éjjeliőr szinonimái

főnév
  • bakter, ármas (tájnyelvi), éjjelesi (tájnyelvi), estéző (tájnyelvi), virrasztó (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

felfedezés, fölfedez

főnév
  • megpillantás, megtalálás, meglelés
  • felderítés, feltárás, kikutatás
  • feltalálás
  • találmány, lelet
  • meglepetés, reveláció (idegen), rádöbbenés, felismerés

fene II.

melléknév
  • ádáz, szilaj, dühödt, félelmetes
  • elszánt, erőszakos
  • (bizalmas): átkozott, nyavalyás, ronda, kellemetlen
  • (hsz-ként): rettenetesen, nagyon, szörnyen
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a éjjeliőr szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dzsem

főnév
  • gyümölcsíz, íz, lekvár, liktárium (régies)

csatakos

melléknév
  • lucskos, csatkos (tájnyelvi), csajhos (tájnyelvi), lustos (tájnyelvi), csetres (tájnyelvi), lotyakos, locspocs, csupa lucsok, merő lucsok, sáros, sárvizes (tájnyelvi), harmatos, permetes, vizes, átázott

címkéz

ige
  • vignettáz (idegen), céduláz
  • minősít, besorol

bevásárlás

főnév
  • vásárlás, beszerzés, vétel, komissió

egyezmény

főnév
  • egyezség, megegyezés, szerződés, megállapodás, alku, szövetkezés, kötés (régies), kötelezettségvállalás, lekötelezés, társulás, frigy, koalíció, blokk, unió, paktum (régies), traktátum (régies), traktátus (idegen), konkordátum (idegen), konvenció (szaknyelvi), kartell

ellenállhatatlan

melléknév
  • mindent elsöprő, megsemmisítő, elementáris, magával sodró, elragadó
  • leküzdhetetlen, feltartóztathatatlan, legyőzhetetlen, visszafojthatatlan, elnyomhatatlan, fékezhetetlen, féktelen, heves, vad, korlátlan, lebírhatatlan
  • hódító, lenyűgöző, lebilincselő, megnyerő, vonzó, igéző

lop

ige
  • csen, eltulajdonít, dézsmál, szerez, kerít, újít (szleng), oroz, rajzol (szleng), csór (szleng), csakliz (szleng), megcsap (szleng), meglovasít (szleng), lenyúl (szleng), megfúj (szleng), trombitának néz (tréfás), ötön vesz, bugáz (szleng), szajréz (szleng), zabrál (szleng) Sz: akkor vette, mikor senki se volt a boltban; cigányosan vesz; éjszaka virrad neki (tájnyelvi); előbb találta meg, mint más elvesztette; gazt vet rá; ingyen veszi; Isten adta neki, mikor a becsületes emberek aludtak; könnyen lett gazdája; más szekrényére szokott; nincsen veszi a semmin adottat; ötön vette; ott is talál, ahol senki se vesztett el valamit; ott is arat, ahol nem vetett; ragad a keze; pártját fogja; pénz nélkül vásárol; ragadós a keze, mint a lép; tíz körmön szerezte
  • (pénzt): sikkaszt, rabol, foszt, csillent (tájnyelvi), csóreszol (szleng)
  • (szellemi terméket): plagizál, plágiumot követ el, ollóz, kiollóz (bizalmas), lekoppint (szleng)

bágyadt

melléknév
  • fáradt, gyönge, kimerült, lankadt, alélt, pilledt, vértelen, hervadt, beteges, kókadt, nyomott, mazna (tájnyelvi), gornyadt (tájnyelvi), gernya (tájnyelvi)
  • erőtlen (mosoly), színtelen, fakó, élettelen, halvány, elmosódott, halk, gyér, tompa (fény)
  • gyenge, harmatos, színvonaltalan

