fagománia jelentése

  • orvosi evési kényszer
  • tudományos latin phagomania ‘ua.’: görög phagein ‘eszik’ | lásd még: mánia

További hasznos idegen szavak

akcentus

  • nyelvtan ejtésmód
  • nyelvtan kiejtésbeli sajátság (amely nem tökéletes az adott nyelv normái szerint, s ezzel elárulja az idegen eredetet)
  • nyelvtan, zene hangsúly, nyomaték
  • nyelvtan a hangsúly jele írott szövegben
  • nyelvtan ékezet
  • latin accentus ‘hangsúly’ ← accinere, accentum, tkp. ad-cinere ‘hangsúlyoz’: ad- ‘hozzá’ | canere, (ce)cini ‘hangot ad, énekel’
  • lásd még: kántál

divergencia

  • eltérés, szétágazás, elhajlás
  • véleménykülönbség, véleményeltérés
  • biológia a faji jegyek öröklődővé válása által létrejött változatok hangsúlyos elkülönülése
  • matematika a határérték hiánya
  • matematika a differenciálási műveletek egyik fajtája
  • tudományos latin divergentia ‘ua.’, lásd még: divergens
A fagománia és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

intrakután

  • anatómia a bőr rétegei közötti
  • német intrakutan ‘ua.’: latin intra ‘belül’ | cutaneus ‘a bőrhöz tartozó’ ← cutis ‘bőr’

Berlitz-módszer

  • oktatás 1878-ban indult amerikai iskolahálózat direkt módszere az idegen nyelvek oktatásában az anyanyelv kikapcsolásával, formális nyelvtantanítás nélkül
  • kidolgozójának, M. D. Berlitznek a nevéből

eco-

bikonvex

  • kétszeresen domború (optikai lencse)
  • angol biconvex ‘ua.’: latin bi(s) ‘kétszer’ | lásd még: konvex

komparábilis

  • egybevethető, összehasonlítható
  • latin comparabilis ‘ua.’, lásd még: komparáció

frankofób

  • franciaellenes, franciagyűlölő
  • francia francophobe ‘ua.’, lásd még: frankofóbia

slusszpoén

  • csattanó, végső csattanó
  • magyar, lásd még: slussz1, poén2

mezenchima

  • biológia embrionális kötőszövet, a középső csíralemez állománya, amelyből az egyedfejlődés során a kötő- és támasztószövetek, a vér- és nyirokérrendszer, valamint a simaizomzat kialakul
  • tudományos latin, ‘ua.’: lásd még: mezo- | enkhüma ‘folyadék edénye’: en- ‘bele’ | khüma ‘folyadék, áradat’

szacharát

  • kémia cukroknak az alkoholátokhoz hasonló, alkáliföldfémekkel alkotott vegyülete
  • angol saccharate ‘ua.’, lásd még: szachar(óz, alkohol)át

invektíva

  • éles támadás, kirohanás (valaki ellen)
  • német Invektivefrancia invective ‘ua.’ ← latin invehere, invectum ‘nekitámad, ócsárol’: in- ‘bele’ | vehere ‘hoz, visz, rohan’

diftéria vagy difteritisz

  • orvosi torokgyík, a torok nyálkahártyájának gyulladása
  • tudományos latin diphteritis ‘ua.’: görög diphthera ‘pergamen, hártya’ | -itisz (gyulladást jelző toldalék)
  • lásd még: defter

izallobár

  • meteorológia folytonos vonal, amely az azonos légnyomásváltozású helyeket köti össze az időjárási térképeken
  • görög iszósz ‘azonosan’ | allosz ‘más’ | barüsz ‘nehéz’

anatexis

  • geológia szilárd kőzetek újraolvadása és magmává válása a föld nagy mélységeiben
  • görög anatéxisz ‘olvadás’ ← anatékó ‘felolvaszt’: ana- ‘fel, újra, vissza’ | tékó ‘olvaszt’