súlyosbít szinonimái

ige
  • ront, súlyosít, súlyosabbá tesz, növel, nehezít, szigorít, túloz, felnagyít, fokoz, tetéz, felfúj, elmérgesít, kiterjeszt, komplikál

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

reuma

főnév
  • csúz (régies), ízületi bántalom, csontfájás (tájnyelvi)

villanyfőző

főnév
  • főzőlap, rezsó, villanyrezsó, villanymelegítő
  • merülőforraló, villanyforraló
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a súlyosbít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

sípol

ige
  • fütyül, füttyöng (régies)
  • (szél) süvít, süvölt, üvölt
  • (tüdő, mell) zihál
  • (fül): zúg, cseng

ráránt

ige
  • ráhúz
  • (zenét): rákezd, ráhúz

rablótanya

főnév
  • rablófészek, rablóbarlang, zsiványfészek, zsiványtanya, zsiványbarlang, hollófészek (régies)

parti2

főnév
  • házasság (bizalmas)
  • házasfél
  • játszma, játék, gém
  • összejövetel, mulatság, vendégség, buli (bizalmas), zsúr (régies), banzáj (szleng), dajdaj (szleng), hepaj (szleng)
  • fogadás, koktélparti, estély
  • műszak, váltás

speciális

melléknév
  • egyedi, egyéni
  • sajátos, sajátságos, jellegzetes, jellemző
  • különleges, különös, szokatlan, páratlan, egyedülálló, rendkívüli, specifikus, spéci (szleng)
  • részletes, tüzetes, szakszerű

személyzet

főnév
  • legénység, apparátus
  • cselédség, szolgálattevők
  • háztartási alkalmazott

opponens

főnév
  • bíráló, szakértő
  • ellenfél, ellenlábas, rivális, konkurens, vetélytárs, versenytárs

odaszoktat

ige
  • odaédesget (bizalmas), odakapat (bizalmas), megszoktat (valahol)

lóg

ige
  • függ, csüng, csügg, fityeg, ityeg-fityeg, lötyög (bizalmas), leng, ing, billangózik (tájnyelvi), cafog (tájnyelvi), colonkol (tájnyelvi), leffeg (tájnyelvi)
  • kapaszkodik, függeszkedik, csimpaszkodik
  • lézeng, lófrál (bizalmas), tekereg, csavarog, kószál, őgyeleg, teng-leng, ténfereg, lődörög
  • (titokban): szökik, illan, menekül, menekedik (régies), menekszik (tájnyelvi), menti az irháját, viszi a bőrét, fut, pucol (szleng)
  • teng-leng, amerikázik (szleng), lazsál (bizalmas), lazsukál (idegen)
  • a napnál dolgozik (szleng), a napnál fűtő (szleng), laufol (szleng), lazít (szleng), mereszti a seggét (durva), summant (szleng), nyaral (szleng), szimulál, táppénzen van (szleng)
  • (szleng): bliccel (bizalmas)
  • kibújik (valami alól)
  • (szleng): jár (valakivel), fut (szleng), hajt (szleng), lötyög (bizalmas), mászkál, pörget (szleng)
  • (szleng): tartozik (valakinek), jön (valakinek) (bizalmas)

önelégült

melléknév
  • öntelt, önhitt, gőgös, büszke, elbizakodott, felfuvalkodott, beképzelt, nagyképű, pöffeszkedő, nagymellű, fontoskodó, magabízó (régies)

szépszerével

határozószó
  • békésen, barátságosan
  • önként, magától

sztereó

melléknév
  • térhatású

gyilkosság

főnév
  • emberölés, merénylet, vértett (régies), agyonütés, vérontás, vérfürdő, öldöklés, mészárlás

vaku

főnév
  • villanólámpa, villanófény

tombol

ige
  • őrjöng, toporzékol, rúgkapál, tör-zúz, háborog, viharzik, tajtékzik, dúl-fúl
  • mulatozik, tivornyázik
  • (természeti jelenség): dühöng, pusztít, dúl
  • tetőfokára hág

súrlódás

főnév
  • horzsolódás, dörzsölés, horzsolás
  • nézeteltérés, civódás, civakodás, zsörtölődés, viszály, ellenségeskedés, veszekedés, huzavona

sikertelen

melléknév
  • eredménytelen, sikerületlen, félresikerült, félresiklott, balsikerű, veszteséges, meddő, gyümölcstelen (régies)
  • szerencsétlen, boldogtalan, peches, szegény, nyomorult, siralmas, gyászos(szleng)
  • haszontalan, hiábavaló, hatástalan, foganatlan (régies)(tájnyelvi)

szarv

főnév
  • (régies): tülök, szaru
  • agancs, címer (régies)

tiszteletlen

melléknév
  • neveletlen, szemtelen, pimasz, orcátlan, udvariatlan, tapintatlan, modortalan, faragatlan, illetlen, arcátlan, cinikus, kekk (bizalmas), impertinens (régies), arrogáns, kegyeletsértő, szentségtörő

szabvány

főnév
  • előírás, zsinórmérték, standard
  • norma
  • (régies): szabály

redukál

ige
  • csökkent, kisebbít, mérsékel, megrövidít, megkurtít, egyszerűsít, lefarag, megnyirbál
  • leépít, megköt, korlátoz, szabályoz
  • csillapít, tompít, gyengít, enyhít, fékez, visszaszorít

szekíroz

ige
  • zaklat, zargat, háborgat, kellemetlenkedik, piszkál, bosszant, bánt, idegesít, ingerel, hergel, nyaggat, abajgat, nyúz, macerál (bizalmas), molesztál, vegzál (régies), szekál (bizalmas), heccel, ugrat, csúfol, frocliz (bizalmas), zrikál (szleng), cseszeget (durva), buzerál (szleng)(valakiről)

toll

főnév
  • tollazat
  • tollpehely, pehely
  • írótoll, penna (régies)
  • golyóstoll, töltőtoll
  • írásmód, stílus
  • (szleng): haj, sörény (bizalmas), séró (szleng)