szerzetesrend szinonimái

főnév
  • szerzet, rend, konfraternitás (idegen), kongregáció (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szül

ige
  • világra hoz, életet ad, lebabázik, megbabázik, gyermekezik (régies), lebetegszik (régies)
  • fiadzik, kölykezik, ellik Sz: csontot vet; letörött az ángya szekere
  • okoz, létrehoz
  • előidéz, teremt, eredményez, kivált
  • előállít, alkot, készít

ranglétra

főnév
  • rangsor, hierarchia, szamárlétra (pejoratív), sorrend, besorolás
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a szerzetesrend szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

szekíroz

ige
  • zaklat, zargat, háborgat, kellemetlenkedik, piszkál, bosszant, bánt, idegesít, ingerel, hergel, nyaggat, abajgat, nyúz, macerál (bizalmas), molesztál, vegzál (régies), szekál (bizalmas), heccel, ugrat, csúfol, frocliz (bizalmas), zrikál (szleng), cseszeget (durva), buzerál (szleng)(valakiről)

sarjú

főnév
  • fű, sarjúszéna

rosszindulat

főnév
  • rosszaság, rosszakarat, komiszság, alattomosság, gonoszság, rosszmájúság, malevolentia (idegen), malícia (idegen), rosszhiszeműség, gyűlölködés, ellenségesség

púderoz

ige
  • behint, beszór, beken
  • (szleng): mellébeszél, hantál (szleng), hamukál (szleng), hadovál (szleng), kamuzik (szleng), süketel (szleng), szövegel (szleng)

szentségtartó

főnév
  • ostyatartó, monstrancia (idegen), ostensorium (idegen), szentségmutató

szüntet

ige
  • csillapít, enyhít, mérsékel, csendesít, nyugtat
  • oszlat

pap

főnév
  • atya, lelkiatya, lelkipásztor, pásztor, tisztelendő, főtisztelendő, Isten szolgája, sacerdos (szaknyelvi), páter (régies), klerikus (régies), csuhás (pejoratív), fekete szoknyás (tréfás), szoknyás (tréfás)
  • lelkész, tiszteletes, (zsidó) rabbi, (buddhista) bonc, (pravoszláv) pópa, (mohamedán) imám, mollah, müezzin

összeütközik

ige
  • karambolozik, koccan, összemegy (bizalmas), egymásnak megy, egymásba szalad, összeszalad, összefut, összecsattan
  • szembekerül (valakivel), szembetalálkozik
  • szembenéz
  • megütközik

meggyászol

ige
  • megsirat, elsirat
  • (tájnyelvi): megbán, megkeserül

patyolat II.

főnév
  • gyolcs, lenvászon
  • batiszt
  • mosoda, tisztító

talentum

főnév
  • tehetség, képesség, adottság, rátermettség

tényállás

főnév
  • tény, tényálladék (szaknyelvi), ténykörülmény (szaknyelvi), valóság, igazság, konkrétum, szituáció, helyzet, ábra (szleng)

hatszögű

melléknév
  • szexagonális (idegen)

villany

főnév
  • elektromosság, áram, energia, bérzéc (régies)
  • villanyvezeték, villamos vezetés
  • villanyvilágítás
  • villanylámpa
  • (szleng): villamos

utánozhatatlan

melléknév
  • egyedüli, egyedülálló, példátlan, kivételes, különleges, páratlan, utolérhetetlen, felülmúlhatatlan, tökéletes, összehasonlíthatatlan, hasonlíthatatlan, fenomenális

szesszió

főnév
  • ülés, ülésszak
  • (régies): vizsgaidőszak
  • (régies): jobbágytelek

szedőkanál

főnév
  • merőkanál, merítőkanál
  • leveseskanál

szorzó

főnév
  • faktor (szaknyelvi), multiplikátor (szaknyelvi), szorzószám, együttható

újságíró

főnév
  • publicista (idegen), zsurnaliszta (pejoratív), riporter, újdondász (régies), hírlapíró, közíró

szimpla

melléknév
  • egyrétű, egyszeres, sima
  • egyszerű, jelentéktelen, mindennapi, hétköznapi, köznapi, közönséges, átlagos, szürke

sehol

határozószó
  • sehol sem, sehon (tájnyelvi), sehun (tájnyelvi), sehutt (tájnyelvi)

utal

ige
  • hivatkozik, céloz, rámutat
  • elárul, sejtet, kimutat, mutat, jelez, vall (valamire)
  • irányít, utasít
  • küld