illuminál jelentése

  • művészet kéziratos kódexet művészi iniciálékkal és képekkel díszít
  • kivilágít
  • latin illuminare, illuminatum, tkp. in-luminare ‘megvilágít, ékesít’: in- ‘bele’ | luminare ‘világít’ ← lumen, luminis ‘fény, világosság’

További hasznos idegen szavak

dibbuk

  • vallás az embert megszálló gonosz lélek, ártó szellem a zsidó népi hitvilágban
  • héber dibbúk ‘ua.’ ← dábak ‘csüng, ráakaszkodik’
A illuminál és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

inkonzisztens

  • összeférhetetlen
  • állhatatlan
  • angol inconsistent ‘ua.’: latin in- ‘nem’ | lásd még: konzisztens

konfúz

  • zavart, zavaros
  • német konfus ‘ua.’, lásd még: konfúzus

pasa

  • történelem magas hivatalokkal járó cím Törökországban (1934 előtt) és néhány más országban
  • török paşa ‘ua.’ ← perzsa pádi-sáh, lásd még: padisah

bolida

  • csillagászat tűzgömb, olyan meteorfellobbanás, amelynek fényessége a Vénuszét meghaladja
  • tudományos latin bolida ‘ua.’ ← görög bolisz, bolidosz ‘nyíllövés, villámcsapás’ ← balló ‘hajít’
  • lásd még: balliszta

prána

  • vallás az ind vallásos és bölcseleti rendszerekben az élet lehelete, a világot átható erő, amelyből a lélegzettel részesülünk
  • szanszkrit, ‘lehelet’

genealogikus

  • tudomány leszármazási, származás szerinti
  • német genealogisch ‘ua.’, lásd még: genealógia

deco-

kondrológia

  • orvosi porctan, a porcszövetek felépítésével foglalkozó résztudomány
  • tudományos latin chondrologia ‘ua.’, lásd még: kondro-, -lógia

biozóna

  • geológia azoknak a kőzetrétegeknek az összessége, amelyek egy meghatározott ősmaradványfaj egyedeit zárják magukba
  • lásd még: bio-, zóna

aszteizmus

  • irodalom finom irónia, szellemesség
  • latin asteismus ← görög aszteiszmosz ‘ua.’ ← aszteiosz ‘finom, kifinomult, szellemes’, eredetileg ‘városi, városias’ ← asztü, aszteósz ‘város’ (a vidékkel szembeállítva)