ekkoprotika jelentése
orvosi enyhe hashajtószerektudományos latin többes szám semlegesnemű eccoprotica ‘ua.’: görög ek- ‘ki’ | koprosz ‘trágya, ürülék’
További hasznos idegen szavak
villamosság az indukció nagyságának fizikai állandójanémet Induktivität ← francia inductivité ‘ua.’ lásd még: induktív
A ekkoprotika és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
biológia (fehérje, vér) megalvad, kicsapódiklatin coagulare, coagulatum ‘(tej) megalszik’ ← coagulum ‘aludttej’ ← cogere , eredetileg coagere ‘összeterel, megalvaszt’: co(n)- ‘össze’ | agere ‘hajt’
biológia a szervek működésére hatónémet , ‘ua.’: lásd még: organo- | görög troposz ‘elfordítás’ ← trepó ‘fordít’
kiejtése: kolekalciferol
kémia a D-vitamin kémiai nevetudományos latin , ‘ua.’: görög kholé ‘epe’ | latin calx, calcis ‘mész’ | ferre ‘hoz’ | lásd még: (alkoh) ol
filozófia az atomisztikával kapcsolatosnémet atomistisch ‘ua.’, lásd még: atomisztika
a balzsamfenyő kérgéből nyert gyanta, optikai lencsék ragasztására használatos
a balzsamfenyő legfőbb termőterületéről, Kanadá ról
vallás hitoktató, vallásoktatóközépkori latin catecheta ‘ua.’ ← görög katékhétész ‘oktató’ ← katékheó ‘tanít, oktat’, lásd még: katekizmus
ritka szűkkeblű, kicsinyesnémet illiberal ‘ua.’: latin in- ‘nem’ | lásd még: liberális
bizalmas szegény, pénztelen, ágrólszakadt, csóróbizalmas fukar, szűkmarkú, zsugori, fösvénynémet argó , jiddis schocher ‘szegény, leégett, pénztelen’, eredetileg ‘fekete’
kiforrt, de még zavaros újbor
német nyelvjárás rampes ‘savanyú bor, lőre’ ← felső német rapp ‘szőlőkocsány’
állattan hosszú és lefelé ívelt csőrű, főleg Afrikában élő gázlómadár-család, egyik faját az ókori Egyiptomban szentként tiszteltéklatin ibis ← görög ibisz ← egyiptomi hab ‘ua.’
kiejtése: arsz nova
zene a többszólamú egyházi zene 14. századi új stílusa, amely a világi zene egyes formáit (ballada, motetta, madrigál) is magába olvasztottalatin , ‘új művészet’: ars ‘mesterség, művészet’ | novus ‘új’
sztárként reklámoz, népszerűsít, felkapottá tesz
lásd még: sztár
