befírol jelentése

  • szleng rászed, becsap, felültet, falhoz állít
  • fírolnémet führen ‘vezet’, a szlengben ‘felültet, orránál fogva vezet’

További hasznos idegen szavak

szonáns

  • nyelvtan önmagában is szótagot alkotó hang
  • latin sonans ‘ua.’ ← sonare ‘hangzik’ ← sonus ‘hang’
A befírol és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

egzisztenciális

  • filozófia a létezésre vonatkozó
  • a megélhetéssel kapcsolatos
  • középkori latin existentialis ‘ua.’, lásd még: egzisztencia

augmentatív

lózsi

  • színházi páholy
  • német Loge kiejtése: lózse ‘páholy’ ← francialoge ‘fülke, páholy’ ← frank laubja ‘lugas’
  • lásd még: loggia

klinikus

  • orvosi klinikai szakorvos
  • magyar, lásd még: klinika (a fizika–fizikus és hasonló szópárok mintájára)

panhidrózis

  • orvosi az egész testfelületre kiterjedő verítékezés
  • tudományos latin panhydrosis ‘ua.’: görög semlegesnemű pan ‘minden’ | lásd még: hidrózis

glukagon

  • kémia a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben termelődő peptidhormon, amely a vércukorszintet emeli
  • tudományos latin glycagon ‘ua.’: görög glüküsz ‘édes’ | agó ‘hajt, hajszol’

fitogeográfia

eretikus

  • orvosi ingerlékeny
  • tudományos latin erethicus ‘ua.’ ← görög erethidzó ‘ingerel’

horológium

  • + óra (időmérő eszköz)
  • vallás egyházi szertartáskönyv, énekeskönyv
  • latin, ‘óra’ ← görög hórologion ‘óraszámláló’: hóra ‘időszak, évszak, napszak, óra’ | legó ‘beszél, számlál’

bizmut

  • kémia vörösesfehér, fémfényű kémiai elem
  • tudományos latin bismutum ‘ua.’ (G. Agricola német mineralógustól) ← német Wismut ‘?’ (talán ‘fehér fém’ vagy ‘mezőn orzott’)

apoteózis

  • megdicsőülés, istenné válás
  • latin apotheosisgörög apotheószisz ‘ua.’ ← apotheuó ‘istenné tesz’: apo- ‘el’ | theosz ‘isten’

kontrabasszus

  • zene nagybőgő
  • igen mély hangú basszusénekes
  • német Kontrabassolasz contrabasso ‘ua.’, lásd még: kontra, basszus

monoftongus

  • nyelvtan egyszerű, egyelemű magánhangzó
  • tudományos latin monophthongus ‘ua.’: lásd még: mono- | görög phthongosz ‘beszédhang’