tájnyelvi), keszegoldalt (tájnyelvi), félszakra (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a összeláncol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

öltözködés

főnév
  • ruházkodás, flanc (szleng)

néger

melléknév, főnév
  • fekete, sötét bőrű, nigger (pejoratív), negró (szleng), szerecsen (régies)
  • (szleng): segédmunkás, segédmunkatárs

mütyür, mütyürke

főnév
  • apróság, dísz, fityegő, csecsebecse, pimpli (bizalmas), bizsu, zsuzsu (régies), bigyó (bizalmas), bizbasz (durva), breloque (régies), nipp (bizalmas)
  • sallang

megver

ige
  • bánt, bántalmaz, elver, összever, agyba-főbe ver, megrak (bizalmas), elnadrágol, elrak (bizalmas), helybenhagy, elcsépel, ellátja a baját (valakinek), meggyapál (bizalmas), megnyakal (tájnyelvi), megdögönyöz, eldönget, meggyomroz, kiporol, elporol, megbunyóz (szleng), megruház (bizalmas), elfenekel, fenekére ver, eltángál, elpáhol, elnáspángol, elegyenget, elpüföl, megkalapál (bizalmas), elagyabugyál, meghirigel (szleng), elhúzza a nótáját, elhegedüli a nótáját, megagyal (tájnyelvi), megabriktol (tájnyelvi), meglazsnakol (tájnyelvi), eldéklinál (tájnyelvi), elfinakol (tájnyelvi), ellapogat (tájnyelvi), megaprogat (tájnyelvi), megdádáz (bizalmas) Sz: kiporolja a nadrágját; lekapja a tíz körméről; úgy elveri, hogy az eget is nagybőgőnek nézi; letöri a derekát; szíjat hasít a hátából; elveri, mint szódás a lovát; eljáratja vele a kállai kettőst; ráhúzza a cigánynadrágot; bottal méri végig a farát; eljáratja vele az ebek táncát; megvágja, mint béres a dohányt; megadja a bélését a posztónak; kiadja neki az apait-anyait; alfelére üti a nemesi pecsétet; megvendégeli az ajtó mögül; ott is csípi, ahol nem viszket; elhegedüli rajta a Szent Dávid nótáját; hupikék nadrágot szab neki jajvörös posztóból; somfahájjal kenegeti; jóllakatja somfakolbásszal; laposra veri; átalakítja a fazonját; megváltoztatja a személyleírását; összekócolja a fogsorát
  • legyőz, lefőz (bizalmas), lepipál (bizalmas), felülkerekedik (valakin), erőt vesz (valakin) (régies)
  • (tájnyelvi): megbabonáz, szemmel ver
  • (eső): megáztat, átáztat

őskori

melléknév
  • hajdani, paleolit (idegen), kőkori
  • ősrégi, régi, avítt, régimódi, ódon, divatjamúlt

penna

főnév
  • toll, írótoll, lúdtoll
  • tollhegy

medúza

főnév
  • gorgó (idegen)

maradéktalan

melléknév
  • hiánytalan, teljes, százszázalékos, sértetlen, kerek, befejezett, kifogástalan, csonkítatlan, csorbítatlan

készenlét

főnév
  • készültség, összetartás (szaknyelvi)
  • (választékos): tudás

megfelel

ige
  • felel, válaszol, befelel (tájnyelvi)
  • visszafelel, visszavág, replikáz
  • állja a próbát, állja a versenyt, állja a sarat
  • megüti a mértéket, eleget tesz (valaminek), kielégít (valakit valami), fekszik (bizalmas), konveniál (idegen), beválik
  • tetszik, jó, kielégítő
  • illik, beillik, összevág, összhangban áll, egybeesik, egyezik, egyenlő, harmonizál, stimmel (bizalmas), passzol (bizalmas)

pihenés

főnév
  • pihenő, nyugalom, nyugság (tájnyelvi), szünet, fájront (régies), nyugvás (választékos), otium (idegen), tétlenség, rekreáció (idegen), szieszta (bizalmas), pauza (idegen)
  • szórakozás, kikapcsolódás, felfrissülés
  • munkaszünet, szünet, fájront (idegen)

pusztulás

főnév
  • enyészet, elmúlás, halál, megszűnés, kárhozat, szerencsétlenség, romlás, tönkremenés, katasztrófa, végveszély, kiveszés, vész, rombolás, megsemmisülés, korhadás, rothadás, szétesés, sorvadás, bukás, lerobbanás (szleng)

emlékeztet

ige
  • eszébe juttat, figyelmeztet, felhívja a figyelmet
  • hasonlít, felidéz

szertartásos

melléknév
  • ünnepélyes, feszes, merev, előírásos, ceremoniális, körülményes, mesterkélt, rituális
  • külsőséges, tartalmatlan, formális

serkentő I.

melléknév
  • buzdító, bátorító, biztató, lelkesítő, ösztönző, ösztökélő
  • stimuláló, élénkítő, izgató, előmozdító, motiváló
  • doppingszer, ajzószer, izgatószer

összeönt

ige
  • összetölt, összedűt (tájnyelvi), összekutyul (bizalmas), vegyít, összekever

ő

névmás
  • az, amaz

parlag I.

főnév
  • parlagföld, ugar, pusztaság, puszta, gyepföld (régies), szűzföld (régies)

sebhelyes

melléknév
  • heges, sebes, varas, túros, forradásos, himlőhelyes, ripacsos (tájnyelvi), ragyás

ötvenéves

melléknév
  • fél évszázados

nemesség

főnév
  • nemesi cím, nemesi rang, kutyabőr
  • birtokosság, lovagság, nemesi rend, arisztokrácia
  • elit
  • kiválóság, méltóság, előkelőség, fenség
  • fennköltség, emelkedettség
  • nagylelkűség, nemeslelkűség, generozitás (idegen), kitűnőség, jelesség

patkó

főnév
  • vasalás, vas
  • bejgli, tekercs

serbli

főnév
  • éjjeliedény, éjjeli, bili, bimbi (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): serpenyő