monachus jelentése

kiejtése: monahhusz
  • vallás szerzetes
  • középkori latin. ← görög monakhosz ‘ua.’, tkp. ‘egyedülálló, magános’ ← monosz ‘egyedüli’

További hasznos idegen szavak

dzsunka

  • távolkeleti kis vitorlás bárka
  • angol junkportugál junco ← maláj dzsong ← kínai csuan ‘hajó’

butirométer

  • élelmiszer a tej zsírtartalmát mérő eszköz
  • német Butyrometer ‘ua.’: latin butyrumgörög butüron ‘vaj’ | görög metreó ‘mér’
A monachus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

arrogál

  • illetéktelenül követel, kisajátít, bitorol
  • latin arrogare ‘magának követel, bitorol’: ad- ‘hozzá’ | rogare ‘kér, követel’

emph-

dezmin

  • ásványtan a zeolitok egyik fajtája, nátrium-kálcium-alumínium-szilikát, fehéres vagy sárga egyhajlású kristályok kötegeiként fordul elő
  • angol desmine ‘ua.’: görög deszma ‘köteg, kötelék’ ← deió ‘köt’ | -in (vegyületre utaló toldalék)

lazúroz

  • művészet lazúrfestékkel bevon
  • lásd még: lazúr

defekáció

  • orvosi székletürítés
  • tudományos latin defaecatio ‘ua.’, lásd még: defekál

hematoblaszt

  • orvosi olyan sejt, amelyből vörösvérsejt képződik
  • német Hämatoblast ‘ua.’: lásd még: hemato- | görög blasztosz ‘rügy, hajtás’

mioglobin

  • biokémia a vázizmok rostjaiban található, a hemoglobinnal rokon oxigénlekötő fehérje
  • tudományos latin myoglobin ‘ua.’: lásd még: mio- | latin globus ‘gömb’ | -in (vegyületre utaló toldalék)

erotomán

  • orvosi nemileg kielégíthetetlen (személy)
  • német erotomanfrancia érotomane ‘ua.’, lásd még: erotománia

renegát

  • hitehagyott, hitszegő, júdás
  • + kém
  • német Renegatspanyol renegado ‘hitehagyott’ ← népi latin renegare ‘megtagad’: re- (nyomósító) | negare ‘tagad’ ← neg, nec ‘nem’

obszerváns

  • vallás a ferences rend egyik ága, amely megőrizte a rend eredeti, szigorúbb szabályzatát
  • ennek a rendnek a tagja
  • latin observans ‘megőrző’, lásd még: obszervál

penitenciárius

  • vallás kanonok, aki a különleges bűnesetekben is jogosult a feloldozást megadni
  • középkori latin paenitentiarius ‘ua.’, lásd még: penitencia