átruházható

melléknév
  • átengedhető, eladható, továbbadható, elidegeníthető, forgalomképes, átörökíthető

becsempész

ige
  • belecsempész, becsen, belecsen, becsúsztat, belecsúsztat, belop, belelop, beoroz, besuvaszt, belesuvaszt, besuszterol (bizalmas), beleügyesget (tájnyelvi), bemesterkél (tájnyelvi)

elnéz

ige
  • elkéreget, nézeget, bámul, rajta felejti a szemét (valamin, valakin), legelteti a szemét (valakin, valamin)
  • eltűr, tolerál, elvisel, szemet huny (valami felett), lenyel (bizalmas), megenged, megbocsát, túlteszi magát (valamin) Sz: fátyolt borít (valamire); spongyát vet (valamire)
  • eltéveszt, elvét, elhibáz, elkerüli a figyelmét, átsiklik (valami fölött), elszalaszt
  • ellátogat, benéz, beugrik
  • (régies): lenéz, fumigál, ignorál (idegen)

embertömeg

főnév
  • sokaság, sokadalom, néptömeg (régies), emberáradat, massza, csődület, siserehad (bizalmas), sáskahad (pejoratív)

galuska

főnév
  • nokedli, csusza, nyögvenyelő (tájnyelvi), dödölle (tájnyelvi), haluska (tájnyelvi), csiszke (tájnyelvi), lélekkötő (tájnyelvi), nyukli (régies), vízenballagó (régies), gombocka (régies)

felköt, fölköt

ige
  • rögzít, feltűz, felerősít, felkapcsol, felövez (régies), felhurkol, felfüggeszt, felfon, felcsatol, felszorít
  • felakaszt, felhúz, fellógat, bitófán kivégez

ejtőernyős

főnév
  • deszantos (szaknyelvi), ejés (szleng)

duma

főnév
  • (szleng): beszéd, szöveg (szleng), szócséplés, szószaporítás, blabla (bizalmas), fecsegés, locsogás, halandzsa (bizalmas), hanta (szleng), hantázás, zöldség (bizalmas), társalgás, beszélgetés, terefere, traccs (bizalmas), vaker (szleng), rizsa (szleng), sóder (szleng), süketelés (szleng)

elhagyatott

melléknév
  • magányos, magános, magára hagyott, árva, társtalan, egyedülálló
  • ágrólszakadt, elanyátlanodott, nyomorult, jöttment, hontalan, elhanyagolt, mellőzött Sz: egyedül van, mint a szedett fa; egyedül van, mint a kisujjam; egyedül van, mint a kivert kutya; maga van, mint az útszéli kóró; maga van, mint a lehulló levél; maga van, mint a varga a vásárban
  • néptelen, lakatlan, puszta, kietlen, sivár, kopár, kihalt, üres, félreeső, eldugott, isten háta mögötti
  • gazdátlan, elárvult

felháborodás, fölháb

főnév
  • tiltakozás, méltatlankodás, neheztelés, visszatetszés, nemtetszés, dúlás-fúlás, düh, harag, méreg, ingerültség, megbántódás, megsértődés, indignáció (idegen), felindulás, megbotránkozás, szörnyülködés, konsternáció (idegen), reszenzus (idegen)

elbuktat

ige
  • ledönt, felbuktat, elgáncsol
  • megbuktat, elvág (bizalmas), elzúgat (bizalmas), elhúz (bizalmas), meghúz (bizalmas), megvág (bizalmas), visszatapsol (szleng)

csendül

ige
  • kondul, szól, hangzik, cseng, peng, csilingel, kolompol, kong, zeng, zendül

elítélt

főnév
  • rab, fogoly, fegyenc, őrizetes (szaknyelvi), sittes (szleng), cinkelt (szleng)
  • halálra ítélt

felkel, fölkel

ige
  • felébred
  • felpattan, feláll, felemelkedik, kiegyenesedik, feltápászkodik, felül, talpra áll, feltámbászkodik (régies)
  • (ágyból) kikel, kiugrik
  • (nap, hold): előtűnik, feljön, megjelenik, feltámad, kiemelkedik, látható lesz, felbukkan, előbukkan, feltetszik (régies), csirkázik (tájnyelvi), felbuggyan (tájnyelvi)
  • fellázad, harcot kezd, fegyvert ragad, zendül, szembeszáll, ellenszegül, felül (régies)