érzék szinonimái

főnév
  • érzékszerv
  • érzékiség, nemi ösztön, nemiség
  • hajlam, tehetség, fogékonyság, talentum (régies), rátermettség, képesség, készség, adottság, szimat (bizalmas), szem (valamihez)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megszavaz

ige
  • elfogad, jóváhagy, felajánl, megajánl, hozzájárul, megad, odaítél, engedélyez, votál (idegen)

durva

melléknév
  • érdes, egyenetlen, gyalulatlan, simítatlan (régies), megmunkálatlan, köszörületlen, nyers, kezdetleges, kérges, göcsörtös, ripacsos (tájnyelvi), rücskös, repedezett, szélfújta
  • nagy szemű, szemcsés, darabos
  • odavetett, vázlatos, elnagyolt
  • megközelítő, hozzávetőleges
  • sértő, erőszakos, kíméletlen, goromba, nyers, állatias, vad, bestiális, brutális, otromba, barbár, útszéli, bunkó, kegyetlen, közönséges, ordináré, udvariatlan, embertelen, drasztikus, csiszolatlan, primitív, agresszív, lelketlen, kőszívű, bugris, szívtelen, kemény szívű, szadista, szadi (szleng), furkó (szleng), durung, tuskó (bizalmas) Sz: durva, mint a pokróc; durva, mint a daróc
  • vaskos, erős, trágár, obszcén, ízléstelen, alantas, alpári, mocskos, malac (bizalmas), disznó, sikamlós, szennyes, szemérmetlen, illetlen, nyomdafestéket nem tűrő
  • faragatlan, bárdolatlan, parlagi, műveletlen, pallérozatlan, neveletlen, kulturálatlan, civilizálatlan, barbár
  • (hang): rikoltó, rikácsoló, rekedtes, rezes
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a érzék szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

emelkedő

főnév
  • kapaszkodó, emelkedés, kiemelkedés, bukkanó, meredek, domb, magaslat, halom, bucka, lanka, hát, földhát, kaptató (tájnyelvi), part (tájnyelvi)

elemez

ige
  • analizál, boncol, boncolás alá vesz, vizsgálgat, ízekre szed, szétszed (bizalmas), bogoz, szétválaszt, fürkész, taglal, tagol, szemrevételez, mélyére hatol, tanulmányoz, kutat

ék1

főnév
  • csap, pecek, faszeg, fadugó, tipli, illesztés, retesz, cank (tájnyelvi)

dagonya

főnév
  • sár, pocsolya, dágvány (régies), pocséta (régies), tása (tájnyelvi), tocsogó (tájnyelvi)

ereget

ige
  • (szleng): szellent, fingik (durva), elszólja magát (tréfás), durrogtat, maga alá morfondírozik (tréfás), púzik (bizalmas), rotyogtat (bizalmas)

fél1

ige
  • retteg, remeg, reszket a félelemtől, tart (valamitől), irtózik, szorong, szepeg, iszonyodik, gyáváskodik, reszket, szűköl, aggódik, ijedezik, izgul, szurkol, drukkol (bizalmas), fázik (bizalmas), cidrizik (bizalmas), citerázik (bizalmas), majrézik (szleng), frászol (szleng), tremolózik (szleng), trémázik (szleng), gazol (tájnyelvi), iszkódik (tájnyelvi), iszkol (tájnyelvi), darázik (szleng), rinyázik (szleng), fosik (durva) Sz: az egérlyukba is bebújna; be van gazolva (bizalmas); borsózik a háta (valamitől); fél tőle, mint a tűztől; félsz van a seggében; gatyájában van a szíve; hátul van a szeme; majd kiugrik a szíve; majd összeszarja magát; nadrágjában a szív; remeg, mint zsidó az akasztófa alatt; reszket a lába; reszket, mint a nyárfalevél; szívja tőle a fogát; szurkol, mint a rossz diák; torkában dobog a szíve; úgy fél tőle, mint a tűztől; úgy fél, hogy egy zabszem se férne a fenekébe; úgy retteg, mintha akasztani vinnék

