végbizonyítvány szinonimái

főnév
  • abszolutórium (választékos), diploma, oklevél

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

perel, pöröl

ige
  • pereskedik, pert folytat, perbe fog
  • perlekedik, pörlekedik, perpatvarkodik (régies), prézsmitál (régies), civódik, vitatkozik, veszekszik, veszekedik, kárál, csöröl-perel (tájnyelvi), csörtölődik (tájnyelvi), nyelvel, pattog, pittyeg-pattog (tájnyelvi), kárpál (tájnyelvi), házsártoskodik, zsémbel, jár a szája, cserfel (tájnyelvi), felcsattan, csúfkodik (tájnyelvi), kotákol (tájnyelvi)
  • pirongat, megfedd

köszörűs

főnév
  • fenő
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a végbizonyítvány szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

vakbél

főnév
  • féregnyúlvány, appendix (szaknyelvi)

tök

főnév
  • főzőtök, spárgatök, úri tök, dinka (tájnyelvi)
  • disznótök, takarmánytök
  • sütőtök, bécsitök (tájnyelvi)
  • tökfőzelék
  • (durva): here, herezacskó, heregolyó, mogyoró (szleng)

tisztelendő II.

főnév
  • (katolikus): pap, lelkész, lelkiatya, igehirdető, plébános, csuhás (pejoratív), lelki tanító (régies), reverendus (idegen)

taktika

főnév
  • harcászat (szaknyelvi), harcmodor, harcmód
  • módszer, eljárás, manőver, manipuláció, mesterkedés, stratégia

varkocs

főnév
  • hajfonat, copf, fonadék, cica (tájnyelvi), cicka (tájnyelvi), foncik (tájnyelvi), tincs

vissza

határozószó
  • hátra, hátrafelé, visszafelé, curukk (tájnyelvi)
  • hanyatt
  • viszonzásul, viszont

szellőztet

ige
  • ventilál (idegen), levegőz (tájnyelvi)
  • kibeszél, kikürtöl, kifecseg, elhíresztel, széthord, elpletykál

szar II.

melléknév
  • (durva): hitvány, alja, alávaló, gyalázatos, szemét, rongy
  • (durva): rossz, ócska, hitvány, értéktelen, vacak, bóvli, snassz (bizalmas), tré (szleng)

összeszerel

ige
  • összeállít, összerak, megépít, összehoz (bizalmas)

szerteszét

határozószó
  • szerteszéjjel, széjjel, szanaszét, szanaszéjjel, szertenden-szerte (tájnyelvi), szeribe (tájnyelvi)

vitéz I.

melléknév
  • bátor, merész, hős, hősies, derék, vitézlő, dali

kiöntő

főnév
  • lefolyó
  • száj, csőr

vegetáriánus, vegetá

melléknév
  • növényevő

vágat

főnév
  • járat, üreg, folyosó, vájat, tárna
  • vágás, szelet
  • (régies): seb, sebhely, heg

vézna

melléknév
  • nyápic, nyiszlett (bizalmas), girhes, sovány, csenevész, cingár, keszeg (bizalmas), hitvány, vékonypénzű, vékonydongájú, zörgő csontú, csont és bőr, nyamvadt, ványadt, beteges, erőtlen, satnya, nyüszüge, vilizna (tájnyelvi), girbics (tájnyelvi), vakarcs, gernya (tájnyelvi)

vénasszony

főnév
  • anyóka, öregasszony, banya, vénség, néne (tájnyelvi), szüle (tájnyelvi), babuka (tájnyelvi), vén szatyor (szleng), vén satrafa (bizalmas), szipirtyó (pejoratív), csoroszlya (pejoratív), genya (tájnyelvi), satrantyú (tájnyelvi)

törik

ige
  • eltörik, összetörik, hasad, reped, roppan, töredezik, zúzódik, szakad

világtalan

melléknév, főnév
  • vak, megvakult, nem látó
  • sötét, éjsötét, fekete