metafilozófia jelentése
filozófia a bölcselet fogalmait és a bölcseleti megismerés sajátosságait vizsgáló felsőbb szintű tudománylásd még: meta- , filozófia
További hasznos idegen szavak
hullámos pengéjű, fűrészes élű maláj tőr
maláj kris ‘ua.’
konyhaművészet hántolt gabona darájából készült kása hússal és zöldséggelarab ‘ua.’ ← kaszkasza ‘megtörte, megőrölte’
A metafilozófia és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
(női) bókolás térdhajlítással
ausztriai német nyvj puckerl ← német kicsinyítő képzős Buckerl ‘ua.’ ← Buckel ‘púp, meghajlás’
hivatalos visszahelyezésorvosi sérült, ficamodott testrész visszahelyezése, helyretételelatin repositio ‘ua.’, lásd még: reponál
kiejtése: dernier mod
a legutolsó, legfrissebb divat
francia , ‘ua.’: dernier ← ófrancia derrain ‘leghátsó’ ← latin de retro ‘hátulról’ | lásd még: módi
lélektan kitalált történetek átélt előadásában megnyilvánuló lelki rendellenességnémet Konfabulation ‘ua.’, lásd még: konfabulál
vallás napimádástudományos latin , ‘ua.’: lásd még: helio- | görög latreia ‘szolgálat az oltárnál’
(tudományos szóösszetételek előtagjaként) az orral kapcsolatos, orr-
görög rhisz, rhinosz ‘orr’
melléknév lélektan lélekelemző, a mélylélektannal kapcsolatosfőnév a lélekelemzés szakembere, mélylélektannal foglalkozó pszichológusnémet psychoanalytisch ‘mélylélektani’, ill. Psychoanalytiker ‘lélekelemző’, lásd még: pszichoanalízis
biológia élőlényekkel, szerves anyaggal táplálkozólásd még: bio- | görög phagein ‘eszik’
orvosi kankó vagy tripper, gennyes folyással járó nemi betegségtudományos latin , ‘ua.’: görög goné ‘nemzés, ondó’ | rheó ‘folyik’
elveszi az étvágyat, elundorít, kiábrándít
a degusztál visszalatinosított alakja
néprajz Nyugat-és Közép-Afrikában élő, mohamedán vallású negroid nyelvet beszélő népnyelvtan e nép nyelve, amely széles körben érintkezési nyelvként használatossaját név
lefejezés, fővétel
középkori latin decapitatio ‘ua.’: de- ‘le, el’ | caput, capitis ‘fej’lásd még: kapitális