menteget

ige
  • tisztáz, igazol, ment, szépít, leplezget, mellette szól, védelmez, exkuzál (idegen), pártfogol, gyámolít

búskomor

melléknév
  • bánatos, bús, búnak ereszti a fejét, levert, lehangolt, mélabús, elbúsult, búsuló, szomorú, szomorkodó, kedveszegett, életunt, enervált, kedélybeteg, elszontyolodott, kedvetlen, melankolikus, szplínes (régies), csüggeteg, világfájdalmas, deprimált, depressziós, gyászos, búvalbélelt (bizalmas), mélakóros (régies), bánatbeteg (tájnyelvi) Sz: olyan, mint a fancsali feszület (tájnyelvi)

bökdös

ige
  • bököd, szurkál, döfköd, gyakdos (régies), taszigál, lököd
  • csipked, bosszant, ingerel, piszkál
  • mutogat

címszerep

főnév
  • főszerep

felesel

ige
  • visszabeszél, visszaszól, visszafelel (tájnyelvi), visszavág, visszapofázik (durva), nyelvel, szájaskodik, szemtelenkedik, pimaszkodik, disputál (régies), replikázik, rezoníroz (idegen), debattál (régies), pöntyög (tájnyelvi), jár a szája, ácsánkodik (tájnyelvi), mantyog (tájnyelvi), fentyeg (tájnyelvi)
  • vitázik, vitatkozik, perlekedik, ellentmond

fénylik

ige
  • ragyog, csillog, csillámlik, világít, világol (régies), fényellik (régies), fényeskedik (régies), csillaglik (régies), sziporkázik, villódzik, villózik, tündököl, tündöklik, pislákol, pilácsol (tájnyelvi), glancol (tájnyelvi), sajog (régies)
  • (nap) süt
  • (arc): ragyog, sugárzik

hétpróbás

melléknév
  • tapaszalt, megátalkodott, megrögzött, cégéres, javíthatatlan, notórius, ravasz, vagány (bizalmas), belevaló (bizalmas), minden hájjal megkent, mindenre kapható, rafinált, dörzsölt (bizalmas), fifikás (bizalmas), furmányos

gyalog III.

főnév
  • gyalogos, baka (régies), fika (régies), hajdú
  • (sakkban): paraszt (bizalmas)

érzékletes

melléknév
  • szemléletes, festői, plasztikus (választékos)

elzártság

főnév
  • elszigeteltség, izoláció

fapapucs

főnév
  • facipő, klumpa, cókó (tájnyelvi), facsizma (tréfás)
  • gyógypapucs

göröngyös

melléknév
  • rögös, egyenetlen, döcögős, göcsörtös, hepehupás, buckás, hoporcsos (tájnyelvi), göröncsös (tájnyelvi), darabos (tájnyelvi), rücskös
  • (életút): nehéz, küzdelmes

esztéta

főnév
  • esztétikus
  • (régies): széplélek

elfecsérel

ige
  • elveszteget, elpazarol, eltékozol, elpocsékol, elsinkófál (tájnyelvi), elherdál, elprédál, ellenszekál (tájnyelvi), elseremórál (tájnyelvi), elszór, elver, kidobál, kihány, nyakára hág, eljátszik, elkótyavetyél, szétforgácsol, fölapróz, eldorbézol, elcsesz (szleng)

fegyőr

főnév
  • fogházőr, foglár, fogdmeg (régies), börtönőr, profosz (régies), kulcsár (régies), tömlöctartó (régies), porkoláb (régies), poroszló (régies), börtönész (tájnyelvi), smasszer (szleng), cikler (szleng), varjú (szleng), bakter (szleng)

gyakori

melléknév
  • ismétlődő, meg-megújuló, többszöri, sokszori, sűrű, sorozatos, rendszeres, visszatérő, mindennapos, szüntelen, állandó
  • elterjedt, általános, megszokott, közönséges, közkeletű, kurrens, szokványos, elfogadott, bevett, frekventált